Egyháztársadalom, 1916 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1916-01-01 / 1. szám
2. oldal Egyháztársadalom 1. szám előbb oly büszke nemzetet, hogy összeesküvő orgyilkosok védelmére keljen, vagy talán épen maga bérelje föl üzletből a műveltség és erkölcs ellen. És lehet-e erkölcsi bírálat alá venni ama dicső nemzetet, mely a szent egoismus tor szülöttével ajándékozta meg a világot? Nem mutat-e már e két teljesen ellentétes fogalom összekapcsolhatása is az erkölcsi érzék teljes hiányára ? És amióta igazi lényüket ismerheti a világ, azóta is nem akarják-e hordozni kifestett álarcukat ? Mint báránybőrbe öltözött farkasok pusztítanak jogot, szabadságot s e szentségek védői szerepében tetszelegnek. Nem döbben-e meg az erkölcs és a kultúra iránt fogékony lélek e pusztulás vagy csalódás látásán érzésén, nem soroztuk-e a lehetetlenségek közé, hogy fölvilágosultnak mondott nemzetek vezetői között lehessenek emberek, kik úgy cselekednek és beszélnek, mint ha igazságérzet és erkölcsi szemérem nem is léteznének? Nem csak a nemzetek, mint államok állottak vagy az igaz ügy vagy a haszonlesés szolgálatába teljes erejökkel, hanem épen így szétválasztotta a háború az egyes polgárokat is. Míg az egyik minden tehetségével a haza és a szent igazság védelmére siet, addig a másik csak látszatból, színben, szóban védi a hazát és igaz ügyünket, valójában pedig a szent egoismusnak, önző haszonlesésének hű szolgája. A mindent eltakaró, fehérnek, tisztának mutató hóleplet elragadta a háború meleg, forró szele s utána minden téren maradt, meglátszott a tisztítani, eltakarítani való. A sajtóban, irodalomban, ipar, kereskedelem, közgazdaság és igazgatás terén újult erővel emelkedik a javítás, a tisztaság követelése. Mindezekből az látszik meg, hogy az erények keresésében és követésében a népek nagy része megelégedett a látszattal, a külső színnel, mely alatt a hiúság, dicsvágy, önzés és anyagiasság hatalmasodtak el. Ezek most mint valami újkori gygászok erejükben bizakodva nagy hatalommal és sajnos elég eredménnyel ostromolják az eget, igazságot, becsületet és minden erényt. E küzdelemnek háború által föltárt és oly világosan fölismerhető helyzet hatása után a vallás sem maradhat tétlen szemlélője. A vallás ha létjogosultságot követel, most mint elsőrendű erő kell, hogy siessen az őt is fentartó erények védelmére. Míg a gygászok arany- és vas hegyekkel le nem döntik trónjáról és el nem temetik az igazságot. Ha győzött az anyag, Lucifernek segítenek az