Unitárius Egyház, 1938 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1938-01-15 / 1-2. szám
1938. jan.—febr. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ 3. kérdések, melyeknek sürgős megoldását várja és követeli intézeteink jól felfogott érdeke. Amint az elmondottakból látszik tehát sokat, nagyon sokat várunk újonnan megválasztott felügyelőgondnok a fiaitól s bizalommal várjuk, hogy nehéz sok fáradozással és gonddal járó munkásságukat megkezdjék s biztosítjuk őket arról, hogy iskoláinknak elöljáróságai és tanári testületei munkára készen követik utasításaikat, hogy azok szerint és a törvények feltétlen tiszteletben tartásával neveljünk olyan ifjúságot, melynek minden egyes tagja uralva legyen az anyaföld és egymás iránti szeretettől, bizalomtól és egymáshoz való ragaszkodástól. Elekes Domokos dr. a főgimnáziumunk érdekében kifejtett áldozatos munkásságáért kapta e méltó és kitüntető jutalmat. Hosszú éveken keresztül tartó fáradságos munkálkodása és önzetlen áldozatkészsége megteremte a maga gyümölcsét most amikor főgimnáziumunk felsőtagozatának kiadásait Főhatóságunk visszavette Egyházunk egyetetemes költségvetésébe. Lőrinczi István dr.-t, felekezeti ifjúságunk egyik vezéregyéniségét, intézetünk egykori tanárát, a lelki közösségből eredő igaz érzelmekkel üdvözöljük régi otthonában s hisszük, hogy lelkesedéssel és szeretettel vállalja a komoly munkát, mely a mi óhajtásunkból egyházi Főhatóságunk által rábizatott. Megtaláljuk a kellő alkalmat és módot arra, hogy új vezetőinkkel szembeni ragaszkodásunknak ünnepélyes kifejezést adjunk. Addig is kérjük, fogadják főgimnáziumunk és gazdasági iskolánk, eljövendő unitárius kollégiumunk elöljáróságainak, tanári karainak és ifjúságának ezúton való tisztelettel, szeretettel és igen-igen sok reménységgel teljes atyafiságos üdvözlését. S egy egyéni gondolatnak kifejezésre juttatását engedjétek meg szeretve tisztelt felügyelő-gondnok atyánkfiái e sorok írójának, az athéniek az első perzsa háború után, mely Miltiádes diadalmas marathoni győzelmét hozta részükre, elsőrendű kötelességüknek tartották felkészülni a további védekezésre. Balázs Zsigmond: őrségváltás elvben és gyakorlatban. Lezajlott az idei Főtanács, mely döntéseiben történelmi jelentőségű, kereteiben mindvégig impozáns, megnyilatkozásaiban fölemelő s pillanatonkint könnyet fakasztóan megható volt. S lehetetlen nem hinni, hogy száz és egy nehány érett férfi könnye ne az Isten kezébe hullott volna le. — A meghurcolt Unitárius Egyház három és fél százados múltja alatt nem egyszer érezhette a viharos újjászületés magával ragadó tényét, érezhette, hogy az öreg tölgy szorító kérge alatt évgyűrűket tágító, törzsfejlesztő erő áramlik át, mámoros, lázas lüktetéssel, robbanásig telítve az édes anyaföld duzzadó nedvével s az idők kiáltó parancsszavával, nem egyszer törődhetett meg a cselekvés pünkösti tüzes hangulatában de jelentőségében és hatásában kevés esemény múlhatta felül az idei Főtanácsot. Ne értsen félre senki Nem célom utánozni a berki csalogány, vagy a dombháti kakuk színes és könnyű szentimentalizmusát, époszt sem akarok írni óriásokról, vakká sem tett a kivivőt! eredmény, — íriszen jól felmérve, a lezajlott esemény egy egész életet magának követelő, szívrepesztő munka nyitánya csupán — pártemberré sem gyúrt át a harc annyira, hogy a „magunk“ szemében ne lássam meg a szálkát vagy a gerendát, de a rendkívüli jelentőséget és hatást, mely szerény megállapításom szerint általánosságban minden részvevőt megmozgatott, nem tudom elhallgatni vagy letagadni. Még akkor sem, ha más nézetet vallók is akadnak . . . Történelmi jelentőség és hatás! Ez a két szó az, ami köré az események főkép csoportosulnak. Érdemes velük részletesebben foglalkozni. A Főtanácsnak történelmi jelentőséget a megüresedett püspöki, főgondnoki, főjegyzői székek, illetve méltóságok betöltése kölcsönözte. De magasan kiemelendő a püspökválasztás ténye, mely a maga nemében egyedülálló Egyházunk három és félszázados történelmében. Most történt meg először, hogy a Főpásztor még életében nyugalomba vonult s ezt az illetékes magas egyházi fórumok, egy munkás és érdemekben gazdag életnek kijáró mély tisztelettel, tudomásul vették, elfogadták. A lemondás körülményei és okai többé-kevésbé ismeretesek. Azonban mi mégsem tartjuk fölöslegesnek egy rövid vissza