Unitárius Értesítő, 1924 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1924-01-15 / 1. szám
2 Újévi üzenet (Dr. W. H. Drummond). Az újév küszöbén szeretettel köszöntöm minden jó barátomat. Nehéz időket élünk mostanában. De éppen ez az, ami bennünket mélységes odaadásra, elszánt törekvésre buzdít Az utóbbi három hónapot az Egyesült Államokban töltöttem. Sokat utaztam mindenfelé. Feltártam az amerikai nép előtt a mai bonyolult európai helyzetet. Meg akartam győzni őket affelől hogy a gyógyítás, kiengesztelés, szóval az igazi béke nagy munkájában nekik is tevékeny részt kell venniök. Karácsonytájt Indiába szándékozom átvitorlázni. Ott is, úgy hiszem, elegendő alkalom nyílik számomra. Ott is hasonló üdvös munkát végezhetek, mielőtt 1924 április havában Angliába visszatérnék. Hála Istennek is a megkezdett munka máris szépen halad. A szellemi megújhodás erői mindenütt csudálatos módon sorompóba léptek. Az emberek lassan kint belátják, hogy a közös mennyei édes Atya iránt érezett gyermeki szeretetünk mire kötelez mindannyiunkat. Ragadjuk meg tehát két kézzel ezt a kedvező alkalmat, hiszen ezek az erők a mi szövetséges társaink. Számíthatunk reálok bármikor, ha a népek és nemzetek életébe ezt a felvilágosult szent hitet, ezt a magasztos erkölcsi ideált átplántálni igyekezünk. Adja Isten, hogy az Ujesztendő meghozza mindnyájunk számára a várva-várt boldogabb jövendőt !... Ph. Unitárius hitünk alaptétele. Siemelvények dr. Csíki Gábornak a budapesti unitárius templomban 1923. november hó 22. és 29. december hó 6-án, 13-án és 20-án tartott szabadelőadásaiból. Unitárius hitünk első tétele: Hiszek egy Istenben ki lényegében és személyében is egy és szívem szava szerint gondviselő Atyám. Ha azt kérdi tőlem valaki, hogyan ismertem meg Istent, azt mondom: józan értelmem és szívem érzése vezetett engem Isten ismeretéhez. Ha keresem e világ végső okát, a logikus következtetés Istenhez vezet. Ha kutatom életem célját az Istenben találom meg azt. S ha arra gondolok, hogy hol találhatom meg e világban boldogságom lehetőségét, az Istenhez jutok. Az írás tanítása szerint Mózes az égő csipkebokor ficánkoló lángjában látta meg először az Istent. Ott nyilatkoztatta ki neki magát az Úr. Nálam az ész és a szív az a szent föld, hol kijelenti magát az Isten. A legenda szerint Mózes a pusztában vizet fakasztott a kősziklából. Velem az ellenkezője történik, a teremtett mindenség fenséges összhangja, a természet szépsége fakaszt lelkemben mély meghatottságot, hódolatot és imádatot, mert bennük maga az Isten lép elembe. Eszem megérti, szívem megérzi, hogy a látható dolgok mögött van egy szellemi hatalom, kit Istennek nevezünk, kivel szemben függő helyzetben él az egész teremtett világ Az Isten megismerése nem egyszerű értelmi művelet. Ha csak az lenne a vallás és a tudomány kozott semmi különbség nem lenne. Az Isten ismeret ennek még több: érzés. Ahoz, hogy az Istent megismerjük elsősorban nem annyira ész, mint szív kell, nem annyira értő mint érező képesség. S akiben ez hiányzik, annak hiába beszélek az Istenről. A színvaknak kinek nincs érzéke a piros szín iránt, azzal soha se tudom tisztán megértetni, hogy milyen is a pipacs. Ha egy közömbös lelkű emberrel van dolgom, kiben hiányzik a szellemi világ iránti benső érzék, abban száraz értelmi magyarázatokkal soha sem tudok Isten iránt igazi, őszinte hitet ébreszteni, mert Istent először érezni kell a szívben s azután érteni az észben. Ezzel azonban az ész szerepe a vallásban nem válik, kevésbé fontossá. Unitárius vallásunk jellegzetes vonása és abban domborodik ki, hogy a józan ész jogát a hit kérdéseiben is elismeri és érvényre juttatja. Az öntudatos ember hite csak olyan isten fogalomban nyugszik meg, melyet józan esze is megért. Csak az a vallásos hit megingathatatlan és erős, mint a kőszikla, melynek érzelmi alapját a józan sz.ei is alátámasztják. Érzés és értelem, szív és ész kettőből szívja erejét az Istenbe vetett öntudatos hiú Hisszük hogy az Isten, kit szivünkben érezünk és értelmünk világánál is tisztán látunk, — gondviselő Atya. Gondviselő .Atya“ ezzel a kifejezéssel azt a szeretetet akarjuk kifejezni, mellyel ő mint öntudatos személyes szellemi halom ezt a világot s benne az emberek sorsát irányítja és vezeti. Hisszük, hogy mi emberek, nem vagyunk a véletlen, vagy a vaksors fiai és leányai. Isten gyermekei vagyunk , hivott minket mindnyájunkat életre és pedig azért, mert célja volt és van velünk. Azt akarja és azért adott nekünk mindnyájunknak külön külön sajátos testi és szellemi erőket és tehetségeket, hogy eszményekért éljünk, ideálokért imádkozzunk és dolgozzunk A közös nagy eszmény pedig, melyben minden ember szive vágyának és törekvésének össze kell olvadnia, egy erkölcsileg megtisztult társadalmi rend az emberek között. Vallásos nyelven ezt a tisztult társadalmi rendet Isten országának nevezzük, mely azt jelenti, hogy ahol ez megvalósul ott az Isten akarata él és uralkodik az emberi szivekben. Isten gondviselése abban érvényesül, hogy életünkbe ebbe a végcéljába boldogságunkat iktatta bele s maga gondoskodik annak eléréséről. Erkölcsi törvényt adott, hogy rend és törvény erejével biztosítsa számunkra azt, ami jó, az eszmények megvalósulását s benne boldogságunkat. Sokszor titokzatosak az utak melyen az Ur a kívánt végcél felé vezet s kinek hite nem erős, mint a sziklaszál azt hamar elcsüggeszti egy-egy elemi csapás, vagy csalódás. De az ki az Úr kezeibe fogódzott az érzi, tudja, hogy a csapásokon és csalódásokon át is biztos boldogulás felé vezet. Ő jobban tudja, mi szolgál javunkra. Sokszor csak azért tagad meg tőlünk valamit, mert nagyobb áldást szán UNITÁRIUSÉRT.