Unitárius Élet, 1951 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1951-01-15 / 1. szám

UNITÁRIUS ÉLET V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1951 JANUÁR 15. UNITÁRIUS ÉLET L 15.­­ Magyarországi Unitárius Egyházkor püspöki helynöke Szám : 1/1951. PÁSZTORLEVÉL „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul f­i minden élet". (Péld. IV. 23.) „Minek előtte hegyek lettek és föld és világ for­máltatok, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten ... a mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő és nagyobb részük nyomo­rúság ... életünk csak olyan, mint a fa, mely reggel sarjad. Reggel virágzik és sarjad és estvére elher­vad." (Zsolt, X. 6.) A zsoltáríró a miután így Isten örökkévalóságá­nak és az ember múlandóságának ősi dalát eléne­kelte, ekként imádkozott : Taníts minket úgy szám­lálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. (Zsolt, XC. 12.) Ézsaiás próféta pedig, ki egy eljövendő Messiás­ról álmodott gyönyörű álmot, így vigasztalta Jeruzsá­lem szívét: „Megszárad a fa, elhull a virág, de Isten­nek beszéde mindörökké megmarad." (Ézs. XXXIX. 7—8.) A zsoltáríró is és Ézsaiás is jól tudták, hogy bölcs szívvel élni annyi, mint Isten beszéde. Isten tanácsa szerint élni. Hozzájuk azonban még csak az Ó-tes­­tamentum Istene beszélt, ki erős, bosszúálló, akitől csak ezt hallhatták: „Szemet-szemért, fogat-fog­ért". Beszéde kegyetlen parancs és ijesztő fenyege­tés. Az irgalom és a szeretet Istene csak később, az Úr Jézus evangéliumában szólalt meg : „Boldogok az irgalmasok, boldogok, akiknek szívük tiszta, boldogok a békességre igyekezők, boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért." Ez a beszéd drága öröm­­üzenet. Értelme az, hogy nem a véletlen, vak sors já­tékszerei, hanem Isten gyermekei vagyunk és így nincs mitől félni, aggódni és kétségbeesni. Úgy szab­ta meg Isten ennek a világnak menetét, hogy övéi közül soha egy is el ne vesszen. Kedves Híveim ! A közelben és távolban ! Az újesztendő reggelén a hit­­közösség jegyében mondjunk egymásért áldó imád­ságot és a zsoltáríróval könyörögjünk Istenhez a leg­főbb jóért, mondván : „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." Nem tudom, hogy közülünk kinek mennyi van még hátra e földi tereken és hogy ki ért meg közülünk mához egy esz­tendőt. Hiszen olyan sokan vannak, akikkel egy esz­tendővel ezelőtt még együtt örvendeztünk és ma már temetőkertekben, hűvös hantok alatt pihennek. Nem tudhatjuk, ki számára mit tartogat ez az esztendő, jót vagy rosszat, örömet, vagy bánatot, bölcsőt, vagy koporsót. A bölcs szívű ember azonban tudja, hogy így van ez jól, mert hiszen az embert nem az teszi boldoggá, hogy a jövendőt előre tudja, hanem a hit, hogy sorsunk Isten kezében van, az ő szeretete soha el nem fogy és áldó jobbja meg nem rövidül. És tudja azt is, hogy a családban, az anyaszentegyházban és a társadalomban akként fog majd alakulni sorsunk, hogy milyen szívvel éljük az életet. „Mert szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, há­zasságtörések, parazitaságok, lopások, hamis tanú­bizonyságok, káromlások." (Máté, XV. 19.) De szívből származnak a jó, a nemes, a bölcs és a tiszta gon­dolatok is, amelyekből a világ számára jólét, bol­dogság és béke származnak. A JÓ PÁSZTOR (Egyházi beszéd a november 12-i közgyű­lésen tartott lelkész­szenteléskor.) Alapige : Jan. X. 27—30. (Folytatás.) Az unitárius lelkipásztor eszményképe : Jézus. A jó Pásztor, aki terelgeti nyáját s tudja, hogy a nyájra szüntelenül vigyázni kell. Nincsenek különleges, csodatevő képességei. Nincsen birtokában különös égi erőknek. Egy ember ő is Isten gyermekei közül. De ne gondoljátok, hogy azért valami tudatlan ember ő. Vannak gyönyörű ismeretei! Legszebb tudománya, hogy kivétel nélkül mind ismeri az övéit Nevükön szólítja őket És övéi is is­merik őt Máskép nem is tudná pásztorolni nyáját. Tudja, hogy melyik fél leginkább a vihartól Tudja, hogy melyik szokott inkább elöljárni s melyik körül csoportosulnak a többiek. Soha sem teszi a vezérko­­lompot arra, amelyik elmaradozik, vagy félrecsapong a többiektől. És nem csak a nyájat ismeri, hanem ismeri a le­gelőket is. Tudja, hogy vannak veszedelmes legelők. Mérges füvet termő mezőkön, csábító hangú kolom­­pok kísértései könnyen megtizedelhetik övéit Tudja, hogy a mezőkön vannak szakadékok, süp­­pedékes tájak. És vannak völgykatlanok, melyekben viharok tanyáznak. S jajj, ha csak egyszer is nincs helyén a pásztor! Ordas farkasok, vérszomjas hiénák leselkednek a nyájra. Járványos betegségek, pusztító dögvész gyil­kos bacalusai szörnyű károkat okozhatnak. Ezért a pásztor ott van mindenütt övéi mellett Egészséges legelőkön, hús vizek mentén legelteti nyáját S egész élete egyetlen boldog szolgálat. Éppen úgy ismeri a fizikai törvényeket, mint mások. Tudja, hogy a vizen csak úgy egyszerűen lábon nem lehet járni és a hánykódó hullámsírok felett kétségbeesett Péternek, ki nyomorult életéért siránkozik, mégis azt mondja: Jöjj ide hozzám ! Tudja, hogy vannak gyógyíthatatlan betegségek és mégis gyógyítja azokat is. Soha le nem mond egyetlen szenvedőről azzal, hogy itt már nincs segít­ség. Tudja, hogy a hegyek ősidők óta a helyükön vannak. És a saját erőtlenségüktől megrémült tanít­ványainak mégis azt mondja : Ha csak akkora hitetek volna is, mint a mustármag, azt mondanátok a hegy­nek : menj innen amoda ! És elmenne! Tudja, hogy az anyag csodálatos világában a sejt, vagy a mo­lekula a legkisebb egység. De a két halat és az öt kenyeret mégis úgy atomokra szedte, hogy mind az ötezren jól laktak belőle s maradt még 12 kosárra való.­­ Adjunk hálát a jó Istennek, hogy esztendeinkhez még egy esztendőt adott és ennek a napnak reggelét megérnünk engedte. Szívleljük meg egyben Pál apos­tol figyelmeztetését : „Annak okáért, amíg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig hi­tünk cselédeivel." (Gal. VI. 10.) A tiszta, igaz és békes­ségre igyekező bölcs szivek jó cselekedeteivel szé­pítsük meg és tegyük boldoggá egymás számára az Úr 1951-ik esztendejét s cselekvően vegyünk részt azok munkájában, akik a világ számára a békét kí­vánják biztosítani. Dr. Csíki Gábor, püspöki helynök.

Next