Unitárius Élet, 1957 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1957-09-01 / 1. szám
Móricz Zsigmond Gyalogolni jó” című könyvében leírja a székelyek között történt látogatását, s élményeiről elragadtatott szavakban számol be. — „A székelyek vígsága nem olyan, mint az alföldi emberé — írja. Nálunk az Alföldön is jókedvűek az emberek, de itt vígak, mint a faágon fütyürésző madarak! Gyermeki vidámság ez, ártatlan, az érintetlen lélek sajátsága”. A székely ember lelki képének ez a klasszikus jellemzése ötlik tollunk alá, amikor e fekete betűkön keresztül immár néhai Szolga Ferenc emlékét idézzük. A hozzá hasonló, az állandó derűtől, az életteljességnek örvendező lélek boldog mosolyától áthatott arcú székely ember benső képét faragta szavakba a magyar írótoll egyik legnagyobb művésze. Szolga Ferenc vérbeli, vidám székely ember volt. Ez volt talán egyéniségének legteljesebb valósága. Ezt tükrözte, hogy őt az élet delén levő férfit, mindenki hamisítatlan székely kicsinyítő névvel csak Ferikének becézte. Szolga Ferenc a főváros kőrengetegében is a szülőföld hamvas tájainak szépségén elmerengő lélek révületében élt. A nagyvárosi élet roppant zenebonásának idegtépő lármáján át is szüntelenül csak a „Jézus kiáltó” hegy madárkoncertjének muzsikája szűrődött immár összeroppant szívén keresztül. — Lelke mindig a hazasóvárgás örök nostalgiájában égett, s e „nagyobb” hazában is mindig azt s azokat kereste, amit s akiket ama „kisebb” hazában otthagyott. — Az egyetemesen szórvány sorsban élő unitáriusok dunántúli gyülekezetét pásztorolta Polgárditól a Göcsej legtávolabb eső zugáig. — Ha a szülőföldjétől messzi szakadt egyik-másik hívének ajtaján vasárnaponként mosolygó arccal, szíves szóval beköszöntött, körülötte nyomban hazai emlékektől zsongott a szoba s a feltáruló ajtórésen át, mintha az otthoni erdők fáinak üde lehelete lopakodott volna be. Szolga Ferenc minden látogatásával az erdélyi „otthon” lelkét vitte magával a dunántúli , itthon”okba. — Ismerte szétszórt gyülekezetének majd minden tagját, akik „csillagnyi” távolságban élnek egymástól. Igazi nyáját összetartó pásztor volt, akinek keze alatt a nyáj egy tagja is aligha sikkadhatott el. Élő regiszter, pontos nyilvántartó, hűséges számadó, a rend és csín embere volt, ami külső megjelenésében is kifejezésre jutott. Szolgálatkész figyelmességét hívei életének legkisebb jelensége el nem kerülhette. Ha személyesen nem tehette, írásban kereste fel születésnapi, névnapi vagy egyéb alkalmi megemlékezéseivel a soproni „Löverek” árnyas lombjai, avagy a zalai olajmezők karcsú fúrótornyai körül foglalatoskodó híveit. Ez nála nem társadalmi illem, üres formaság, hanem szeretetreméltó emberi lényéből fakadó lelki szükségesség volt. A szeretet, amely életében körülvette, tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálában is megnyilvánult, s szinte medrét vesztett folyóként árasztotta el a nyarutó virág pompájával borított koporsóját. A szűknek bizonyult ravatalozó helyiség nyomasztó, komor sötétségéből kiemelve, ravatalát Isten napfényétől ragyogó szabad ege alá kellett állítani, hogy több mint másfélszáz zokogó asszony és megilletődött arcú, felhősszemű férfi híve méltó búcsút vehessen élete virágjában eltávozott szeretett pásztorától. A rákoskeresztúri temetőben lefolyt végtisztességen Pethő István püspöki helynök és R. Filep Imre budapesi lelkész, egyházközi főjegyző végezték a gyászszertartást. Az egyetemes egyház nevében Ferencz József főgondnok búcsúzott meleg szavakkal az eltávozott lelkipásztortól. A sírnál palástban megjelent paptársai egy-egy bibliai idézettel, egyenként vettek búcsút szeretett pályatársuktól és barátjuktól. A szülőföld utolsó üdvözletét Tófalvi Sándor a fia tolmácsolta, egy marék hazai rögöt helyezve a koporsóra. HÍREK A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács szeptember 4-én a Sportcsarnokban közös tiltakozó nagygyűlést rendezett az EMJÍSZ ötös bizottságának az ún. magyar ügyben tett jelentése és a magyar nép belügyeibe való illetéktelen beavatkozása ellen. A nagygyűlésen a magyar munkásság, az egyházi szervezetek, az irodalom, tudomány és művészet legjelesebb képviselői emelték fel tiltakozó szavukat a sok ezer részvevő lelkes helyeslése mellett. Egyházunk képviseletében Pethő István esperes-püspöki helynök, Dr. Gálfalvi István és Ferencz József főgondnokok, valamint R. Filep Imre egyházközi főjegyző vett részt az impozáns méretű tiltakozó nagygyűlésen. Dr. Amiya Chakravartynak, a bostoni egyetem teológiai fakultása professzorának személyében rendkívül kedves vendége volt egyházunknak. A kiváló vendég, aki az összehasonlító vallás történelmének művelője és előadója, egyébként Rabindranat Tagorenak, a hinduk nagy költőjének 7 évig volt személyi titkára. Vendégünk meglátogatta budapesti mindkét templomunkat és hosszan elbeszélgetett egyházunk vezetőivel, akiket a Margitszigeti Nagyszálló-beli lakásán vendégül is látott. Pethő István esperes-püspöki helynök, dr. Gálfalvi István és Ferencz József főgondnokok, R. Filep Imre egyházközi főjegyző, tisztelgő látogatáson jelentek meg Horváth János úrnál, a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalának elnökénél, akivel egyházunk aktuális kérdéseiről hosszabb megbeszélést folytattak. Egyházunk új vezetősége bemutatkozó látogatást tett D. Ordas Lajosnál, a Déli evangélikus egyházkerület püspökénél, aki a látogatást viszonozta és szívélyes baráti hangú beszélgetést folytatott egyházunk elnökségével. Az atomfegyverekkel való kísérletezések ellen foglalt állást egyházunk abban az ünnepélyes nyilatkozatban, amelyet eljuttatott az Országos Béketanácshoz és Prágától Calcuttáig széles e földön mindenüvé, ahol unitáriusok és más szabadelvű keresztények élnek e világon. „A nukleáris fegyverekkel való kísérletek robaja és figyelmeztető jelei Nyugaton és Keleten egyaránt arra kell késztessenek minden hívő, erkölcsös és gondolkodó embert, hogy a döntés tekintetében arra az oldalra álljon, amely az élet megmaradását, az élet szolgálatát és a fejlődőképes élet teljes értékű kifejlődését óhajtja, teljes szívével, teljes lelkével, minden erejével, és minden értelmével. Mi unitáriusok és szabadelvű keresztények rendíthetetlenül hiszünk abban, hogy az erkölcs egyetlen és abszolút alapját, az élettel szembeni feltétlen tisztelet elve adja, amelyet Schweitzer Albert a személyi példamutatás bizonyságával is megpecsételt és képviselt. Éppen ezért ünnepélyesen kinyilvánítjuk véleményazonosságunkat Schweitzer Albertnek az oslói rádióban, a közelmúltban elmondott kiáltványával, amelyben az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletezések beszüntetése mellett szállt síkra. Vele együtt hiszünk az élettel szembeni feltétlen tisztelet ethoszának erejében és végső diadalában”. Egyed Mózes író, pesterzsébeti a fiát nagy kitüntetés érte, az Országos Móricz Zsigmond novella pályázaton elbeszélésével második díjat nyert. Szívből gratulálunk. Dr. S. van der Woude magyarországi látogatása. Kedves vendéget üdvözölhettünk Dr. S. van der Woude, az Unitárius és más Szabadelvű Keresztények Világszövetségének titkára, az amsterdami nemzeti könyvtár h. igazgatója személyében, aki rövid idő leforgása alatt két ízben tett látogatást Magyarországon.