Unitárius Értesítő, 1941 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1941-01-01 / 1. szám
Budapest 1941 január hó XX. évfolyamszám. XX. évfolyamába lépik most a mi kis kebli lapunk, amelyet Isten jóvoltából annak idején megindítottunk volt, hogy pótolja a mi számunkra a Trianon miatt elmaradt erdélyi lapokat. Nem nagy igényekkel léptünk fel. Népszerű modorban ismertetni kívántuk azokat a hitigazságokat, amelyek négyszáz esztendő próbáját kiáltották, mit se veszítve a szándék tisztaságából, a meggyőződés erejéből. Vezérembereinknek példás életét, vonzó egyéniségét ismertettük, rövid jellemző vonásokban örökítve meg az ideális célokat, amelyeknek apostoli szolgálatában odaáldozták magukat. Figyelemmel kísértük azt a kemény harcot, amelyet erdélyi testvéreinknek hosszú évek során folytatniuk kellett a kényszerű sors miatt, amely többek között reájuk nehezedett. Itt-ott egy-egy reménysugárt csillogtattunk meg abban a hiszemben, hogy álmaink és reményeink az idő teljességében valóra válnak s ismét együtt imádkozhatunk, együtt dolgozhatunk Isten dicsőségére s lelkünk javára a Krisztus országának szent munkájában. A múzsák előtt se zártuk be az ajtót, hogyha időnkint kopogtattak s bebocsáttatást kértek, mert úgy hisszük, hogy ezekre a mai zűrzavaros világban is nemes hivatás vár. Ők képviselik a magasabbrendűséget miközöttünk, amikor a hétköznapiság gondjai és aggodalmai közül kiemelve, szelíd biztatással ápolják az örökkévaló Eszmény Kultuszát. Összekötő kapocs kívántunnk lenni a budapesti központ és a vidéken szétszórtan élő Híveink között, akiknél többnyire meleg fogadtatásra találtunk. S reméljük, hogy ez a meghitt, szent viszony ezutánra is fennmarad, sőt — ha lehet — még fokozódik. Visszapillantva az „Unitárius Értesítő” szerény működésére, az Újév alkalmából— mint alapító — szeretettel köszöntöm olvasóinknak kisded táborát s kérem őket, hogy támogassák egyházi lapunkat a rendes előfizetésen kívül meleg érdeklődéssel, barátságos hírszolgálattal, s fogadják bizalommal a szerkesztő-változás rendjén az új szerkesztőt, Szent-Iványi Sándor vallástanár atyánkfiát, akinek eddigi irodalmi működése Kolozsvárt és itt, a mi körünkben is, kész garancia arra nézve, hogy a mi kis kebli lapunk további szerkesztése jó kezekbe van letéve. Isten áldása legyen a munkán és a munkásokon! JÓZAN MIKLÓS: Az új szerkesztő köszönti az olvasót. Köszönti magyar és unitárius testvéri szeretettel. Köszönti abban a reményben, hogy együttmunkálkodásuk építő lesz. Együttmukálkodásuk, mert a szerkesztő azon a nézeten van, hogy estik az olvasókkal együtt szerkeszthet jó lapot. Az olvasónak együtt kell munkálkodnia a szerkesztővel elsősorban azzal, hogy a lapot figyelmesen átolvassa. Jó unitárius csak az lehet, aki benne él az unitárius gondolat és az unitárius szervezetek építő tevékenységében. Márpedig az unitárius gondolat és a szervezet legkézenfekvőbb követe a hívekhez az unitárius lap — ha jó. Aki a lapot nem olvassa el, feltétlenül elmulaszt valamit a sokrétű unitárius élet megnyilvánulásai közül. Éppen ezért: vezetők és hívek, olvassátok rendszeresen lapunkat!