Unitárius Értesítő, 1929 (8. évfolyam, 1-20. szám)

1929-01-15 / 1. szám

2 UNITÁRIUS ÉRTESÍTŐ élet terén — az asszony hallgasson a gyüle­kezetben féle idézetekkel — a gyermekszobába lehetett utalni. Az Értesítő iránya marad a régi. A fele­­kezetközi békét szolgálom az Úr Jézus evan­géliumának szellemében. Az erdélyi ősi egyházzal a szellemi, erkölcsi és testvéri kapcsolatokat mélyíteni akarom s amíg odaát a bérces hazában egy unitárius gyülekezetet tudok, addig ebbe a lapba egyet­len betűt se engedek be, amely a szent kötelé­keket akár nyílt, akár burkolt formában la­zítaná. Határozott állást foglalok a budapesti uni­tárius egyházközség és gyülekezet egysége mellett is. Minden olyan szándéknak vagy kí­sérletnek, amely az egység megbontására irá­nyulna, tőlem telhető minden erőmmel ellene állok és az ellen nyíltan agitálok. Az Értesítőt betűszerinti értelemben érte­sítővé akarom tenni, hogy abból unitárius atyámfiai mindenről értesülhessenek, ami itt és odaát hitünk rokonaival történik. A hír­szolgálat mellett azonban tüzetesen akarok foglalkozni a gyakorlati kérdésekkel is. A bék­és külmisszió problémáival, amiknek helyes megoldásától, hitem szerint, Magyarországi Unitárius Egyházunk jövője függ. Életbevágó fontos teendőnknek vélem az unitárius ifjúság evangelizálása, fokozottabb erkölcsi és anyagi támogatása körmünkre égett súlyos kérdésének a megoldását is. A kritikától nem félek, sőt kérem azt min­den jó unitárius testvéremtől, akit egyházunk dolgai érdekelnek. Hiszen egészséges közszel­lem csak a tárgyilagos bírálat állandóan vál­takozó levegőjében élhet és fejlődhet. Erre az egészséges közszellemre pedig a Magyar Unitárius Egyháznak olyan szüksége van, mint a mindennapi kenyérre. Ezért készséggel adok helyet minden javas­latnak, észrevételnek, amely a nyilvánosság számára megérett és egyházunk javát szol­­gálja. Ígérem végül, hogy az Unitárius Értesítő — mint az elmúlt hét éven át — ezután is ma­gyar, unitárius és becsületes lesz. Isten segedelmével! Barabás István: Unitárius Asszonyok, Leányok! Az Unitárius Értesítő Nők Rovatának első szavait Hozzátok intézzük. Jöjjetek a mi tá­borunkba mindannyian idősek és fiatalok, jobb, vagy szegényebb sorban élők, hogy egye­sült erővel jobban tudjuk szolgálni hitünket, fajunkat, hazánkat. Alapszabályunk 1­0. tagdíjat állapít meg, de a tagdíj ne tartson vissza senkit közületek, akinek sok a pengő, ne fizessen semmit — akinek tellik adjon többet! Fő az, hogy min­denki közöttünk legyen, akinek közöttünk a helye! Jelentkezni lehet írásban és szóban: Bpest, V. Koháry-u. 4 sz. II. em. 16. Dávid Ferenc — év Dávid Ferenc vértanúi halálának 350. évfordulója Az 1929-es évvel az unitárius egyház nevezetes évfordulóhoz közeledik. A magyar uni­tárius egyház megalapítója és az unitárius hiteszme lánglelkü apostola Dávid Ferenc ugyanis 1579 nov. 15.-én halt vértanú­halált Déva várának börtönében. 1929 nov. 15-e tehát éppen 350. évfordulója lesz a szomorú, de mégis dicsőséges eseménynek. Ezen a napon egyházunk minden esztendőben megemlékszik­ ugyan a nagy reformátorról, de ebben az esztendőben nem elégedhetünk, nem szabad megelégednünk evvel az egyszeri alkalommal, hanem az egyháznak, egyházunk vezetőinek, tagjainak valamint az ifjúság­nak meg kell találnia a módot arra, hogy az egész esztendő Dávid Ferenc emlékének legyen szentelve. A mi mai szomorú helyzetünkben a magyarság annyi elcsüggesztő gondolattal, képpel találkozik úton-útfélen, hogy sokszor azt kérdezzük magunktól: vagyunk-e még, élünk-e még? Van-e nekünk jogunk élni, van-e reményünk arra, hogy szomorú elesettségünkből egyszer feltámadunk? Ezekben az időkben erősítésért múltunkhoz kell fordulnunk. A múlt­nak nagyszerű képeivel kell gondolatvilágunkat felfrissítenünk, akaratunkat megerősíte­nünk. S ez áll nemcsak magyar életünkre, hanem unitárius egyházunkra is. Mi látni akar­juk a múltnak hősi tetteit, a múltnak dicsőséges szellemi csatáit és diadalmait, hogy be­lőlük merítsünk erőt a további küzdelemre. A múltnak szellemóriásait akarjuk feltá­masztani, nem mint félelmetes kísérteteket, kikre az utódok kicsinyhitűségük rettegésével tekintenek, hanem mint megdicsőült mennyei jelenéseket, kik mint vezérek bennünket bátorítanak, védenek és diadalra segítenek. Van-e erre alkalmasabb személyiség, mint „a megfeszített Krisztusnak szolgája” Dávid Ferenc s van-e erre jobb idő, mint ez a mai.

Next