Unitárius Értesítő, 1934 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

volt az ifjúsági szervezet működése és a vele kapcsolatos ifjúsági konferencia. Továbbá dr. Kiss Elek indítványa a kórház és börtönmisszióról. Azután a szórványgondozás egységes szervezése. Végül nagy lelkesedéssel hozta a Főtanács Péterfy Áron indítványára azt a határozatot, hogy 1934. év tavaszán lelkészfelszenteléssel kap­­csolatos zsinatot tartanak Székelykeresztúron, amelyen a régóta készülő, új egyház­szervezeti törvényt fogják letárgyalni. A Főtanács december 5-én dr. Ferenczy Béla főgondnok elnöki zárószavával és Gvidó Béla esperes hálaadó imájával ért véget. I. L. Csifó Salamon 1865-1934 A szívünkbe markolt, mikor a gyászkeretes jelentőcédulát megláttuk s rajta olvastuk, hogy székelykereszturi I Csifó Salamon unit. theologiai tanár, egyházi tanácsos, az Unit. Irodalmi Társa­ság tagja stb. január hó 8-án reggel 3 órakor 68 éves korában az Urban csendesen elhunyt. Benne azoknak a nemes szívű, erős akaratú, hajlíthatat­­lan jellemű unitárius vezető férfiaknak egyikét ve­szítettük el, akikből oly kevesen vannak s mind kevesebben és kevesebben lesznek. Mint tanár és hosszú időn át dékán az ifjú papi nemzedéknek valóságos atyja volt, akinek pontos és lelkiismere­tes szigorúsága csupán csak takaró volt egy nagy és emberbaráti szív rejtegetésére. Valóban nevelő volt, aki tudta, hogy csak befelé forduló lelki összeszedettséggel, de egyben a bibliából táplál­kozó finom gyengédséggel lehet az Isten országa számára munkás nemzedéket nevelni. Ezt éreztük meg valamennyien, akik valaha tanítványai voltunk, de talán még jobban ezt érezte ki nemes lényéből e sorok írója, hisz tanulmányai alatt annyiszor volt szüksége az elköltözött finom, nemes tapinta­tára és atyai segítségére. A theologiai akadémián az egyháztörténelmet tanította s e tárgykörből több értékes értekezése és forrástanulmánya jelent meg a Keresztény Magvető hasábjain. Mint szónok a nemes veretű klasszikus iskolához tartozott, aki gondolatait mindig szabatos külső formákba ön­tötte s ezt kívánta meg tanítványaitól is. Mint meg­jelenésében, úgy a szószéki szolgálatban is előkelő, választékos volt és sokat tanulhattak tőle mindig a könnyedségre hajló fiatalok. Beszédeit egy kötet­ben („Szolgálat az Úr előtt“) összegyűjtötte s ki­adta. Az ő lelke már valóban ott szolgál a Min­denható örök országában, de mi itt a földön egy nemes és gazdag lélek távozását fájlaljuk s az atyai barátot könnyezzük meg, akit úgy szerettünk volna még egyszer életben látni. A Gondviselés ezt megvonta tőlünk, hogy csak az örökkévalóság­ban teljesítse. A viszontlátásra! (I. I.) IFJÚSÁG. Meglepően szép eredménnyel folyt le az ifjúsági téli konferencia. Január 4—7. napjain tartották a csonkaor­szági unitárius ifjak konferenciájukat a Misszió Ház gyülekezeti termében. Az összegyűlt ifjúság túlnyomóan a Budapesten lakókból telt ki, aminek fő oka az, hogy vidékről sokba kerül az utazás, de még a mai nehéz viszonyok közt is meg kellene találni a módot arra, hogy legalább egy-két ifjú­sági taggal vegyen részt a vidék unitárius ifjúsága ezeken a hitépítő konferenciákon. A fővárosi ifjú­ság azonban négy napon keresztül a legnagyobb lelkesedéssel vett részt az előadásokon és a vitá­kon s már az első nap megállapítható volt, hogy a konferencia igazi lelki eredményeket fog létre­hozni. Január 4-én délután három órakor nyitotta meg Peth­ő István a konferencia elnöke bibliaolvasással és elmélkedéssel az első ülést. Az első nap egyet­len előadója Gönczy Samu volt, aki az ifjúság vallásos életéről beszélt. Az egyházias érzés hiá­nyait az előadó abban kereste, hogy az ifjúság és az egyházi vezetők a múltban sokszor nem értet­ték meg egymást s ezeknek a félreértéseknek ki­küszöbölésében pillantotta meg azt a gyógyszert, amellyel a még fennálló bajokat ellensúlyozni le­het és kell. Megállapította, hogy a konferenciás tábor megszervezése máris sok eredményt hozott ezen a téren. Az előadást az ifjak részéről sok felszólalás követte, amelyek egész közel léptek a felvetett problémához és az ifjúság belső lelki hi­ányainak őszinte rajzát adták és egyben gyors se­gítségért kiáltottak. Másnap, január 5-én két elő­adás volt, az egyik László Gyula oki. tanáré ar­ról a problémáról, hogy a vallásban színes szép dogmákra vagy pedig igazságra van szükség. Az előadás hatalmas kiáltás volt az irracionalizmus után, és a villámnak veszedelmes fényességével mu­tatott rá arra az igazságra, hogy a múlt század félszeg racionalizmusával a vallásban semmit sem tudunk elérni, legkevésbé pedig hitet ébreszteni. Az előadást követő viharos vita nagy eredménnyel zárult: annyi bizonyos, hogy a konferenciás tábor elmozdult, véglegesen letért a múltban annyira feldicsért racionális vallásosság útjairól. A máso­dik előadást Borbély Andor hírlapíró tartotta, aki U. É. XIII. 1. 5

Next