Unitárius Értesítő, 1928 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

VII. évfolyam 1. szám 1928. január hó. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Koháry­ utca 4. II. Telefonszám : Lipót 974-24. Minden pénz a lelkészi hivatal címére küldendő. Felelős szerkesztő: JÓZAN MIKLÓS Munkatársak: Botár Imre Buzogány Anna dr. Csíki Gábor Torda: 1568. HATÁRKÖVEK Pozsony, 1848. az unitárius egyház történetében. Ezeken a helyeken mondotta ki az országgyűlés előbb Erdélyre, azután egész Magyarországra nézve, hogy az unitárius vallás bevett vallás (recepta religio). UNITÁRIUS E­RTE/ITÖ Megjelenik havonként. Előfizetési ára : Egy évre...............................4 pengő TLTKÍT KÖNTÖS „Nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet”. 2. Cor. V. 4. Azt mondja a magyar példabeszéd: „Nem a ruha teszi az embert.” S mégis a legtöbb embernek erre van a gondja, mert másfelől az is elismert dolog, hogy a ruha tisztesség. Tár­sas életet nem folytathatunk megfelelő ruházat nélkül, amelynek mindig sorsunkhoz és hiva­tásunkhoz kell igazodnia. A papi rend a szertartásoknál, annak minősége szerint, különb­­különb stólát ölt magára. Még az egyszerű protestáns lelkipásztort is mindenki a palástjáról vagy Luther-köpenyéről ismeri meg. Régen a különböző céhbelieknek mesterség szerint meg volt a­ maguk jellegzetes öltönye. A katona is büszke a maga ezredének uniformisára. A ma­gyar nemesi és főúri díszruha pedig világszerte el van ismerve: sujtásaival és prémjével, csatt­­jával és forgójával egy egész vagyont képvisel. A csillogó és művészi népviseletek is azt iga­zolják, hogy kivált az Isten házában ezzel az öltözködéssel is kimutatják a nép egyszerű gyermekei a szenthely iránti tiszteletüket. Igaza van tehát az apostolnak: nem kívánunk le­vetkőztetni, hanem felöltöztetni. Még a gyermek is örül, amikor először iskolába adják, hogy új köntöst vehet magára. Ezt a halandó testet, amely különben Isten akaratából mezítelenül jön e világra, eléggé betakargatjuk divatos rongyainkba s talán még páváskodunk is bennök s többre tartjuk ma­gunkat annál, aki nem öltözik olyan fejlett ízléssel, mint mi magunk. Pedig ez csak a testi ruha, amely ki van téve az idő szeszélyének és változásainak. Ez az ó-embernek a ruhája s nem az a lelki köntös, amely „varrás nélkül való”, s melyről az ártatlan legenda azt meséli, hogy együtt nőtt a gyermek Jézussal, míg a poroszlók sorsot vetettek arra is a nagy tra­gédia utolsó jelenetében. Azt mondtam, hogy legenda. Azt mondtam, hogy mese. Pedig nincs az a mathematikai igazság, amely igazabb lenne, mint ez. Az uj Embernek uj ruhára, uj kön­tösre van szüksége, hogy ami benne halandó, elnyelje azt az_Élet.

Next