Unitárius Élet, 1948 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1948-01-01 / 1. szám

11. ÉVFOLYAM, 1—2. SZÁM. 1948. JAN. 1—JAN. 15. UNITÁRIUS ÉLET II. 1—2.­­ Az unitárius egyház centennáriumi ünnepségei Készül az ország a centenárium megünneplésére, az 1848-as forra­dalmi év és a szabadságharc emlé­kének felújítására. Az ünnepségekben a Magyaror­szági Unitárius Egyház is részt­­vesz. Felhasználja az alkalmat, hogy az országos ünnepségek kere­tében a mi nagyjainknak is méltó emléket állathassunk. Rámutatunk azoknak a magyarországi­ és er­délyi unitáriusoknak a ténykedései­re, kik a szabadság eszméinek dia­­dalra juttatásáért tevékenyen részt­­vettek a forradalom kirobbantásá­ban, majd a szabadságharc folya­mán életük kockáztatásával közre­működtek az új idők új eszméinek megvalósításáért vívott harcunkban Az Egyházközi Tanács Gyallai Domokos, a vegyes bizottság elnö­ke előterjesztésére decemberi ülé­sén foglalkozott a kérdéssel, s meg­bízta Gyallay a fiát az előkészítő munkálatok elvégzésével. Az ő ter­vei szerint az ünnepségek első ré­szében egy-egy előadás fog elhang­zani a nagy idők nagy unitárius embereiről, így Aranyosrákosi Szé­kely Sándorról dr. Csíki Gábor püspöki helynek, Bölöni Farkas Sándorról Gidó Béla volt miniszter­­elnökségi sajtóelőadó, újságíró, a Bölöni Farkas hatására keletkezett és a Remény c. irodalmi évkönyv körül csoportosult irodalmi kör ve­zető tagjainak, Kriza János költő­püspöknek, Szent-Iványi Mihály­nak, Gálffy Sándornak, Tibold Ist­vánnak, Kőváry Jakabnak és Jakab Eleknek írói méltatásáról Gyallay Domokos író, a Petőfi- és a Kis­­faludy-társaság tagja, Pálffy János­ról, a 48-as országgyűlés elnökéről, a honvédelmi bizottmány és az uniót előkészítő bizottság tagjáról Szombatfalvy György ny. tankerü­leti főigazgató, a Magyar Nemzet munkatársa tart előadást. A művészi számokkal élénkített előadásokat a tavasz folyamán ren­dezik meg. A negyvennyolcas unitárius ifjú­ság emlékének megünnepléséből a Brassai Sámuel unitárius ifjúsági egyesület is kiveszi részét, tagjai és a nagyközönség részére rendezendő ünnepségekkel. Nemzetközi unitá­rius ifjúsági konferenciát készít elő a vezetőség, amikor a Balaton partján a világ unitárius és más The Tornado and the Spirit. A sermon by Albert Schweitzer Translated from the September Number of the Christian Register. Az Amerikai Unitárius Társulat folyóirata, a Christian Register szeptemberi számát Dr. Schweitzer Albert áldásos munkássága méltatá­sának szentelte és elhatározta, hogy Charles R. Joy szerkesztésé­ben Anthológiát fog kiadni Schwei­tzer Albertról. Ki ez az ember, akiről mi magyar unitáriusok ed­dig jóformán alig hallottunk? Her­bert Hitchen, az Amerikai Unitá­rius Társulat külügyi osztályának igazgatója a „szabadság prófétájá­nak“ nevezi őt. Dr. Schweitzer, — mondja róla többek között — or­vos, de nemcsak a szónak fizikai vonatkozásában. Minden dicséreten túlmenően vezeti kórházát Lamba­­rene-ben, a Francia Egyenlítő alatti Afrikában és gyógyítja szen­vedő embertársait. Ezenfelül azon­ban doktor, aki írásaiban ragyogó diagnózist ad a civilizációnkat gyöngítő és pusztító betegségekről és receptet ír elő a teljes gyógyu­lásra. A szabad vallásgyakorlat egyik nagy prófétája: „szent, orvos, gondolkozó és művész“. Az alább közölt beszédét egyik vasárnap reggel mondotta el Lam­­barene-ben, kórháza egy pavilon­jának tornácáról, benszülött hall­gatóság előtt. A szentlélekről szeretnék ma be­szélni. Körülöttünk viszály és vil­longás, betegség és háború és mi kérdezhetnők, hogy miért nem­ je­lentkezik a szentlélek? Itt van mögöttünk a nagy folyó! A forrás vidékén gyors és harsogó. Tele van háborgó örvényekkel. Igazi vad folyam. Amint folyik, minél messzibb ér annál szélesebbé és erősebbé válik és csendesebb lesz a folyása. • Ilyen a Szentlélek is. Kezdetben kevés nyoma mutatko­zik az emberek durva szívében. Azonban fokozatosan erősebbé válik és betölti az embereket s kinyílva­szabadelvű egyházai ifjúságának ki­küldöttei előtt ismertetik a demo­kratikus eszmék diadaláért egy év­századdal ezelőtt folytatott küzdel­meinket és harcainkat. Egyetemi im­nítja hatalmát az emberi szívekben. Az a nagy kérdés számunkra, hogy: „Van-e bennünk Szentlélek?“ Meg vagyok győződve, hogy a jó Isten teszi fel ezt a kérdést. A fe­lelet rá az, hogy van bennünk, de nem elője. Mi érezzük a szentlelket magunkban. Érezzük jelenlétét, mint a lágy szellő fuvallatát ar­cunkon. Természetesen, szíveink nem nyílnak meg könnyen a szentlélek előtt. A szentlélek idegenszerűnek tűnik fel előttünk. Ő akarja irá­nyítani életünket. Vezetni kíván mindenben. Kis és nagy dolgok­ban egyaránt. A szentlélek jelenlé­tét mutatják életutunk és cseleke­deteink. A szentlélek visszatartana a gyilkolástól és a bosszúállástól, ö őrködnék még otthonunk felett is. Keresnünk kell, hogy megtaláljuk őt. A szentlélek nem a mindennapi embernek, hanem az Istennek lel­ke. A szentlélek azt jelenti, hogy nem vagyunk többé hasonlóak a közönséges emberhez. Más lénnyé válunk. Valóban újjá kell szület­nünk, másodszor is meg kell szü­letnünk a szentlélek által. És amikor másodszor újjászület­­tünk, el kell mélyednünk önma­gunkban. A szentlélek jelenlétét életünkben azáltal bizonyítjuk, ha nem törődünk azzal, hogy más em­berek mit csinálnak, hanem tesszük azt, ami a­ helyes. El kell határoz­nunk, hogy különbözni akarunk másoktól. Mindennap küzdenünk kell, hogy türelmesek, hogy meleg­szí­vűek, hogy jók legyünk. Mi nem ismerjük a szentlelket, de tudjuk, hogy Isten adta azt szí­vünkbe. A szentlélek valóban Isten­nek akarata bennünk. Nem az em­ber akarata. Mert nekünk azt kell akarnunk, ami az Isten akarata. Ezért mindennap így kell imád­koznunk: „Adj nekünk erőt, hogy cselekedjünk a szentlélek akarata szerint.“ Annak, aki nem küzd szüntelenül az ember akarata el­len, nincs szentlélek a szívében. __________________f­júságunk ezúton kéri segítségét és tanácsait azoknak a jóakaróinak, akiknek módjukban áll közreműkö­désükkel ezt az egyetemes unitá­rius és magyar ügyet előmozdítani. A FORGÓSZÉL ÉS A LÉLEK * *

Next