Unitárius Egyház, 1943 (36. évfolyam, 1-7. szám)

1943-01-01 / 1. szám

XXXVI. évi Székelyudvarhely, 1943. január 1.­1. szám. SZÉKELYKERESZTURKORI J'h -UNITÁRIUS EGYHÁZ EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden hó 1-én. Előfzetési ára egy évre 5 Pengő. Kéziratok : Ütő Lajos esperes (Székelykeresztur), előfizetési dijak Ürmössy Gyula pénztárnok címére küldendők : F i a t f a 1 v a. u. p. Székelykeresztur, Udvarhely vármegye Kiadja : A SZÉKELYKERESZTURI UNITÁRIUS LELKÉSZKOR Felelős szerkesztő és kiadó : MAROSI MÁRTON székelyszentmihályi unitárius lelkész ÚJÉVI ÜDVÖZLET minden rendít­és rangú egyházi és világi híveinknek a két magyar hazában. Kedves Atyámfiai ! — Most, hogy Isten ke­gyelméből ismét saját magamon tapasztalom, hogy "sokrendbeli próbák vannak ez világi életben", első szavam is a hála és a köszönet legyen a Gondviselés iránt, aki a betegséggel járó kény­szerű pihenés után újból visszaadta erőmet és munkakedvemet, s a hivatásommal járó köteles­ségek buzgó teljesítésére hathatósan serkent. Mert bizony a mai világban nem maradhatunk sokáig a négy fal között. Az elszigeteltségből ki kell lépnünk az élet és munkásság küzdőterére, a vi­lág piacára, sőt talán a harci frontra is, ahol azon­ban csak hozzánk méltó nemes fegyverekkel óhajt­juk megvédelmezni a századok mártírumával meg­pecsételt igazságunkat, azt az evangéliumi szent hitet, amely kit-kit az áldozat és a szeretet mér­téke szerint üdvözít. Köszönöm a jóbarátoknak, hogy betegségemben meglátogattak s jókivánataikkal nyomott kedély­hangulatomat fölélénkítették. Köszönöm a Gyülekezeteknek, hogy a kará­csonyi szent ünnepek alkalmából együttesen imád­koztak érettem, az én teljes felgyógyulásomért, hogy ismét a „magam lábán” járhassak s meg­látogathassam buzgó atyánkfiait a legtávolabbi szórványban is. Készülődtem is a missziói munkára még a tavaly, a pünkösdi lélek látogatása idején, de a politikai helyzet miatt kénytelen voltam jobb időkre halasztani a háromszéki egyházkörünk ekklézsiáinak püspöki vizitációját. Külső látogatást csak alkalmilag végeztem Nagybányán és Bánffy­­hunyadon, ahol Istentiszteletet is tartottam s a felekezetek és helyi hatóságok részéről is egyhá­zunkat megtisztelő fogadtatásban részesültem. Most, hogy a székely vasút csatlakozása készen van, remélem — Isten után — nem lesz akadálya annak, hogy a „zágoni halovány csillag" vezérlete mellett, útitervemet megvalósíthassam. S ugyan­csak remélem, hogy a tavasztélen ott lehetek Székelykeresztúron, a gimnázium 150 éves jubi­leumán, amikor az új épületet is fölszentelhetjük, amire — tudvalevőleg — az első világháború ki­törése miatt nem került sor. Ekkorra tervezzük a Gazdasági Iskola alapkőletétel­ ünnepét is. Szóval, ez a reánk virradt 1943-ik esztendő elég mozgalmasnak ígérkezik. Miközben gondolom, hogy mindannyiunknak vágya és reménye magyar Hazánkat és a nagyvilágot illetőleg abban összpon­tosul, hogy az ideális lelkülettel vállalt és dicső­séggel végzett óriási küzdelem meghozza magyar népünk számára is a maga győzelmes befejezését. Odakünn — hála Istennek! — szilárdan áll a front, megingathatatlan a jellem és a becsület vértjébe öltözött honvéd hadsereg. Ebben a mai vezetés mellett, velünk együtt gyászoló Kormány­zói Családunk töviskoronáját tekintve, bátran megbízhatunk . . . Legyen hát rend és tisztesség, egymás megbecsülése és önzetlen munka és jó­akarata támogatás fönt és alant, idehaza a magyar

Next