Unitárius Értesítő, 1935 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1935-01-01 / 1. szám

is volt még pedig a legnagyobbak közül. Az egész középkoron keresztül, sőt az újkorban is tudomá­nyos szokás volt egy-egy filozófiai vagy teológiai gondolatirányt rendszerbe foglalni. Ilyen nagysza­bású rendszer volt a katolikus egyházban Aquinói Tamás „Summa Theologiae “-ja vagy a református egyházban Calvin „Institutio Christiana" c. könyve A magyar unitáriusoknak, de egyáltalán az egész unitárizmusnak ilyen nagyszabású teológiai rend­szere nem volt. Ennek oka az, hogy az unitáriz­­mus XVI. századbeli felélesztői mind prófétai lel­kek, akik megragadnak és tüzelnek, de nincs ide­jük és alkalmuk, sőt hajlamuk sem, hogy az egész teológiát felölelő művet alkossanak. Dávid Ferenc nagyszámú írásai is mind egy-egy kérdéssel fog­lalkoznak csupán s ebben a reformáció másik nagy prófétájára, Lutherra emlékeztet, akihez hason­lóan ő sem alkotott pontról-pontra kidolgozott teljes rendszert. Ez a munka az unitárius egyházban Szent­­ábrahámira várt. Amint Luther, a próféta mellett ott állt Melanchton, a mély gondolkozású és nagy hitű tudós, úgy Dávid Ferenc lángoló próféciáit Szentábrahámi nagyszerű teológiai rendszerezése egészíti ki. Úgy emelkednek ők ketten az ég felé, mint két hegyóriás, amelyek egy és ugyanazon a talpazaton állanak : az unitárius hitnek evangéliumi gránitszikláján. A nagy hivő és tudós Szentábrahámi teoló­giai gondolatait egy örökké híres munkában irta meg Systema Universae Theologiae Christianae (Az egyetemes keresztény hittudomány rendszere) címen. Ez a munka latin nyelven volt írva s éppen ezért a mi századunk elejéig hozzáférhetetlen volt a nagyközönségnek. Derzsi Károly, a megboldogult első budapesti lelkész fordította le magyar nyelvre úgy, hogy ma bárki elolvashatja, még pedig sok haszonnal ezt a gyönyörű művet. Ilyen nagyarányú munkássága és tengernyi elfoglaltsága közben érte egyháza részéről a nagy megtiszteltetés: 1737-ben püspökké választoták. A püspöki hivatal akkor, azok között a körülmé­nyek között nem megkönyebbülést, hanem még az eddiginél is nagyobb terhet jelentett számára. 1740-ben Mária Terézia lépett trónra, aki annyira irtózott az unitáriusoktól, hogy a hozzá érkező országos küldöttségekből az unitáriust soha sem bocsátotta maga elé. Csak éppen viselt nagy há­borús költségeinek fedezésére, szerette volna az unitáriusok alapítványi jövedelmeit is kölcsön venni, s ezért leirattal fordult az egyházhoz, hogy irattassanak össze az összes egyházi javak. Szent­ábrahámi felterjesztésében felsorolta az összes uni­tárius egyházi alapítványokat, amelyeket az unitá­riusok nagy fejedelmektől kaptak. S azután hozzá­tette, hogy mindezek csak voltak, mert mindezek el­vétettek. Így emlékeztette a királynét apja, III. Károly könyörtelen intézkedéseire az unitáriusokkal szemben. Huszonegy évig viselte a püspöki nehéz tisztet a legválságosabb időkben. Meghalt 1758-ban 75 éves korában. Sirja a kolozsvári temetőben van mind a mai napig. Egy történetiró szerint „eszének oly nagy emlékeit, mint ő, erdélyi hit­rokonaink közül tán senki sem hagyta fenn.“ Aki az imádságos könyvét valaha is olvasta, hozzáte­heti e megállapításhoz : ekkora szív kevés dobo­gott úgy az unitárius egyházban, mint az egyete­mes kereszténységben. Iván László MAI KÉRDÉSEK. Krisztushivő zsidóság Előttünk fekszik egy könyv Krisztus ke­resztjével és a mózesi törvénytáblákkal a cím­lapján, amely eddig az egyetlen komoly felelet a zsidóság részéről azokra a felhívásokra, amelye­ket a keresztény egyházak egyes főpapjai intéz­tek a zsidósághoz megkeresztelésük céljából. A mi unitárius egyházunk mindig tartózkodott az ilyen mozgalmaktól, mert tisztában voltunk vele, hogy a zsidó probléma nem a keresztvízzel ol­dódik meg, hanem a zsidóság őszinte, Krisztusba vetett hite fogja hozni egykoron a gyógyulást úgy a zsidóság, mint a befogadó nemzetek szá­mára. Mi inkább csak mosolyogtunk a „térítő“ főpapok nagy buzgóságán, hiszen úgy is tudtuk, hogy egy őszinte, igazán hivő (és nem anyagi előnyökért kitérő) zsidónak hiába teregetik elő a dogmákat, a zsinati atyák végzéseit, a „szent­­háromság nagy titkait,“ mert jól mondja a szerző: „a zsidó ember nehezen fogadja el a dogmákban, szertartásokban megrögzített keresztény hitet, de szíve megnyílik, értelme megvilágosodik, ha Jé­zus Krisztusra, mint az egyetemes szeretet kép­viselőjére és hirdetőjére, tanításának minden ed­digi tanítást felülmúló magasztos erkölcsi tartal­mára, az egyéniség fejlődését, a szabadság és szabadelvűség szempontjait szem előtt tartó irá­nyára és Messiás voltára rámutatunk.“ A dog­mákkal és zsinati végzésekkel szemben nemcsak a hivő zsidók viselkednek így, hanem századok, sőt évezredek óta így viselkednek az őskeresz­tény egyszerűség és evangéliumi szellem képvise­lői , az unitáriusok is. És mert mi tudjuk, hogy mi az igazi értelme Jézus Krisztus tanításainak és életének, sohasem hittük el, hogy az igazán megtérő zsidó jól érezze magát a dogmatikus, szentháromság-hivő, zsinati atyákkal telített ke­reszténység soraiban. Most végre egy buzgó krisz­tushivő zsidó ember dr. Földes D. Dezső meg is írta ezt egy könyvben, amelynek címe azonos e cikknek a címével s amelyet mi úgy tekintünk, mint az egyetlen becsületes, őszinte és igaz hangot a zsidókérdés bomlott zűrzavarában. A krisztushivő zsidóság eszméje Mit jelent ez a furcsa paradoxként ható szó­csoport : krisztushivő zsidóság ? A szerző szerint jelenti azt, hogy zsidó létére hisz Krisz­tusban, őt vallja Messiásának s az újszövetséget épp úgy hitbeli forrásának tekinti, mint az ószö­vetséget. Ennél egyszerűbben és világosabban aligha lehetne kitűzni a zsidóság megtérésének prog­ramját. Elhinni azt, hogy valóban Jézus volt a 4 U. É. XIV. 1

Next