Unitárius Értesítő, 1941 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-01 / 1. szám

Az együtt munkálkodás azonban nem me­rül ki csupán a lap elolvasásában. A szerkesz­tőnek szüksége van arra, hogy az olvasóval tevőleges összeköttetésben is legyen. Kéri tehát az olvasókat, hogy személyesen, vagy levélileg, akár csak egy levelezőlapon is, mondják el gondolataikat a szerkesztőnek. Azt is, ha a lap­ban valami tetszik, azt is, ha valami nem tet­szik. Ez a lap nem magántulajdon: a budapesti unitárius egyházközség adja ki. Tehát mind­nyájunké, unitáriusoké, akik olvassuk azt, elő­fizetünk rá. Nemcsak jogunk, hanem kötelessé­günk is együttmunkálkodni a szerkesztővel, hogy a lap minél inkább betöltse hivatását. Ha lapunk — hatóságilag korlátozott — terjedel­me megengedi, külön rovatot fogunk nyitni a hívek számára, melyben észrevételeiket, ha azok közérdekűek, elmondhatják. Hasonlókép­pen rovatot szándékozunk adni arra a célra is, hogy a hívek hozzánk intézett hittani, vagy hit­életi kérdéseire ott felelhessünk. Reméljük, a hívek nem hagynak egyedül a lap szerkesztésé­nek felelősségteljes munkájában. Valamit a lap programjáról is kellene írni, hiszen az új szerkesztő változott viszonyok kö­zött veszi át a lapot. Eddig a csonka ország unitáriusainak egyetlen unitárius lapja volt, most azonban Erdély más unitárius folyóiratai is rendelkezésünkre állanak. Felmerülhetne a kérdés: van még szükség ezután is az Unitá­rius Értesítőre? Aki a helyzettel ismerős, nem felelhet mást erre a kérdésre, mint, hogy igenis van. Budapest az ország fővárosa, egyúttal a legnépesebb unitárius gyülekezet helye. Ez a tény már egymagában is megkívánja, hogy az Értesítő továbbra is megjelenjék, sőt, ha nem lenne, meg kellene alapítani. Van azonban más szempont is, mely lapunk jövőbeni irányát meg­szabja. A mai, sajnos, még mindig csonka Ma­gyarország területén összesen öt unitárius fo­lyóirat jelenik meg. Mindenkinek megvan a maga saját külön célja és rendeltetése. A Ke­resztény Magvető tudományos folyóirat, az Unitárius Közlöny kifejezetten néplap, az Uni­tárius Szószék a lelkészek beszédeit adja ki, az Unitárius Egyház egyházpolitikai szemle. Olyan lap tehát, amely a városi, tehát a művelt kö­zéposztály igényeit szolgálná, mindenekelőtt: nincs. Ezt a hiányt szeretné pótolni az Unitá­rius Értesítő. Nem azt jelenti ez a célkitűzés, mintha azt akarnák mondani, hogy a többi lap bármelyikét is ne olvashatná városi és közép­­osztálybeli u­nitárius hívő, azt sem, hogy az Unitárius Értesítőt viszont nem szánjuk falusi, vagy nem középosztálybeli híveink kezébe adni. Hanem, amint többi laptársunknak kifejezett fő célja a fent ismertetett rendeltetést szolgál­ni, úgy mi főképen a városi és a falun élő mű­velt középosztály szintjéhez szeretnénk alkal­mazkodni. Teh­át: van különbség a városi és a falusi, a középosztálybeli és a többi osztályok olvasmányai, vallásos igényei és általános ér­deklődési köre között? Kétségtelenül: van. Az ú. n. Cura pastoralis, a lelkigondozás tudomá­nya is különbséget tesz ezen a téren, a Homi­­letika, az egyházi szónoklás tudománya szintén. Hogy pedig saját területünkön maradjunk, min­den országban külön lapok gondoskodnak a fa­lusi és a városi lakosság igényeinek kielégíté­séről, Erdélyben például a kitűnően szerkesz­tett Magyar Nép főképen a falusi lakosság szá­mára készül, pedig bőven van és volt is (a ro­mán megszállás alatt is) magyar napilap és folyóirat. Ez lenne tehát a változott időknek meg­felelő új célunk,­­ amellett, hogy eddigi hiva­tásának is eleget kíván tenni az Unitárius Ér­tesítő. Nem tudjuk, milyen mértékben tudunk célunknak megfelelni, hiszen munkatársakat kell még szereznünk s a lap korlátozott terje­delmével is meg kell küzdenünk. Reméljük azonban, hogy olvasóink segítségünkre jönnek, s ami még ennél is fontosabb: velünk lesz­ az Isten. Az ő szent nevének segítségül hívásával fogunk munkánkhoz s az ő áldását kérjük minden kedves olvasónk számára az új eszten­dőben. SZENT-IVÁNYI SÁNDOR: Nemes adomány. Követésre méltó, szép unitárius cselekedet­ről számolhatunk be olvasóinknak. Csécs Elemér mérnök, unitárius atyánkfia százhúsz pengőt ajánlott fel karácsonyra olyan főiskolai hall­gatók között szétosztásra, akiknek unitárius egyházi­as buzgósága és tanulmányi előmenetele egyaránt kiváló. A szétosztásra felkérte dr. vi­téz Nyiredy Géza min. 6. tanácsos, dr. Szent- Iványi József ügyvéd és Szent-Iványi Sándor lelkész a fiait, kik az alábbi négy unitárius fő­iskolai hallgatót tartották méltóknak a szép karácsonyi ajándékra: Benczédy Sándor, Hege­dűs Gyula és Ábel és Markos András. Minden ily természetű döntés lehet bírálat tárgya, hi­szen az egy­házias buzgóságot és a tanulmányi előmenetelt együtt elbírálni nehéz. És ezért előfordulhat, hogy a megnevezetteken kívül is talált volna a bizottság mind a két szempont­ból egészen kiváló és a nemes adományozó in­tenciójának teljesen megfelelő unitárius főisko­lásokat. Ezeket kérjük, folytassák tovább is az eddigi buzgalommal tanulmányaikat és gyako­rolják egyházi kötelességeiket hiszen eddig is, jutalom nélkül is, ezt tették s gondoljanak arra, hogy a legközelebbi alkalommal majd ők fog­nak sorra kerülni. A nemes szívű adakozónak pedig e helyről is, bizonyára az egész unitárius vallásközönség nevében, elismerő, hálás köszönetünket nyilvá­nítjuk. Isten szereti a jókedvű adakozót! U. É. XX. 1. 2

Next