Unitárius Értesítő, 1943 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
mmm EUHILL ALAPÍTOTTA JÓZAN MIKLÓS XXII. évfolyamszám Újévi üdvözlet minden rendű és rangú egyházi és világi híveinknek a két magyar hazában Kedves Atyámfiai! — Most, hogy Isten kegyelméből ismét saját magamon tapasztalom, hogy „sokrendbeli próbák vannak ez világi életben“, első szavam is a hála és a köszönet legyen a Gondviselés iránt, aki a betegséggel járó kényszerű pihenés után újból visszaadta erőmet és munkakedvemet, s a hivatásommal járó kötelességek buzgó teljesítésére hathatósan serkent. Mert bizony a mai világban nem maradhatunk sokáig a négy fal között. Az elszigeteltségből ki kell lépnünk az élet és munkásság küzdőterére, a világ piacára, sőt talán a harci frontra is, ahol azonban csak hozzánk méltó nemes fegyverekkel óhajtjuk megvédelmezni a századok mártíriumával megpecsételt igazságunkat, azt az evangéliumi szent hitet, amely kit-kit az áldozat és a szeretet mértéke szerint üdvözít. Köszönöm a jóbarátoknak, hogy betegségemben meglátogattak s jókívánataikkal nyomott kedélyhangulatomat fölélénkítették. Köszönöm a Gyülekezeteknek, hogy a karácsonyi szent ünnepek alkalmából együttesen imádkoztak érettem, az én teljes felgyógyulásomért, hogy ismét a „magam lábán“ járhassak s meglátogathassam buzgó atyánkfiait a legtávolabbi szórványban is. Készülődtem is a missziós munkára még a tavaly, a pünkösdi lélek látogatása idején, de a politikai helyzet miatt kénytelen voltam jobb időkre halasztani a háromszéki egyházkörünk ekklézsiáinak püspöki vizitációját. Külső látogatást csak alkalmilag végeztem Nagybányán és Bánffyhunyadon, ahol istentiszteletet is tartottam s a felekezetek és helyi hatóságok részéről is egyházunkat megtisztelő fogadtatásban részesülBudapest 1943. január hetem. Most, hogy a székely vasút csatlakozása készen van, remélem — Isten után — nem lesz akadálya annak, hogy a „zágoni halovány csillag“ vezérlete mellett, útitervemet megvalósíthassam. S ugyancsak remélem, hogy a tavasztélen ott lehetek Székelykeresztúron, a gimnázium 150 éves jubileumán, amikor az új épületet is fölszentelhetjük, amire — tudvalevőleg — az első világháború kitörése miatt nem került sor. Ekkorra tervezzük a Gazdasági Iskola alapkőletételi ünnepét is. Szóval, ez a reánk virradt 1943-ik esztendő elég mozgalmasnak ígérkezik. Miközben gondolom, hogy mindannyiunknak vágya és reménye magyar Hazánkat és a nagyvilágot illetőleg abban összpontosul, hogy az ideális lelkülettel vállalt és dicsőséggel végzett óriási küzdelem meghozza magyar népünk számára is a maga győzelmes befejezését. Odakünn — hála Istennek! — szilárdan áll a front, megingathatatlan a jellem és a becsület vértjébe öltözött honvéd hadsereg. Ebben a mai vezetés mellett, velünk együtt gyászoló Kormányzói Családunk töviskoronáját tekintve, bátran megbízhatunk... Legyen hát rend és tisztesség, egymás megbecsülése és önzetlen munka és jóakaratú támogatás fönt és alant, idehaza, a magyar polgári társadalom összes rétegeiben. Sőt az egyházi téren is, ahol Erdély a múltban is mindig vezetett. Itt sem engedhetjük meg, hogy magas állásban levő vezető ember olajat öntsön a tűzre, amely a „Ne temere“ pápai Bulla óta amúgy is, hol lappangó, hol emésztő lángban tizedeli Hazánkban a keresztény családok külső jólétét és belső békességét. Kedves Atyámfiat! Ti, kivált a városokban és