Unitárius Élet, 1949 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-15 / 1. szám
EGYKORI KRÓNIKA DÁVID FERENCRŐL Filstich Lőrinc, kolozsvári polgár s a város főbírája feljegyzéseket tett a magaa korában történt nevezetesebb eseményekről. Ezt lemásolta Graffius Gálpár kolozsvári szász ref. pap 1637-ben s e másolatban maradt fenn a kézirat egy, az Erdélyi Múzeumban levő régi könyvben Hontens Kosmografiája és Alsted egy latin nyelvű könyve közé bekötve. Mint annyi ráás nevezetes erdélyi kéziratot, ezt is Kelemen Lajos, az Erdélyi Múzeum főigazgatója fedezte fel s ő volt szíves megküldeni nekem közlés végett. A latin eredetit lefordítottam s itt következik Filstich krónikája, 1550-ben áradás. • 1554-ben nagy veszis Erdélyben, 1555. okt. 6-án Dávid Ferencet, Dávid varga fiát pappá választják és okt. 9-én először szónokolt. 1556. márc. 15-én a Karvokratest, követő szerzeteseket, Fodor István bírósága idején kolostorukból kiűzik. Ugyancsak azon a napon a szürke kolostorban az oltárt szétrombolják. 1559 tavaszán hanyarán szárazság. 1565. okt. 26-án II. János engedelmével Filstich Lőrinc bírósága idején a monostort lerontották. 1566. jan. 20-ánkezdte Dávid Ferenc először a háromság dogmáját tagadni és ugyannak ellentmondott. 1566. máj. 19-én a marosvásárhelyi zsinaton a magyar papok Dávid Ferenc elnöklete alatt elhatározták, hogy a három személynek és a háromságnak említése megszűnjék. 1566. jún. 8-án Fodor István főbíró összehívta a centumvireket (a tanácsot) s azokkal elhatározta, hogy a háromság dogmája eltöröltessék Azonban mindkét nemzet papjai: Titus Mihály és Kratzer György urak ellenmondtak s lemondani akartak. Jún.. 11-én Dávid Ferenc az ugyanott összegyülteknek ezt mondta: Jobb lesz, hogy én egyedül távozzam, minthogy 3—3 távolíttassék el. * A dominikánusokat nevezi így. Karpokrates a Kr. u. 2. században élt és a gnosztikus filozófiát a kereszténységgel egyeztette. Krisztus istenségét tagadta. Azért nevezi az ő követőinek a dominikánusokat, mert ezek a szeplőtlen fogantatásról vitáztak a ferencrendiekkel. 1568. jún. 24-én II. János király követei: Cziereni (?) (Cserényi) István és Mikola János bevezették a magyarokat a nagytemplomba. 1579- ben fogták el Dávid Ferencet Báthory Kristóf fejedelem parancsára s Báthory István lengyel király beleegyezésével, ápr. 26-án Tordára vitték, onnan Kolozsvárra visszahozták. Ugyanitt május 29-én bebörtönözték, végre Dévára vitték, ahol befejezte életét. 1579. szept. 12-én öntötték a nagyobbik iskolában a kolozsvári nagyobb harangot. 1580- ban jöttek be a jezsuiták Kolozsvárra és 1588-ban kiűzték őket. Mint látjuk, a kolozsvári krónikás leginkább Dávid Ferenccel foglalkozik. Ez mutatja a lenyűgöző hatást, amit Dávid kortársaira tett. Néhány új, eddig ismeretlen, pontos adatot köszönhetünk neki, ezek a következők: Dávid Ferencnek, mint papnak első prédikációja Kolozsvárt 1555. okt. 9-én volt. Nevezetes dátum 1566. jan. 20-a, mikor a nyilvánosság előtt először tagadta a szt. háromság dogmáját. Ez eldönti azt a sokat vitázott kérdést, hogy mikor kezdődött Erdélyben az unitárizmus. Érdekes Filstichnek az a közlése is, amelyben elmondja, hogy a magyar főbíró s a tanács már 1566-ban unitáriussá akarta tenni Kolozsvárt, de Dávid papjai közül többen (kettőt megnevez) ellenálltak. Dávid önzetlen jellemére vet fényt, a Filstich által szó szerint idézett nyilatkozata, amely szerint hajlandó volt inkább maga távozni Kolozsvárról, mint hogy papjai veszítsék állásukat a dogmai eltérések miatt. A városi tanács azonban Dávid mellett állt s kicserélte azokat a papokat, akik vele ellentétes állásponton voltak, vagy pedig azok áttértek az unitárius hitre, mint pl. Heltai. Dávid elítéltetéséről újat nem mond, annak körülményeit eddig is részletesen ismertük. Nevezetes még Filstich adatai közül 1568. jún. 24-e is, amikor a király döntése alapján a magyarok előtt is megnyílt a nagytemplom s a szászok kolozsvári egyeduralma végetért az egyházban is. A városházán már eddig is évenként felváltva hol magyar, hol szász főbírót választottak. BOTÁR IMRE: Időszerű gondolatok Ez alatt a cím alatt korszerű tudományos kérdésekkel szeretnénk foglalkozni. Sajnos eddigelé keveset tettünk ezen a téren. Pedig az unitárius vallásnak nagy szüksége van intenzív tudományos életre. Szeretnénk, ha iminél nagyobb visszhangra találnának az itt felmerülő kérdések.) „A TÜRELEM APOSTOLA“ Hegedűs Géza értekezése Dávid Ferencről a „Századok és tanulságok“ sorozat VII. sz. füzetében. Az unitárius történetírásnak egyik legégetőbb problémája. Nincsen jól megszerkesztett és korszerű Dávid Ferenc életrajzunk. Szomorú bizonyítéka ennek Hegedűs Géza cikke, amely tárgyilagosságban, Dávid Ferenc egyéniségének a megértésében egyike a legjobb műveknek, mégis olyan tárgyi tévedések vannak benne, melyekről a szerző nem tehet. Mi vagyunk a felelősek érte, akik saját egyházalapítónkról sem tudunk olyan reprezentatív tudományos munkát megjelentetni, amely tájékoztatója lehetne minden Dávid Ferenc után érdeklődőnek. , Bevezetőül néhány találó mondattal a középkor zárt és szentesített társadalmát jellemzi. Azután megrajzolja, mit jelentett a reformáció, amely szétbontotta ezt a zárt rendszert. Vázolja a társadalmi tagozódást és a szociális nyomorúságban levő osztályok szerepét, e nagy szellemi forradalomban. Ebben a részben egészen új szempontokat világít meg a szerző. Eddigi történetírásunk meglehetősen negligálta a társadalmi erők hatását az egyháztörténelem alakulásában. Természetes azonban, hogy téves az egész reformációt csakis társadalmi erőkre visszavezetni. Mikor e mozgalom útnak indult, a humanizmusnak hitbeli folytatójaként részint pedig reakciójaként, elsősorban szellemi mozgalomnak indult. Elterjedésében azonban kétségtelenül nagy szerepet játszott a XVI. sz. társadalmi ziláltsága. I UNITÁRIUS ÉLET III. 1. 1