Unitárius Értesítő, 1922 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1922-06-15 / 1. szám
unitárius értesítő , Fohász. Én Uram, Királyom! Nagy neved imádom. Templomodba' Térdre hullva, Néked áldozom. Úrélység és magasság, Bölcseség — igazság, A Te széked; Oltárképed - Széles e világ. Adj, Uram, kegyelmet; És igaz félelmed Legyen ma is Védő pajzs: Őrizz engemed J. M. Mit hisznek az Unitáriusok? 1. Hiszünk egy Istenben, aki teremtette ezt a végtelen világot, s benne az emberiséget. Ez az Isten egy és oszthatatlan, örökkévaló Lélek; lényegében és személyében egy tökéletes erkölcsi egység, akiben nincs soha változás, avagy változásnak árnyéka. Kire nézve mondja Urunk Jézus, ami tanítómesterünk, az ő tanítványainak minden korban és minden népek között: „Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.“ Ő adja a mi „napi kenyerünket, Ő ruházza fel a mező liliomát, Ő visel hű gondot az égi madárra, Ő vezérli útját az útban bujdosónak. Élő Isten O, aki végtelen szereteténél és irgalmánál fogva még az ő tékozló fiának is megbocsát... Élő Isten Ő, akiben és aki által élnek mindenek a mennyen és a földön. Bibliai idézetek: 1. Móz. I, 1—27. Gal. III, 20. Ján. IV, 24 Jak. 1, 17. Máté V, 48. Máté VI, 11. 26—29. Zsolt. CXXXIX. 7—10. Luk. XV. 11—32. 1 Kor. VIII. 6. 1. Jan. IV. 16. 2. Hiszünk Jézus Krisztusban, aki Istennek szent fia. Nekünk testvérünk és példaadónk, tanítómesterünk és idvességre vezérlő kalauzunk, aki azért jött e világra, hogy bizonyságot tegyen az igazságról. Az ő születése — örömhír: evangélium a föld összes népeinek, mert ő a békesség fejedelme. Törvénye a szeretet, melynek parancsa ma is mindnyájunkat kötelez: „Szeresd a te Uradat Istenedet teljes szivedből és minden erődből. — Szeresd felebarátodat, úgy mint magadat. — És bocsáss meg még ellenségeidnek is.“ Élete és munkája eszménykép, melyet követve Istenhez, az égi Atyához közelebb juthatunk; s az Ő földi gyermekei között, a testvériség szent jegyében, építhetjük nemzedékről-nemzedékre a mennyeknek országát. Halála és áldozatlélele: örök vértanuság, melynek áldásaiban csak azok a hivő lelkek, azok az igazi tanítványok részesülnek, akik maguk is hasonló áldozatra készek. Bibliai idézetek: Máté XVI. 16. Ján. Vili. 40. XIII. 13—15. XVIII. 37. Márk III. 35. Luk. 11. 10—11. 13—14. Máté XXII. 37—40. Márk XII. 29—31. Luk. X. 27. 1. Tini. II. 5. Ján. VI. 44—47. Luk. XX111. 34. XX111. 46. Máté XXV. 34. Ján. XII. 32. Ján. XIV. 6. Márk Vili. 31—37. 1 Kor. XV. 20. Ef. II. 5. Filip. I. 29. 3. Hisszük a Szentlelket, Istennek jóra vezérlő erejét, melynek segítségével híven és igazán betölthetjük eföldön emberi hivatásunkat és isteni küldetésünket. Ez a Szentlélek, az igazság lelke, világosítja meg a mi véges értelmünket; ez a Szentlélek, a szeretet lelke, tisztítja meg a mi szívünket minden földi salaktól; ez a Szentlélek, az istenfiúság Lelke, erősíti meg a mi törékeny emberi akaratunkat, hogy a jóban állhatatosan megmaradjunk. Ez a Lélek az Isten ajándéka, éppen úgy, mint a mi boldogító hitünk és meggyőződésünk is, melyért tűrni és szenvedni, melynek diadalát minden áldozattal előmozdítani szent kötelességünk. Bibliai idézetek: Jan. III. 34. — XIV. 16—17. — 26. 2. Tim. I. 7. Zsid. I. 9. 2 Pét. I. 21. Ján. 111. 8. Ef. II. 8. Luk. VI. 22. Máté V. 10—12. Zsid. I. 14. 4. Hiszünk egy közönséges keresztény anyaszentegyházat, amelyben otthon érzi magát minden faj és minden felekezet. Ennek az anyaszentegyháznak a tagjai az Ur Jézus Krisztust vallják mesteröknek. Czéljuk: e földön Isten országának terjesztése, és az emberek testvéri közösségének egyetértésen és kölcsönös megbecsülésen nyugvó békés, munkás, boldog élete. Ebben az anyaszentegyházban nincsenek urak és szolgák... nincs első és utolsó. Itt mindenki annyit ér, amennyit buzgó imádsága és kitartó munkája, hitereménye, és áldozó szeretete által kiérdemel magának. Látható egyháza a láthatatlan Istennek, akiben élünk, mozgunk és vagyunk. Bibliai idézetek: Rom. XII. 5. 1 Tim. 111. 15. Tit. II. 11-12. Rom. XV. 1—2. Luk. XVII. 20-21. 1 Tini. 11. 4. Luk. XXII. 26. Jak. V. 16. II. 36. 1 Kor. XIII. 1-3 13. Jak. I. 6. 2. Kor. IV. 18. 5„ Hisszük a bűnök bocsánatát. Amiért a „Miatyánk“-ban igy imádkozunk: „És bocsásd meg a mi vétkeinket.“ Isten, az égi Atya, nyújtja nekünk ezt a bocsánatot, ezt a lelki megkönnyebbülést, hogyha elkövetett vétkeinket, keserű könynyek között, őszintén megbánjuk, s nemcsak javulást ígérünk, hanem a megismert jó és igaz után állhatatosan megmaradunk. Ilyen módon várjuk és reméljük a kiengesztelődést, melyet Jézus, ami nagy Mesterünk, a tékozló fiúról szóló gyönyörű példázatban örökített meg. Az ő szellemében és az ő magasztos példája szerint, mi is készek vagyunk megbocsájtani azoknak, akik mi ellenünk vétkeztek. Ebben áll legközelebb az emberi gyarlóság az isteni tökéletességhez. Bibliai idézetek: Máté VI. 12. 14—15. Jak. IV. 7. Ján. 1. 3. Vili. 7. Márk I. 4-5. Zsolt CXLV. 8. Tit. 111. 5. Csel. 11. 38. Luk.,IX. 56. 111. 39. VI. 31. Ján. Vili. 11. 1 Kor. 111. 23. VI. 17.