Unitárius Élet, 1953 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1953-03-01 / 1. szám

UNITÁRIUS ÉLET VII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. Halál - élet Áhitai A felületesen szemlélődő ember előtt úgy tűnik fel, mintha a halál és az élet­­ellentétes fogalmak volnának, melyeknek semmi közük sin­cs egymáshoz, sőt egymást kizárják, tökéletesen tagadják. Ha azon­ban a természeti és a szellemi világ felszíne alá né­zünk, ennek éppen az ellenkezőjét látjuk, azt, hogy halál nélkül nincsen élet. Egyik a másikat feltételezi. A magnak a földbe kell temetkeznie és el kell rohadnia, mert különben sohase lesz belőle arany­kalász és­ életet adó kenyér. Az eszméiért valakinek meg kell halnia, mert különben soha se lesz belőle életetadó igazság, akár­milyen Szép és szent legyen is az különben. Bizonyság eme a keresztény vallás. Ha Jézus Nagypénteken meg nem halt volna, hanem a halál elől kibúvót keresett és talált volna, ha evangéliumi tanításának igazát kereszthalálával meg nem pecsé­telte volna, akkor a kereszténység is csak egy száraz filozófia elmélet maradt volna, mint a többi, melye­ket már régen elfelejtett a világ. Soha se lett volna egy új világ, új élet elindító lelki ereje, közel 2000 esztendőn át az emberi művelődés egyik legfontosabb tényezője s még ma is több mint hétszázmillió ember lelki kenyere. Nagypéntek nélkül nincs húsvét,­­ halál nélkül nincs élet. Ezt úgy is mondhatnék, hogy az élet a ha­lálból táplálkozik. Hogy is mondotta Jézus? „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét én éreztem, megtalálja“. Csak egy futó pillantás a történelemre és egy csomó szemléltető példája áll előttünk ennek a nagy igazságnak. Róma egykori zsarnokai nevét, akik önző módon csak önma­guknak, a maguk hatalmának biztosításáért éltek, megátkozta vagy régen elfelejtette már a világ, de a hősök és a mártírok, akik népek szabadságáért és bol­dogságáért áldozták életüket, azok, akiket zsarnokaik halálra juttattak, az utókor áldó kegyeletében örökké élnek és hódoló tisztelettel emlegetjük ma is a ne­vüket. Az unitárizmus a lelkiismereti szabadság vallása. Az unitárizmusból azért lett vallás és azért nem ma­radt csupán cs­ak egy száraz elmélet, elenyésző világ­nézet, hanem életet adó szent vallás, mert az unitáriz­­musnak is meg­vannak a maga nagy mártírjai. A sok közül most csak egynek a nevét említem, a Servét Mihályé!, ki pontosan 400 esztendővel ezelőtt Genf vá­rosában a máglya lángjában halt mártírhalált szent vallásunk igazáért. Az unitárius és más szabadelvű keresztények ebben az esztendőben széles e világon mindenfelé nagy kegyelettel áldoznak az ő halhatatlan emlékének. Ha­lála egy lelki magvetés vala, melynek aratása a­ lelki­ismereti szabadság vallása. Szívbéli hálával állunk mi is az ő emlékének kegyelettel áldozó népek sorába. Áldott az igazak emlékezete! Dr. Csíki Gábor 1953 MÁRCIUS HU UNITÁRIUS ÉLET 1 Olv.: Márk XV. 20—34. verseket. Testvérem! Még néhány nap s a keresztény világ újabb ün­nepet ül, a húsvét ünnepét. Az embernek sajátos tulajdonsága, hogy midőn egyházi ünnepeire gondol, megjelenik előtte gyermekkorának egy többé-kevésbé legendás emléke, vagy elképzelése. Karácsonykor a jászolbölcsőt, vagy a napkeleti bölcseket látjuk — míg ilyenkor húsvéthoz közeledve lelkünkben a golgotai kereszt­képe elevenedik meg, rajta a szenvedő Jézussal. Fordítsuk hát tekintetünket e megszokott régi kép felé, de most nem annyira a Megfeszítettre, mint in­kább a környezetére, a kereszt lábánál állókra. Meg­érdemli a látvány, hogy egy kis figyelmet szentel­jünk rá. Az Ember Fia már órákhosszat függött az átok fáján tehetetlenül, megcsúfolva, de teljesen öntudatá­nál és végig járathatta szemét a feléje forduló arco­kon. Sokan álltak a keresztek lábainál, ünnep van Jeruzsálemben, az ország lakossága összesereglett s az ilyen véres látvány mindig izgatta az emberek kíváncsiságát. Jézus ügye egyébként is foglalkoztatta az ország lakosságát. A szenvedő Mester tekintetével vegyük szemügyre mi is a körülállókat! Legközelebb a római katonák állnak. Szokás le­hetett­ a rómaiaknak, hogy katonák hajtottak végre e­gy kivégzést,, az elítélt ingóságait azok kapták, akik a hóhérmunkát végezték. Négyen végezték a megfe­szítés részleteit s amint elkészültek, nyomban hozzá is foghattak az osztozkodáshoz. Egy felsőköpeny, alsó­ruhák s talán egy saru és öv — ezek lehettek a kato­nák zsákmányai. Ennyi volt Jézus vagyona, s a négy katona volt az örököse. És mégis talán Ő hagyta a világra a legnagyobb örökséget, lelkének gazdagsá­gát, példájának kincseit. A katonáknak élvezet­es volt az osztozkodás nem­csak haszon, mert amint mindegyikük megkapta a maga részét, valamely fennmaradt ruhadarab felett, melyet nem lehetett elosztani, sorsot vetettek. Vala­melyikük előkerített egy kockát — e játék egyébként is kedvenc időtöltésük volt a katonáknak akkoriban — s a nehézséget csakhamar megoldották egy játszmával. Mit jelentett számukra, hogy Jézus feláldozta magát egy gondolatért, hogy meghalt a keresztfán a Szeretet Evangéliumának diadaláért? Semmit! A második csoportban már többen vannak, a szánhedrin vagy nagytanács tagjai. Miután kigondol­ták a Jézus elvesztésének módját és sikerült kierősza­kolniuk a halálos ítéletet, azt hihetnék, hogy talán megelégedtek az elért eredményeikkel. De nem így történt a valóságban; művüket csak úgy érzik befeje­zettnek, ha a kivégzést magát is végignézik. Szenve­délyeik úgy fel voltak korbácsolva, bosszúvágyuk oly sóvár volt, hogy a megcsúfolt Prófétát elkísérik egészen a vesztőhelyig. S még itt sem szűnnek meg gúnyolódni felette. Elvesztve minden illendőség iránti érzéküket, gúnyos mozdulatok kíséretében, az elitéltet csúfolódó szavakkal halmozták el. A csőcselék termé­szetesen utánozta őket, míg végül a két másik elítéltre is átragadt a példa, kiket Jézussal együtt feszítettek föl. Az egész tömeg végül egy csúfolódó tengerré vált. Jézus felelhetett volna ellenségeinek kiáltásaira, mert hiszen a megfeszített ember nemcsak láthatott mindent, hanem beszélhetett is. Ő azonban egy szóval sem felelt. De nem azért, mintha nem értette volna vagy a fájdalom vette el erejét. Nem,­­ a kezein át­hatoló szegeknél sokkal jobban fájhatott neki az a sok

Next