Unitárius Értesítő, 1922 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1922-06-15 / 1. szám

unitárius értesítő­­ , Fohász. Én Uram, Királyom! Nagy neved imádom. Templomodba' Térdre hullva, Néked áldozom. Ú­rélység és magasság, Bölcseség — igazság, A Te széked; Oltárképed - Széles e világ. Adj, Uram, kegyelmet; És igaz félelmed Legyen ma is Védő pajzs: Őrizz engemed­ J. M. Mit hisznek az Unitáriusok? 1. Hiszünk egy Istenben, aki teremtette ezt a végtelen világot, s benne az emberiséget. Ez az Isten egy és oszthatatlan, örökkévaló Lélek; lényegében és személyében egy tökéletes erkölcsi egység, akiben nincs soha változás, avagy vál­tozásnak árnyéka. Kire nézve mondja Urunk Jézus, ami tanítómesterünk, az ő tanítványainak minden korban és minden népek között: „Legyetek töké­letesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.“ Ő adja a mi „napi kenyerünket, Ő ruházza fel a mező liliomát, Ő visel hű gondot az égi madárra, Ő vezérli útját az útban bujdosónak. Élő Isten O, aki végtelen szereteténél és irgalmánál fogva még az ő tékozló fiának is megbocsát... Élő Isten Ő, akiben és aki által élnek mindenek a mennyen és a földön. Bibliai idézetek: 1. Móz. I, 1—27. Gal. III, 20. Ján. IV, 24 Jak. 1, 17. Máté V, 48. Máté VI, 11. 26—29. Zsolt. CXXXIX. 7—10. Luk. XV. 11—32. 1 Kor. VIII. 6. 1. Jan. IV. 16. 2. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki Istennek szent fia. Nekünk testvérünk és példaadónk, taní­tómesterünk és idvességre vezérlő kalauzunk, aki azért jött e világra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról. Az ő születése — örömhír: evangélium a föld összes népeinek, mert ő a békesség feje­delme. Törvénye a szeretet, melynek parancsa ma is mindnyájunkat kötelez: „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szivedből és minden erődből. — Szeresd felebarátodat, úgy mint magadat. — És bocsáss meg még ellenségeidnek is.“ Élete és mun­kája eszménykép, melyet követve Istenhez, az égi Atyához közelebb juthatunk; s az Ő földi gyer­mekei között, a testvériség szent jegyében, épít­hetjük nemzedékről-nemzedékre a mennyeknek or­szágát. Halála és áldozatlélele: örök vértanuság, melynek áldásaiban csak azok a hivő lelkek, azok az igazi tanítványok részesülnek, akik maguk is hasonló áldozatra készek. Bibliai idézetek: Máté XVI. 16. Ján. Vili. 40. XIII. 13—15. XVIII. 37. Márk III. 35. Luk. 11. 10—11. 13—14. Máté XXII. 37—40. Márk XII. 29—31. Luk. X. 27. 1. Tini. II. 5. Ján. VI. 44—47. Luk. XX111. 34. XX111. 46. Máté XXV. 34. Ján. XII. 32. Ján. XIV. 6. Márk Vili. 31—37. 1 Kor. XV. 20. Ef. II. 5. Filip. I. 29. 3. Hisszük a Szentlelket, Istennek jóra ve­zérlő erejét, melynek segítségével híven és igazán betölthetjük e­­földön emberi hivatásunkat és isteni küldetésünket. Ez a Szentlélek, az igazság lelke, világosítja meg a mi véges értelmünket; ez a Szentlélek, a szeretet lelke, tisztítja meg a mi szí­vünket minden földi salaktól; ez a Szentlélek, az istenfiúság Lelke, erősíti meg a mi törékeny emberi akaratunkat, hogy a jóban állhatatosan megmaradjunk. Ez a Lélek az Isten ajándéka, ép­pen úgy, mint a mi boldogító hitünk és meggyő­ződésünk is, melyért tűrni és szenvedni, melynek diadalát minden áldozattal előmozdítani szent kö­telességünk. Bibliai idézetek: Jan. III. 34. — XIV. 16—17. — 26. 2. Tim. I. 7. Zsid. I. 9. 2 Pét. I. 21. Ján. 111. 8. Ef. II. 8. Luk. VI. 22. Máté V. 10—12. Zsid. I. 14. 4. Hiszünk egy közönséges keresztény anyaszentegyházat, amelyben otthon érzi magát minden faj és minden felekezet. Ennek az anya­­szentegyháznak a tagjai az Ur Jézus Krisztust vallják mesteröknek. Czéljuk: e földön Isten orszá­­gának terjesztése, és az emberek testvéri közös­ségének egyetértésen és kölcsönös megbecsülésen nyugvó békés, munkás, boldog élete. Ebben az anyaszentegyházban nincsenek urak és szolgák... nincs első és utolsó. Itt mindenki annyit ér, amennyit buzgó imádsága és kitartó munkája, hite­­reménye, és áldozó szeretete által kiérdemel ma­gának. Látható egyháza a láthatatlan Istennek, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. Bibliai idézetek: Rom. XII. 5. 1 Tim. 111. 15. Tit. II. 11-12. Rom. XV. 1—2. Luk. XVII. 20-21. 1 Tini. 11. 4. Luk. XXII. 26. Jak. V. 16. II. 36. 1 Kor. XIII. 1-3 13. Jak. I. 6. 2. Kor. IV. 18. 5„ Hisszük a bűnök bocsánatát. Amiért a „Miatyánk“-ban igy imádkozunk: „És bocsásd meg a mi vétkeinket.“ Isten, az égi Atya, nyújtja nekünk ezt a bocsánatot, ezt a lelki megkönnyeb­bülést, hogyha elkövetett vétkeinket, keserű köny­­nyek között, őszintén megbánjuk, s nemcsak ja­vulást ígérünk, hanem a megismert jó és igaz után állhatatosan megmaradunk. Ilyen módon vár­juk és reméljük a kiengesztelődést, melyet Jézus, ami nagy Mesterünk, a tékozló fiúról szóló gyö­nyörű példázatban örökített meg. Az ő szellemé­ben és az ő magasztos példája szerint, mi is ké­szek vagyunk megbocsájtani azoknak, akik mi ellenünk vétkeztek. Ebben áll legközelebb az em­beri gyarlóság az isteni tökéletességhez. Bibliai idézetek: Máté VI. 12. 14—15. Jak. IV. 7. Ján. 1. 3. Vili. 7. Márk I. 4-5. Zsolt CXLV. 8. Tit. 111. 5. Csel. 11. 38. Luk.,IX. 56. 111. 3­9. VI. 31. Ján. Vili. 11. 1 Kor. 111. 23. VI. 17.

Next