Unitárius Értesítő, 1934 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
XIII. évfolyam 1. szám. Budapest, 1954. január hó IMNMINS [IHSITO Az Unitárius Egyház — Budapesti Unitárius Egyházközség — Unitárius Misszióház hivatalos havi tudósítója. Felelős szerkesztő: Dr. Iván László Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Koháry u. 4. Telefon: Aut. 17—4—24. Előfizetési ára egész évre 4— P, amely beküldhető a budapesti unitárius egyházközség 30.400 sz. postacsekkszámlájára . Bölöni Farkas Sándor 1795—1842. A tanulás és a szellemi pályákon való érvényesülés a különböző társadalmi tagozódásban rejlő akadályokon kívül mindig vagyoni (pénz) kérdés volt. A kivételes egyéniségek kivételek. Az egyes kultúrkörök zárt társadalmi rendszerének feloldódása, megbomlása teszi lehetővé, hogy az alsóbb rétegek a felsőbb, kedvezőbb elhelyezkedésű társadalmi rétegekbe minél többen jussanak.A politikai egyenjogúságban gyökerező demokratizmus önmagában a társadalmi eltolódásokban nem sokat jelent. A városi polgárság és a falusi lakosság vagyonos volta is belejátszik ebbe a széles méretű kérdésbe. A székelyföldi korlátozott vagyoni viszonyok között a székelyföldi iskolák kulturális jelentősége abban volt, hogy patriarchális berendeződöttségükkel lehetővé tették a székely faj szellemi képességeinek szerény vagyoni eszközökkel való kifejlesztését. Mi mindannyian, akik az erdélyi iskolákból kerültünk ki az élet nemes küzdőterére, soha le nem róható hálával tartozunk tanáraink emlékének és a különböző alma matereknek azért a nagy útravalóért, amelyet jellemképzés és tudásközlés alakjában vándortarisznyánkba juttattak. Székely fajunk boldogulása a szellemi élet terén mindig küzdelmes volt és az is marad, mert az ethnikai nagy magyar tömbtől elszakítva éltünk. Zárt fajú életünkből úgy kell kitörnünk, mint a csontáros gyümölcs csirájának a kemény magrejtő és csiravédő burokból. De kitörtünk és a jövő nemzedék is élniakarással ki fog törni, mert ez fajiságának adottsága. Van benne életerő. A székely faj életerejének, akarásának és képességének annyi kiváló képviselője közé tartozik egyházunk egyik büszkesége: bölöni Farkas Sándor is. Nemes székely fajunknak nemes hajtása osztrák kutyabőr nélkül is. A cserfa mindig ékermakkot terem, ha a földi hatalmak mást írnak is elő. A nemes székely nemzettől János Zsigmond megvonhatta a nemesi előjogokat, de a faj nemes tulajdonságait nem vonhatta el. De a székelység nagy része kardja élével vissza is szerezte az armálisok révén családja és faja részére azt, amit generalitór a nemzettől vontak meg. Arisztokratikus faj voltunk és maradunk lelkünk gyökeréig. Vérgyökér székelységünk az évezredes törzsi nemesség hordozója. Ennek nem tudása miatt érthetetlen sokak előtt a fajunkban rejlő sok jó (és jó néhány hátrányos) tulajdonság. Az okmánytáras történelem irhat rólunk bármit, de mi lelkünkben érezzük, hogy őseink valahol a mongol sikon tanyáztak s a kínai falak alatt lovagoltak. De európaiakká lettünk. Ennek a szemléletnek lelket gyönyörködtető példánya: bölöni Farkas Sándor. Családi származásával nem sokat foglalkozom: Bukow generális határőr rendszerében székelyhuszár családból származott és huszárosan vágott neki az életnek. Tanulását 1805. szept. 2.-án Kolozsvárt kezdte az unitáriusok főiskolájában, ahol 1812—1815. junius hó 30.-ig tógás diák kitűnő érdemsorozattal. Az 1815 október 1.—1816. julius. 20.-ig a kolozsvári kir. lyceumban jogot tanul. Az akkori szokás szerint 1816. őszén Marosvásárhelyre ment a törvényes királyi táblán gyakorlatot szerezni és 1816. szept. 25.-én Székely Mihály cancelláriájában felesküdött. Ott maradt 1817. év március 17.-ig. Ezt az évet jól jegyezzük meg. Az irói hajlamokkal rendelkező ifjút Kazinczy Ferenc br. Wesselényi Miklós figyelmébe ajánlotta, s ekként ifj. br. Wesselényi Miklósnak, aki akkor szintén Marosvásárhelyt volt, állandóan meghívott asztaltársa lett. E gyakorlati év után megélhetés után kellett néznie. Eleinte m. kir. testőr akart lenni. Ez a