Unitárius Egyház, 1941 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1941-09-01 / 1. szám

XXXIV. évf. Székelyudvarhely, 1941 szeptember 1.­1. szám. UNITÁRIUS EGYHÁZ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési ára egy évre 5 Pengő Kéziratok a szerkesztő és az előfizetési dijak Ürmössy Gyula unitárius lelkész - pénztárnok címére küldendők: F i a t f a l v a, u. p. Székelykeresztur, Udvarhely vármegye. Kiadja: A SZÉKELYKERESZTURI UNITÁRIUS LELKÉSZKÖR Felelős szerkesztő és kiadó: MAROSI MÁRTON székelyszentmihélyi unitárius lelkész SZÉKELYKERESZTURKÖRI Ima a bécsi döntés évfordulóján. Megremegő szívvel térünk vissza e cso­dálatos nap emlékén a múltakhoz Uram ! Fogadd e napon lelkünk legbuzgóbb imáját Mégegyszer fölsir keblünkben a kínzó rabság fájdalma, de e fájdalmat elnémítja e nap jutalma szenvedéseinkért. Akkor még nem ismertük a kezet, amely lesújtott s most, amikor ugyanaz a kéz emelt fel, tudjuk Uram, hogy a Te kezed volt. Ez a kéz nyújtson nekünk segítséget ahhoz, hogy megtalált éle­tünk áldozatos megtartására legyünk mind, mind az idők hősei. Ámen. Cuius regio, eius religio. Az „Unitárius Egyház“ hosszas hallgatás után az előírt cím alatt ismét megjelenik. A címváltozás azért történt, mert az engedély iránti kérésünkre az alábbi leirat érkezett: „Egyben közlöm, hogy „Unitárius Egyház“ címmel a lapengedély nem lesz kiadható, tehát kérelmében olyan új lapcímet jelöljön meg, amely­ből a lap helyi jellege kétségtelenül kiderül. (Pl.: Székelykereszturközi Unitárius Egyház stb). Ez utasításnak tettünk eleget, mikor a meg­szokott cím helyett ez új címet választottuk. Ennek közlését szükségesnek láttam, mert esetleg félre­értést idézhet fel a helyi jelleg feltüntetése, ami­nek a fennti okon kívül semmi más jelentése nincs. E lap a régi irányvonalban marad és köz­óhajra indul útjára Valahányszor — ha rövid időre is — elnémult, vagy eredeti hivatásától el­térően szólott, a közvélemény óhaja mindig vissza­állította arra a mezőre, amelyen egyedül töltheti be hivatásos szerepkörét. Hosszas hallgatásának most magyarázata van. Szerkesztőnk, ki nagy készséggel és rátermettség­gel végezte munkakörét, az új határokon túl maradt s helyébe a lap élére a lelkészkar bizalma engem állított. E­­változással járó ügyek rendezése időt igényelt s igy hallgatásra voltunk szorítva. Azalatt sorsdöntő események zajlottak le egyházunk életében. Az ünnepi hangulat, a nagy események tisztelete a kritikai hangnak hallgatást parancsol. Egyházunk kormányrúdját két kimagasló ve­zérférfi ragadta meg, akik iránt különösen az áraszt bizalmat, hogy akik ismerték eddigi működésüket, nem tágítottak mellőlük. A Főpásztor ajkáról kiemeljük az elhangzott első jelszót: „E pillanattól kezdve egyek vagyunk*, örömmel és megnyugvással csatlakozunk e jelmondathoz és kihangsúlyozzuk a régi latin köz­mondást: „Cuius regio, eius religio“. Épen ennek érdekében azonban rá kell mu­tassunk bizonyos körülményekre. Kétségtelen, hogy a kisebbségi sorsban egyházunk folyama új med­ret ásott. Azzal a sokat emlegetett medgyesi gát­­szakítással indult új medrén történelmi kényszer­rel. Mi, akik nem voltunk ott a gátszakításnál, ösztönszerűleg éreztük meg, hogy az új irányhoz való csatlakozás létkérdés és semmi kétségünk sem maradt aziránt, hogyha tovább tart a sors

Next