Unitárius Értesítő, 1937 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

jósolhatta volna. Egyfelől dogmai zárkózottság­gal, másfelől pöffeszkedő istentagadással van dolgunk, s mind a kettőt jobb ügyhöz méltó buzgósággal propagáljuk, úgy tüntetve föl azo­kat, mint az üdvösség bizonyos eszközeit a népek­­milliói számára. Az ész jogát és vallás­szabad­ságát nyíltan becsmérlik és megtagadják. Mivel pedig mi a felvilágosult vallás hívei és vezérei vagyunk, nagy a mi felelősségünk a mai vál­ságos világhelyzetben, legyünk tehát készen arra, hogy a krisztusi gondolatot az őt megillető szellemi fegyverekkel megvédelmezzük minden kividről jövő támadás ellen. Bensőnkben pedig legyünk meggyőződve — a mártíromságig — a mi hitünknek megváltó ereje felől. Az Úr Jézus Krisztus nem hiába tanította, hogy mi mind­nyájan Istennek gyermekei vagyunk: ez a mi sarkalatos hitelvünk, amely általános érvényt szerez az ember isteni származásának; s ha ezt az egész világon elfogadnák, egyesek és nem­zetek mennyivel buzgóbban igyekeznének eny­híteni a földi nyomorúságot, lassanként megoldva a kornak gazdasági problémáit, s megalapozva az annyira óhajtott világbékét. Emberi hivatá­sunk és rendeltetésünk magasztos felfogása — a mi hitünk szerint — a világ képét teljesen átalakítaná. Keressük és ápoljuk tehát továbbra is az igazságot és szolgáljuk szívünk-lelkü­nk nemes odaadásával az Isten és az ember szent ügyét. S egyúttal megerősödve hitünkben, legyen a mi életünk a maga bensőséges áhítatával és nemes erkölcsi fölényével Istennek tetsző áldozat, soha meg nem szűnő istentisztelet. Amen. Angolból fordította: Józan Miklós. ISTEN ELŐTT Szilveszterkor. „Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az igét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét és gyümölcsöt nem terem“. Máté ev. XIII. 22. Szilveszter estéjén négyen találkoznak mindenfelé a világon . . . Négyen: az ember, a halál, a pénz és az Isten. Négyen találkoz­nak anélkül, hogy előre megbeszélték volna.. . Az embernél szoktak találkozni: az ember szív­szobájában adnak találkozót egymásnak: az Isten, az ember, a halál és a pénz. Szilvesz­ter estéjén. Máskor nem tudnak együtt lenni, bár együtt vannak mindig. De az ember csak Szilveszter estéjén szokott a halálra gondolni, máskor eszébe sem jut, hiába kíséri a halál az ember lépteit . . . Tehát az ember számára a halál nem tud jelen lenni. Ugyanígy van Istennel is az ember. Isten mindig az ember mellett áll, sőt Istenből folyik az ember élete, de­ nem gondol soha az ember Istenre egész évben. Ebben a tekintetben a négy közül a leg­szerencsésebb a pénz. Mert a pénzre, — vagy ahogy a biblia nevezi: e világi kincsre, — gondol az ember a legszívesebben és a leg­gyakrabban. I ha szegény ember, akkor is a pénzzel, vagyonnal van tele a szive . . . illető­leg a vágyával. Hogy legyen neki e világból való kincse, vagyona sok. Erről szövi a leg­szebb álmokat.. . Ennek szerelméért megfe­ledkezik másik két életéhez kapcsolt vendégé­ről: istenről és a halálról . . . De ilyenkor, Szilveszter estéjén, a rohanó idő év­sorompójánál egy nehezet sóhajt az em­ber és nagy búsan rágondol a halálra, — aztán egy kis lázadó érzéssel Istenre és megkezdődik Szilveszter estéje a szívben, ahol együtt ülnek négyen : az Isten, a halál, a pénz és az ember — és nagy szomorúan szilvesztereznek. A négy közül egyik sem vidám. Az ember a legsóhajosabb ... A pénz ugyan kí­sérletet tesz arra, hogy az embert jó kedvre hangolja: Szilveszter estéje van ma, jöjj, men­jünk felejteni. . . Vagy üres a zsebed ? Menj szerezz valakitől, valahogyan . . . Ma utolsó éjszakája van ennek az évnek, — bujtogatja az embert a pénz, — utolsó és nem jön vissza soha, — vidáman búcsúzz el tőle. És az ember indulna is már, amikor cson­tos ujját tiltásra emelve elébe áll a halál: Én is e világon vagyok. , És beszélni kezd az embernek a halál. Én is azt mondom neked, mulatni induló em­ber, amit a pénz mondott. Hogy ez az­­ utolsó este ebből az évből... az utolsó ! Gondolj arra, hogy hátha ez a legutolsó este az életedben. Egyszer elfogynak éveid, tudod . . . hisz tudod, hogy én ezért kísérlek, követlek, mert várom időd leteltét és viszlek. Ma Szilvester estén jusson eszedbe a legutolsó nap, amikor kifosz­talak, megfosztalak mindentől, amit e világon szeretsz .. . leoldom rólad földi életedet, földi életeddel a testedet, pénzedet . . . igen azt a pénzt is, amely ma este is bűnbe akarta dön­teni lelkedet. Ezt is elveszem tőled és sza­baddá teszem a lelkedet.­­• Igen ! Valamelyik Szilveszter estén egyedül fog maradni a lelked, nem lesz többé tested, neved, arcod, kezed, — csak lelked. Nem lesz akkor se gondod, se pénzed, nem lesz vagyonod és nem lesz sze­génységed, — csak lelked. E világ eltűnik számodra. Nem lesz lábad alatt a föld és kék színben játszó levegőég sem lesz ott fölötted, — csak lelked ... A lelkedben lesz akkor min­dened, a lelked lesz akkor a bánatod, örömed, kincsed, boldogságod, boldogtalanságod, poklod, mennyországod és semmi más a lelkeden kívül 2 U. É. XVI. 1

Next