Unitárius Értesítő, 1937 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
UNITÁRIUS ÉRTESÍTŐ TT ZIEHSTET* (Dr. ALFRED HALL, a kongresszus elnöke.) Szívesen köszöntöm összes testvéreinket, akik az öt földrész minden tájékán ugyanabban a nemes munkában forgolódnak, terjesztve és ápolva a felvilágosult keresztény hitet és vallási szabadságot. A lefolyt esztendő eseményei még inkább meggyőztek engemet afelől, hogy a mi egységes frontunkra nagy szükség van, mert a velünk szemben álló nyílt, vagy alattomos erők nem szűnnek meg támadólag lépni fel, és kikezdeni mindazt, ami reánk nézve örökbecsű és szent. A mi együttes, kitartó és lelkes munkánkra már csak azért is szükség van, mert a vallási kisebbségek némely országban még mindig kegyetlen elbánásnak és üldözésnek vannak kitéve. Még az európai államokban is előfordul, hogy hitrokonaink kétségbeesetten küzdenek a szabadságért, de egymagukra hagyatva ez a küzdelem többnyire kilátástalan és sikertelen. Boldogabb országok lakóinak fogalma se lehet arról a mondhatatlan szenvedésről, amelyet ezeknek az igazi kereszthordozóknak el kell viselniök. Európában a kisebbségi sorsban élők száma körülbelül harminc millió. És bár nagy többségük inkább politikai nyomás alatt nyög, azért elég sokan vannak olyanok is, akiknek vallási meggyőződésük miatt kell szenvedniük. Szabadelvű egyesületünknek nem lehet szentebb célja, minthogy ezeknek a sorsüldözötteknek ügyét magáévá téve és felkarolva, amint lehet, rajtuk segíteni igyekezzünk. A vallás és teológia mezején minduntalan sorozatos támadások érik a haladó kereszténységet. Európaszerte felújított dogmai fegyverzetben, nemcsak az ősi teológiai rendszerek hívei intézik ezeket a támadásokat, hanem az olyan bölcseleti formák is, amelyek az egyént az államnak teljesen alája rendelik. És ez nem is lehet ránk nézve meglepő, miután a mi hitünk szerint Istennek az ember társadalmi életében és berendezkedésében állandó célja és eleven befolyása van, viszont a mi hitünk kiemeli ebben az irányban is az ember egyéniségének jelentőségét. A mi hitünk tehát az élet és világ szellemi oldalát hangsúlyozza. Ez a világnézet éles ellentétben áll mindazokkal, akik a különböző kormányformák alatt a materializmus szolgálatába szegődtek és útjában van azoknak, akik a népek életét és gondolkozásmódját az istenuralomból kiábrándítani törekszenek, hippen ezért időszerű volt, hogy a múlt nyáron Arnhemben tartott konferenciánk kinyilvánítsa azt a meggyőződését, hogy „a mai világhelyzetben nekünk is félremagyarázhatatlanul állást kell foglalnunk alapvető ideálunk: a polgári és vallásos szabadság mellett, szellemi vonatkozásban teljes önkormányzatot (autonómia) követelve az egyházak részére és hathatós jogvédelemben részesítve a nemzetközi igazságosság elveit“. Olyan bonyolult ez a mai helyzet, hogy azt pár évvel ezelőtt közülünk senki meg nem * Nemzetközi Vasárnap, 1937. I. 10.