Unitárius Értesítő, 1926 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

unitárius értesítő A szelíd Krisztus nyomdokait követték akkor is, amikor a nemzetek közötti békének a háború öldöklő fegyverei helyett a békés megoldások hívé­nek vallotta magát, de csak addig a határig míg a túlzott pacifizmus nem jelentette Magyarország megsemmisülését. Azóta, amióta szerencsétlen ha­zánk a rosszul értelmezett pacifizmusnak lett áldo­zata, ő is mint igazi magyar asszony lehetetlen­ségnek és gyáva megalkuvásnak tartotta szegény hazánk mostani helyzetébe való megnyugvást. Mikor legutóbb köztünk volt Channingnek, az unitárizmus nagy apostolának eszméit ismertette, akit életének utolsó éveiben különös tanulmánya tárgyává tette s akinek a róla szóló kis művében halhatatlan emléket állított. Az hiszem, kevesen értették meg a nagy amerikai írót úgy, mint a mi nagy asszonyunk, valószínűleg azért, mert lelke annyira rokon volt az övével. Majd mindig ritkábban, ritkábban élvezhettük áldott jelenlétét, a halhatatlan lélek küzdött a törékeny testei — míg egyszer csak hallottuk a még most is megfoghatatlan gyászhírt, hogy felejt­hetetlen vezérünk nincs többé, soha sem fogjuk őt már testi gyarló szemeinkkel látni. Árván hagyott bennünket, de ne sirassuk őt. Halandó teste elköltözött közülünk, de lelke itt él ma is közöttünk. Ő lesz erősségünk minden mun­kánkban, minden küzdelmünkben ezen túl is. S ami­dőn a Mindenhatót arra kérjük, hogy fáradt testé­nek nyugodt pihenőt, ragyogó nemes lelkének örök boldogságot adjon, a magunk részére azért imád­kozzunk, segítsen meg a jó Isten, hogy drága el­­költözöttünk nemes példájából és emlékéből erőt merítve, az ő nyomdokait híven követve minél köze­lebb juthassunk a szent ideálok felé, amelyeket ő kitűzött. Perczelné Kozma Flóra megdicsőült Nagyasszo­nyunk, áldj meg bennünket és maradj velünk ! Buzogány Anna: Gondolatok*) Az unitárizmus Istene az az örök szellem, kiknek ma már kiszabott formát, meghatározott alakot, kijelölt helyet nem mer adni senki... csak verseiben énekli meg a költő, műveiben dicsőíti az író, a természetben bámulja a természettudós, az emberi lélekben kutatja a filozófus — és ha soha kathekizmust nem tanultunk volna, a szíveinkben érezzük mi unitáriusok.* Az unitárizmus embere megmaradt az Isten képére teremtett valóságnak, teljes szabadakarattal felruházva, ki minden jóra és szépre fogékony lévén sohasem sülyedhet oly mélyre, hogy önerejéből fel ne tudjon ismét emelkedni és mesterét követni. * Az unitárizmus nagy tiszteletben tartja a bibliát, mint az igazságok tárházát, de azért mel­léje állítja az irodalomnak egyéb termékeit is, nem *) Perczelné Kozma Flóra műveiből, tudva és nem akarva elhinni, hogy az Isten csak egyetlenegy könyvben jelentette ki az ő igazságait és hogy végtelen kegyelme ne teremtsen minden időben, minden kor számára újabb és újabb pró­fétákat, akik ugyanúgy megszállva az Istennek szent lelke által, mint egykor az evangélisták, minden kornak a maga szellemében és a maga nyelvén hirdessék az örök igazságokat. * Az unitárizmus nem megkövesedett egyház és felekezet. Az unitárizmus inkább csak mint eszme, mint egy láthatatlan mozgató, javító és reformáló erő szolgálja a világot és észrevétlenül viszi azt fokról fokra előre. * Valósággal otthonunk nekünk szabadelvűek­nek, a mi unitárius egyházunk. Mert bármennyire ne a felekezetiségben és templomzásban találjuk is fel vallásosságunkat, azért akárhányszor csak e kis templomba belépünk, mintha mindig haza­jön­nénk ! • Otthont képvisel ez a kis templom egyúttal minden szabadon gondolkozó vallásos lélek számára, ki lelkében, szívében vallja a mi egyszerű, liberális hitünket és csak ősi magyar típusáról tesz tanú­bizonyságot egyházunk akkor midőn templomunk, egyletünk nyitva áll minden felekezet, minden nemzet fiai számára. * Az unitárizmus erőssége : a folytonos fejlődés, folytonos haladás ! Hogy miként a szabad levegő­ben élő, láncától megszabadult madár is arra hasz­nálja fel szabadságát, hogy minél merészebben, minél magasabbra, folyton fölebb és fölébb szálljon, ugyanúgy emelkedjék az unitárizmus is fokról-fokra feljebb, az »Isten országa« felé. * Valamint a testi eledelt is — ha van módunk benne — ízlésünk, egészségünk, gyomrunk szerint megválogatjuk, ugyanúgy megválogatjuk a lelki táp­lálékot is, az eszméket, melyeknek szolgálatába állunk. * Csak akkor lehet az embernek elfogulatlan ítélete mindenről, csak akkor ismeri és ítélheti meg saját vallását is igazán, ha azt a bizonyos széle­sebb látkört megszerezte valami módon magának, mely nélkül komoly, számottevő, tárgyilagos ítéle­tet mondani lehetetlen. * Az e­s­z­m­e él, azt nem lehet erőszakkal elpusztítani, mert. . . minden újabb vívmány, tör­vény, mely az emberiség egyenjogúságáért, a ter­hes korlátok megszüntetéséért történt és amelynek annyi és annyi ékesszavú prófétája támadt, észre­vétlenül is akaratlanul is a mi szabadelvű vallá­sunknak szolgált elégtételül és a mi igazságszerető keresztény hitünket juttató diadalra. * Az én utam­ is Krisztus felé vezet. És Isten segítségével utolsó leheletemig ezen az úton maradok. 3

Next