Unitárius Értesítő, 1924 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-15 / 1. szám

Megjelenik havonként Előfizetési ára: JÓZAN MIKLÓS Egyes szám ára 500 korona. Torda: 1568. HATÁRKÖVEK Pozsony , 1848. az unitárius egyház történetében. Ezeken a helyeken mondotta ki az országgyűlés előbb Erdélyre, azután egész Magyarországra nézve, hogy az unitárius vallás bevett vallás (recepta religio). Szerkesztőség és kiadóhivatal: III. évfolyam 1­szám. Budapest, 1984 január IS UNITAR­ US­ E­­R­T­E/1 TO BUDAPEST, V., KOHÁRY­ UTCA 4., II. EM. Felelős szerkesztő: Egy évre................................... 5000 kor. Minden pénz a lelkész­ hivatal clmére küldendő. Homok-óra. „Uram ! Taníts meg minket, hogy tudhassuk meg a mi napjainknak számát, hogy járhassunk bölcs szívvel.“ Zsolt, XC. 12. A keresztény időszámítás szerint 1924-et írunk, Isten jóvoltából. A zsidó naptár homlokára 5684 van. Írva Mohamed hívei pedig a keresztény időszámításból is levonnak 622-t s Allah üdv­­igéretét e szerint 1302 re korlátozzák. Krisztus születése, Világ teremtése, Mohamed futása — mind nagy események a mi szerény bolygónk történetében. Ezek a stációk a mi hitünk szerint egy egy lelki világ teremtésével függenek össze, s éppen ezért majdnem fontosabbak, mint maga a fizikai világ előállása, amely fölött a tudósok a homokóra lepergésének utolsó szeméig vitat­kozni fognak. Sőt talán azontúl is. Én nem vitatkozom. Csak hallgatok. És imádkozom. A zsoltárkzó szavait veszem ajakamrat »Uram! Tanuts meg minket, hogy tudhassuk meg a mi napjainknak számát.“ Napjaimhoz napokat, éveimhez éveket adott most is az égi kegyelem. Én élek, mert Ő is él. Én dolgozom, mert Ő is munkálkodik. Én örvendek, mert az Ő lelke táplál engemet. S amíg a forrás ki nem apad, addig — tudom — az én napjaim is tartani fognak. Számítom őket: egy-kettő-három... És így tovább végtelen sorozatban, hol lelkesedve, hol elborongva, hol kifelé tekintve a téli világnak gyapjúhoz hasonló takarójára, hol befelé pillantva a saját lelkembe, amely a külvilágnak finoman rezgő tükör­képe. Isten van itt is, ott is. Látom-érzem. Látom a fenséges nyugalmat, amely alatt millió meg millió életcsatorna csak úgy ontja a teremtés csudáit Érzem, hogy a küzködő lázas keresésben, sürgés-forgásban, eszmék és igazságok szent harcában csendes tenger rónasága nyugtat meg engemet. S eközben a jó öreg homokóra, mely az időt méri, lassan lepereg, s újból megtelik... Ki törődnék ma már ilyen ósdi számítással ?! Én már megtanultam napjaimnak számát. A sok — Isten nélkül — kevés... A kevés — Istennel együtt — sok... Oh, mily boldog vagyok, hogy ezt megtanultam. Nem kell már ezután — irányt veszítve a rengetegben — botorkálnom úttalan utakon. Tüske nem sérti arcom s kezemet. Ködben-viharban egyaránt látom a célt, mely előttem lebeg. Effelé török akadályt nem ismerve, lankadatlan, nem tekintve se jobbra se balra. Mindig csak — előre ! Aki velem jön vándorutamon, annak szívesen nyújtok baráti kezet. Ha kérges is az a tenyér, csak annál jobban megbecsülöm, mert az első apostolok is kérgestenyerü, jámbor emberek voltak. Atyafiak! — Zúzzuk össze azt a homokórát, amely fogoly gyanánt silány üregébe zárta a mi életünk legjavát, halhatatlan lelkünket. Az örökkévaló Isten törvényeiben van a mi igazi szabadságunk. Ezek előtt önkényt meghajolva, járjunk hát »bölcs szívvel11 ... Szerkesztő.

Next