Unitárius Értesítő, 1929 (8. évfolyam, 1-20. szám)
1929-01-15 / 1. szám
2 UNITÁRIUS ÉRTESÍTŐ élet terén — az asszony hallgasson a gyülekezetben féle idézetekkel — a gyermekszobába lehetett utalni. Az Értesítő iránya marad a régi. A felekezetközi békét szolgálom az Úr Jézus evangéliumának szellemében. Az erdélyi ősi egyházzal a szellemi, erkölcsi és testvéri kapcsolatokat mélyíteni akarom s amíg odaát a bérces hazában egy unitárius gyülekezetet tudok, addig ebbe a lapba egyetlen betűt se engedek be, amely a szent kötelékeket akár nyílt, akár burkolt formában lazítaná. Határozott állást foglalok a budapesti unitárius egyházközség és gyülekezet egysége mellett is. Minden olyan szándéknak vagy kísérletnek, amely az egység megbontására irányulna, tőlem telhető minden erőmmel ellene állok és az ellen nyíltan agitálok. Az Értesítőt betűszerinti értelemben értesítővé akarom tenni, hogy abból unitárius atyámfiai mindenről értesülhessenek, ami itt és odaát hitünk rokonaival történik. A hírszolgálat mellett azonban tüzetesen akarok foglalkozni a gyakorlati kérdésekkel is. A békés külmisszió problémáival, amiknek helyes megoldásától, hitem szerint, Magyarországi Unitárius Egyházunk jövője függ. Életbevágó fontos teendőnknek vélem az unitárius ifjúság evangelizálása, fokozottabb erkölcsi és anyagi támogatása körmünkre égett súlyos kérdésének a megoldását is. A kritikától nem félek, sőt kérem azt minden jó unitárius testvéremtől, akit egyházunk dolgai érdekelnek. Hiszen egészséges közszellem csak a tárgyilagos bírálat állandóan váltakozó levegőjében élhet és fejlődhet. Erre az egészséges közszellemre pedig a Magyar Unitárius Egyháznak olyan szüksége van, mint a mindennapi kenyérre. Ezért készséggel adok helyet minden javaslatnak, észrevételnek, amely a nyilvánosság számára megérett és egyházunk javát szolgálja. Ígérem végül, hogy az Unitárius Értesítő — mint az elmúlt hét éven át — ezután is magyar, unitárius és becsületes lesz. Isten segedelmével! Barabás István: Unitárius Asszonyok, Leányok! Az Unitárius Értesítő Nők Rovatának első szavait Hozzátok intézzük. Jöjjetek a mi táborunkba mindannyian idősek és fiatalok, jobb, vagy szegényebb sorban élők, hogy egyesült erővel jobban tudjuk szolgálni hitünket, fajunkat, hazánkat. Alapszabályunk 10. tagdíjat állapít meg, de a tagdíj ne tartson vissza senkit közületek, akinek sok a pengő, ne fizessen semmit — akinek tellik adjon többet! Fő az, hogy mindenki közöttünk legyen, akinek közöttünk a helye! Jelentkezni lehet írásban és szóban: Bpest, V. Koháry-u. 4 sz. II. em. 16. Dávid Ferenc — év Dávid Ferenc vértanúi halálának 350. évfordulója Az 1929-es évvel az unitárius egyház nevezetes évfordulóhoz közeledik. A magyar unitárius egyház megalapítója és az unitárius hiteszme lánglelkü apostola Dávid Ferenc ugyanis 1579 nov. 15.-én halt vértanúhalált Déva várának börtönében. 1929 nov. 15-e tehát éppen 350. évfordulója lesz a szomorú, de mégis dicsőséges eseménynek. Ezen a napon egyházunk minden esztendőben megemlékszik ugyan a nagy reformátorról, de ebben az esztendőben nem elégedhetünk, nem szabad megelégednünk evvel az egyszeri alkalommal, hanem az egyháznak, egyházunk vezetőinek, tagjainak valamint az ifjúságnak meg kell találnia a módot arra, hogy az egész esztendő Dávid Ferenc emlékének legyen szentelve. A mi mai szomorú helyzetünkben a magyarság annyi elcsüggesztő gondolattal, képpel találkozik úton-útfélen, hogy sokszor azt kérdezzük magunktól: vagyunk-e még, élünk-e még? Van-e nekünk jogunk élni, van-e reményünk arra, hogy szomorú elesettségünkből egyszer feltámadunk? Ezekben az időkben erősítésért múltunkhoz kell fordulnunk. A múltnak nagyszerű képeivel kell gondolatvilágunkat felfrissítenünk, akaratunkat megerősítenünk. S ez áll nemcsak magyar életünkre, hanem unitárius egyházunkra is. Mi látni akarjuk a múltnak hősi tetteit, a múltnak dicsőséges szellemi csatáit és diadalmait, hogy belőlük merítsünk erőt a további küzdelemre. A múltnak szellemóriásait akarjuk feltámasztani, nem mint félelmetes kísérteteket, kikre az utódok kicsinyhitűségük rettegésével tekintenek, hanem mint megdicsőült mennyei jelenéseket, kik mint vezérek bennünket bátorítanak, védenek és diadalra segítenek. Van-e erre alkalmasabb személyiség, mint „a megfeszített Krisztusnak szolgája” Dávid Ferenc s van-e erre jobb idő, mint ez a mai.