Unitárius Értesítő, 1925 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-15 / 1. szám

Szent Év. (1925.) „Az Urnák lelke van énrajtam, mivelhogy megkent engemet, és azért küldött engemet, hogy hirdessem az Urnák kedves esztendejét.“ Lukács ev. IV. 18—19. Kip-kop, kip-kop . . . Cseng az arany kalapács a Pontifex Maximus kezében, amint meg­nyitja vele az örök városban Szent Péter kapuját. Minden huszonöt évben egyszer nyílik meg ez a kapu, hogy átengedje szentek­ küszöbén a zarándokok millióit. Milyen fenséges hit és elgondo­­lás vezeti őket a világ négy tája felől oda, ahol egyedül remélnek sebeikre balzsamot, bűneikre bocsánatot! Egész úton imádkoznak, testüket sanyargatják, múltjukat felidézik, tévedéseiket, botlá­saikat keservesen megbánják, jobbulást ígérnek s mialatt lábuk még a Campagna porát tapossa, lelkük­ már ott esdekel, ott vivődik, ott rajong az oltár lépcsőinél, amelyre föltekinteni is alig mer­nek. És ez így tart már századok óta a római egyház bevett szokása szerint. A gyengéknek — erő, az erőseknek — vigasztalás, a szenteknek — lelki gyönyörűség. Itt még a kételkedés is leoldja a maga hétköznapi sarait s nemes önmegalázkodással ismeri el, hogy az a hely, amelyen áll, szent hely ... Aki ide készül, jó előre számot vet önmagával s különválva az élet apró-cseprő gondjaitól, napról-napra egy-egy lépcsőfokkal magasabbra emelkedik a mennyei Atya előtt való gyermeki hódolatban; mélységes hálával ismeri el, hogy az ő karjai nem rövidültek meg, az Ő lelke ma is megkeresi azokat, akik be tudják fogadni, fel tudják venni annak idvezitő sugarát s a saját életük­ben átalakítják azt a gyógyulásnak és bocsánatnak, a megtisztulásnak és az uj életnek hathatós eszközévé Az ilyeneket megkeni szentelt olajjal, az ilyeneket elküldi hozzánk is, hogy „hirdessék nekünk az Simák kedves esztendejét«. Kip-kop, kip kop . . . Majdnem kétezer év óta kopogtat a mi Urunk Jézus Krisztus a szívünk kapuján, hogy nyissuk meg azt az ő számára, nyissuk meg az igazi istenfélelemnek és a felebaráti szeretetnek, nyissuk meg a tudomány igazainak, a művészet csodáinak, a mártiromság hőstetteinek. De ez a kapu nehezen nyílik meg. Zárja berozsdásodott. Sarkait benőtte a bozót. S ha bepillantanánk az ajtó repedésein, nem valami épületes látvány tárulna ott a mi szemeink elé. Látnák önmagunkat úgy, amint vagyunk. Látnék teljes mezítelenségben. Látnék megfosztva mind­azoktól a külső díszektől és sallangoktól, amelyekkel fölékesít ez a hiúságos világ, hogy gondosan eltakarhassuk vele hibáinkat és fogyatkozásainkat, a lelki szegénységnek rongyait, a bélpoklosság­­nak tüneteit, amikkel telítve van a boldogtalan emberi társadalom. Kip-kop, kip-kop . . . Testvéreim! A mi Mesterünk elfáradott már a szüntelen kopogta­tásban. Kopogtasson már egyszer minden jó keresztény, akin rajta van az Urnák lelke, kopog- Budapest, 1925 január 15. IV. évfolyam 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., KOHÁRY­ UTCA 4., II. EM. Felelős szerkesztő : JÓZAN MIKLÓS Munkatársak: Perczelné Kozma Flóra dr. CMH Gábor Megjelenik havonkint. Torda , 1568. HATÁRKÖVEK Pozsony , 1848. az unitárius egyház történetében. Ezeken a helyeken mondotta ki az országgyűlés előbb Erdélyre, azután egész Magyarországra nézve, hogy az unitárius vallás bevett vallás (recepta religio). Minden pénz a lelkészi hivatal címére küldendő. Előfizetési ára: Egy évre........................2 aranykorona.

Next