Unitárius Értesítő, 1924 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1924-01-15 / 1. szám

2 Újévi üzenet (Dr. W. H. Drummond). Az újév küszöbén szeretettel köszöntöm min­den jó barátomat. Nehéz időket élünk mostanában. De éppen ez az, ami bennünket mélységes oda­adásra, elszánt törekvésre buzdít Az utóbbi három hónapot az Egyesült Államokban töltöttem. Sokat utaztam mindenfelé. Feltártam az amerikai nép előtt a mai bonyolult európai helyzetet. Meg akar­tam győzni őket affelől hogy a gyógyítás, kien­gesztelés, szóval az igazi béke nagy munkájában nekik is tevékeny részt kell venniök. Karácsonytájt Indiába szándékozom átvitor­­lázni. Ott is, úgy hiszem, elegendő alkalom nyílik számomra. Ott is hasonló üdvös munkát végez­hetek, mielőtt 1924 április havában Angliába visszatérnék. Hála Istennek i­s a megkezdett munka máris szépen halad. A szellemi megújhodás erői mindenütt csudálatos módon sorompóba léptek. Az emberek lassan kint belátják, hogy a közös mennyei édes Atya iránt érezett gyermeki szerete­tünk mire kötelez mindannyiunkat. Ragadjuk meg tehát két kézzel ezt a kedvező alkalmat, hiszen ezek az erők a mi szövetséges­ társaink. Számít­hatunk reálok bármikor, ha a népek és nemzetek életébe ezt a felvilágosult szent hitet, ezt a magasz­tos erkölcsi ideált átplántálni igyekezünk. Adja Isten, hogy az Ujesztendő meghozza mindnyájunk számára a várva-várt boldogabb jövendőt !... Ph. Unitárius hitünk alaptétele. Siemelvények dr. Csíki Gábornak a budapesti unitárius templomban 1923. november hó 22. és 29. de­cember hó 6-án, 13-án és 20-án tartott szabadelőadásaiból. Unitárius hitünk első tétele: Hiszek egy Istenben ki lényegében és személyében is egy és szívem szava szerint gondviselő Atyám. Ha azt kérdi tőlem valaki, hogyan ismertem meg Istent, azt mondom: józan értelmem és szívem érzése vezetett engem Isten ismeretéhez. Ha keresem e világ végső okát, a logikus következtetés Istenhez vezet. Ha kutatom életem célját az Istenben talá­lom meg azt. S ha arra gondolok, hogy hol talál­hatom meg e világban boldogságom lehetőségét, az Istenhez jutok. Az írás tanítása szerint Mózes az égő csipke­bokor ficánkoló lángjában látta meg először az Istent. Ott nyilatkoztatta ki neki magát az Úr. Nálam az ész és a szív az a szent föld, hol kije­lenti magát az Isten. A legenda szerint Mózes a pusztában vizet fakasztott a kősziklából. Velem az ellenkezője történik, a teremtett mindenség fen­­séges összhangja, a természet szépsége fakaszt lelkemben mély meghatottságot, hódolatot és imá­datot, mert bennük maga az Isten lép elembe. Eszem megérti, szívem megérzi, hogy a látható dolgok mögött van egy szellemi hatalom, kit Isten­nek nevezünk, kivel szemben függő helyzetben él az egész teremtett világ Az Isten megismerése nem egyszerű értelmi művelet. Ha csak az lenne a vallás és a tudomány kozott semmi különbség nem lenne. Az Isten ismeret ennek még több: érzés. Ahoz, hogy az Istent megismerjük első­sorban nem annyira ész, mint szív kell, nem annyira értő mint érező ké­pesség. S akiben ez hiányzik, annak hiába beszé­lek az Istenről. A színvaknak kinek nincs érzéke a piros szín iránt, azzal soha se tudom tisztán megértetni, hogy milyen is a pipacs. Ha egy kö­zömbös lelkű emberrel van dolgom, kiben hiány­zik a szellemi világ iránti benső érzék, abban száraz értelmi magyarázatokkal soha sem tudok Isten iránt igazi, őszinte hitet ébreszteni, mert Istent először érezni kell a szívben s azután érteni az észben. Ezzel azonban az ész szerepe a val­lásban nem válik, kevésbé fontossá. Unitárius val­lásunk jellegzetes vonása és abban dom­borodik ki, hogy a józan ész jogát a hit kér­déseiben is elismeri és érvényre juttatja. Az ön­­tudatos ember hite csak olyan isten fogalomban nyug­szik meg, melyet józan esze is megért. Csak az a vallásos hit megingathatatlan és erős, mint a kő­szikla, melynek érzelmi alapját a józan s­­z­­.­­ei is alátámasztják. Érzés és értelem, szív és ész­­ kettőből szívja erejét az Istenbe vetett öntudatos hiú Hisszük hogy az Isten, kit szivünkben ére­­zünk és értelmünk világánál is tisztán látunk, — gondviselő Atya. Gondviselő .Atya“ ezzel a kife­jezéssel azt a szeretetet akarjuk kifejezni, mellyel ő mint öntudatos személyes szellemi h­­alom ezt a világot s benne az emberek sorsát irányítja és vezeti. Hisszük, hogy mi emberek, nem vagyunk a véletlen, vagy a vaksors fiai és leányai. Isten gyermekei vagyunk , hivott minket mindnyájun­kat életre és pedig azért, mert célja volt és van velünk. Azt akarja és azért adott nekünk mind­nyájunknak külön külön sajátos testi és szellemi erőket és tehetségeket, hogy eszményekért éljünk, ideálokért imádkozzunk és dolgozzunk A közös nagy eszmény pedig, melyben minden ember szive vágyának és törekvésének össze kell olvadnia, egy erkölcsileg megtisztult társadalmi rend az em­berek között. Vallásos nyelven ezt a tisztult tár­sadalmi rendet Isten országának nevezzük, mely azt jelenti, hogy ahol ez megvalósul ott az Isten akarata él és uralkodik az emberi szivekben. Isten gondviselése abban érvényesül, hogy életünkbe ebbe a végcéljába boldogságunkat iktatta bele s maga gondoskodik annak eléréséről. Erkölcsi tör­vényt adott, hogy rend és törvény erejével bizto­sítsa számunkra azt, ami jó, az eszmények meg­valósulását s benne boldogságunkat. Sokszor titokzatosak az utak melyen az Ur a kívánt vég­cél felé vezet s kinek hite nem erős, mint a szikla­szál azt hamar elcsüggeszti egy-egy elemi csapás, vagy csalódás. De az ki az Úr kezeibe fogódzott az érzi, tudja, hogy a csapásokon és csalódásokon át is biztos boldogulás felé vezet. Ő jobban tudja, mi szolgál javunkra. Sokszor csak azért tagad meg tőlünk valamit, mert nagyobb áldást szán UNITÁRIUS­ÉRT.

Next