Unitárius Értesítő, 1935 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
is volt még pedig a legnagyobbak közül. Az egész középkoron keresztül, sőt az újkorban is tudományos szokás volt egy-egy filozófiai vagy teológiai gondolatirányt rendszerbe foglalni. Ilyen nagyszabású rendszer volt a katolikus egyházban Aquinói Tamás „Summa Theologiae “-ja vagy a református egyházban Calvin „Institutio Christiana" c. könyve A magyar unitáriusoknak, de egyáltalán az egész unitárizmusnak ilyen nagyszabású teológiai rendszere nem volt. Ennek oka az, hogy az unitárizmus XVI. századbeli felélesztői mind prófétai lelkek, akik megragadnak és tüzelnek, de nincs idejük és alkalmuk, sőt hajlamuk sem, hogy az egész teológiát felölelő művet alkossanak. Dávid Ferenc nagyszámú írásai is mind egy-egy kérdéssel foglalkoznak csupán s ebben a reformáció másik nagy prófétájára, Lutherra emlékeztet, akihez hasonlóan ő sem alkotott pontról-pontra kidolgozott teljes rendszert. Ez a munka az unitárius egyházban Szentábrahámira várt. Amint Luther, a próféta mellett ott állt Melanchton, a mély gondolkozású és nagy hitű tudós, úgy Dávid Ferenc lángoló próféciáit Szentábrahámi nagyszerű teológiai rendszerezése egészíti ki. Úgy emelkednek ők ketten az ég felé, mint két hegyóriás, amelyek egy és ugyanazon a talpazaton állanak : az unitárius hitnek evangéliumi gránitszikláján. A nagy hivő és tudós Szentábrahámi teológiai gondolatait egy örökké híres munkában irta meg Systema Universae Theologiae Christianae (Az egyetemes keresztény hittudomány rendszere) címen. Ez a munka latin nyelven volt írva s éppen ezért a mi századunk elejéig hozzáférhetetlen volt a nagyközönségnek. Derzsi Károly, a megboldogult első budapesti lelkész fordította le magyar nyelvre úgy, hogy ma bárki elolvashatja, még pedig sok haszonnal ezt a gyönyörű művet. Ilyen nagyarányú munkássága és tengernyi elfoglaltsága közben érte egyháza részéről a nagy megtiszteltetés: 1737-ben püspökké választoták. A püspöki hivatal akkor, azok között a körülmények között nem megkönyebbülést, hanem még az eddiginél is nagyobb terhet jelentett számára. 1740-ben Mária Terézia lépett trónra, aki annyira irtózott az unitáriusoktól, hogy a hozzá érkező országos küldöttségekből az unitáriust soha sem bocsátotta maga elé. Csak éppen viselt nagy háborús költségeinek fedezésére, szerette volna az unitáriusok alapítványi jövedelmeit is kölcsön venni, s ezért leirattal fordult az egyházhoz, hogy irattassanak össze az összes egyházi javak. Szentábrahámi felterjesztésében felsorolta az összes unitárius egyházi alapítványokat, amelyeket az unitáriusok nagy fejedelmektől kaptak. S azután hozzátette, hogy mindezek csak voltak, mert mindezek elvétettek. Így emlékeztette a királynét apja, III. Károly könyörtelen intézkedéseire az unitáriusokkal szemben. Huszonegy évig viselte a püspöki nehéz tisztet a legválságosabb időkben. Meghalt 1758-ban 75 éves korában. Sirja a kolozsvári temetőben van mind a mai napig. Egy történetiró szerint „eszének oly nagy emlékeit, mint ő, erdélyi hitrokonaink közül tán senki sem hagyta fenn.“ Aki az imádságos könyvét valaha is olvasta, hozzáteheti e megállapításhoz : ekkora szív kevés dobogott úgy az unitárius egyházban, mint az egyetemes kereszténységben. Iván László MAI KÉRDÉSEK. Krisztushivő zsidóság Előttünk fekszik egy könyv Krisztus keresztjével és a mózesi törvénytáblákkal a címlapján, amely eddig az egyetlen komoly felelet a zsidóság részéről azokra a felhívásokra, amelyeket a keresztény egyházak egyes főpapjai intéztek a zsidósághoz megkeresztelésük céljából. A mi unitárius egyházunk mindig tartózkodott az ilyen mozgalmaktól, mert tisztában voltunk vele, hogy a zsidó probléma nem a keresztvízzel oldódik meg, hanem a zsidóság őszinte, Krisztusba vetett hite fogja hozni egykoron a gyógyulást úgy a zsidóság, mint a befogadó nemzetek számára. Mi inkább csak mosolyogtunk a „térítő“ főpapok nagy buzgóságán, hiszen úgy is tudtuk, hogy egy őszinte, igazán hivő (és nem anyagi előnyökért kitérő) zsidónak hiába teregetik elő a dogmákat, a zsinati atyák végzéseit, a „szentháromság nagy titkait,“ mert jól mondja a szerző: „a zsidó ember nehezen fogadja el a dogmákban, szertartásokban megrögzített keresztény hitet, de szíve megnyílik, értelme megvilágosodik, ha Jézus Krisztusra, mint az egyetemes szeretet képviselőjére és hirdetőjére, tanításának minden eddigi tanítást felülmúló magasztos erkölcsi tartalmára, az egyéniség fejlődését, a szabadság és szabadelvűség szempontjait szem előtt tartó irányára és Messiás voltára rámutatunk.“ A dogmákkal és zsinati végzésekkel szemben nemcsak a hivő zsidók viselkednek így, hanem századok, sőt évezredek óta így viselkednek az őskeresztény egyszerűség és evangéliumi szellem képviselői , az unitáriusok is. És mert mi tudjuk, hogy mi az igazi értelme Jézus Krisztus tanításainak és életének, sohasem hittük el, hogy az igazán megtérő zsidó jól érezze magát a dogmatikus, szentháromság-hivő, zsinati atyákkal telített kereszténység soraiban. Most végre egy buzgó krisztushivő zsidó ember dr. Földes D. Dezső meg is írta ezt egy könyvben, amelynek címe azonos e cikknek a címével s amelyet mi úgy tekintünk, mint az egyetlen becsületes, őszinte és igaz hangot a zsidókérdés bomlott zűrzavarában. A krisztushivő zsidóság eszméje Mit jelent ez a furcsa paradoxként ható szócsoport : krisztushivő zsidóság ? A szerző szerint jelenti azt, hogy zsidó létére hisz Krisztusban, őt vallja Messiásának s az újszövetséget épp úgy hitbeli forrásának tekinti, mint az ószövetséget. Ennél egyszerűbben és világosabban aligha lehetne kitűzni a zsidóság megtérésének programját. Elhinni azt, hogy valóban Jézus volt a 4 U. É. XIV. 1