Unitárius Élet, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

XIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1959- JANUÁR HÓ A magyarországi unitáriusok életében ugyanazt a szerepet tölti be, mint a régi főtanácsi ülések. Ezeknek az üléseknek vitáiban mindig a kor prob­lémái és gondjai tükröződtek, és szenvedélyek néha élesen emberi kitöréseiben és vajúdást jelző erőfe­szítéseiből a haladó szellemnek és a szabad hitnek egy-egy új ténye született. Brassai úttörő tudományos munkálkodása számos területén a tudományoknak nem véletlen műve, mint ahogy nem a Kriza „Vad­rózsái” sem, vagy Bölöni Farkas „Északamerikai uta­zása”, vagy Balázs Ferenc könyvei és életműve Mész­kőn, mint ahogyan nem véletlen, hogy az új zenei üs­tökös, Bartók Béla tudatosan választja lelki röppályá­­jának útját az unitárius egyház közössége felé, hogy abban holta napjáig aztán meg is maradjon. Ennek a szellemiségnek a jegyében ült össze ma­gyarországi egyházkörünk közgyűlése a múlt év de­cemberének 13—14. napjain. A közgyűlés tárgysoro­zata talán semmiben sem különbözött, adminisztra­tív kérdéseit illetően, bármelyik előző év ülésétől. Azonban három vonatkozásban jelentősebb volt az eddigieknél. Mindenekelőtt már a közgyűlés megnyitása alkal­mával hangsúlyt nyert egy értékes tény: az állam és egyházunk között kötött egyezmény 10 éves­ évfordu­lója. őszinte hálával és örömmel emlékezett meg e tényről az ülést megnyitó dr. Gálfalvi István főgond­nok. Tisztelettel és barátsággal köszöntötte a köz­gyűlésen megjelent képviselőjét az állami egyház­ügyi hivatal elnökségének, Veress Pál úr személyé­ben, aki Horváth János elnöknek és Miklós Imre el­nökhelyettesnek külön üdvözletét is tolmácsolta. — Gálfalvi főgondnok méltatta az egyezményt, amely­ről örömmel állapította meg, hogy egyházunk javá­ra és előmenetelére szolgált, hogy biztosítéka ma is létalapjának a hívek példás áldozatkészsége mellett, hogy biztos támasztéka jelenünknek annak érdeké­ben, hogy jövendőnket minél inkább a magunk ere­jére támaszkodva tudjuk megépíteni. Egész vallás­közösségünk mélységes háláját tolmácsolta népköz­­társaságunk kormányzata és annak képviselője az állami egyházügyi hivatal felé, örömét fejezve ki, hogy egyezményünk kitűnően megállta a próbát és elmélyítette egyházunk híveinek bizalmát kormány­zatunk és szocializmust építő társadalmunk, népünk iránt, melynek öntudatos és építő tagjai vagyunk és leszünk mindannyian. Veress Pál az egyházügyi hi­vatal nevében üdvözölte a közgyűlést. A s­evélyes köszöntésre Pethő István püspöki hely­­nök válaszolt, megköszönve a mondottakat és a jó­kívánságokat. A püspöki helynök hangsúlyozta, hogy amit az egyezményben leírtunk, azt a gyakorlatban is mindenkor valóra akarjuk váltani. Az egyház­ügyi hivatal elnöksége és egész kormányzatunk felé, tiszteletünk és szeretetünk tolmácsolását kérte. Mielőtt a közgyűlés ülését az elnökség elnapolta vol­na, Ferencz József főgondnok szólt közgyűlésünk má­sodik kardinális kérdéséről és annak jelentőségéről. A béke ügyéről volt szó. Hangsúlyozta, hogy annak az unitárius egyháznak, mely a Dávid Ferenc-i szellem hagyományait őrzi, nem is lehet más útja és harca, mint a béke útja és az Ate való küzdelem. Amikor a világon mindenütt éppen az uni­tárius szellemi nagyságok a béke ügyének legkövet­­kezetes harcosai, a népek megbékélésének szószólói, akkor mi magyar unitáriusok sem maradhatunk a hát­só sorokban. Albert Schweitzer békeszózatai, unitá­rius aktív lelkészek munkája a békevilágtanácsban, világszövetségünk chicagói kongresszusának hatá­rozatai mind arról tanúskodnak hogy az unitáriusok mindenütt a világon felismerték miként a mi is ko­runk legfontosabb feladatát, a béke megteremtésének feltétlen szükségességét. És milyen örömmel fűzzük hozzá most a főgondnok szavaihoz azt a tényt is, miszerint azt sem tartjuk véletlennek, hogy amerikai unitárius testvéreink egyik prominens személyisége, az unitárius Stevenson az, aki éppen napjainkban­ száll síkra a hidegháború felszámolása érdekében ha­zájában és elfogulatlan barátsággal és megbecsülés­sel fogadja kimagasló vendégét a Szovjetunió első miniszterelnökhelyettesének személyében! És végül közgyűlésünknek a harmadik hangsúlyi pontjáról is szólni kívánunk még. Egy új vonással lett gazdagabb a közgyűlés lefolyása. A hagyomá­nyos közgyűlési istentiszteleten és a szeretet-ven­dég­­ségen kívül, most első ízben függesztette fel az elnök az ülést a másodnapi tárgyalás rendjén déli 12 óra­kor, hogy az ülésteremből a közgyűlés tagjai vissza­siessenek a templomba, ahol a jelenkor tudományos világa egyik képviselőjének előadását hallgassák meg. Mély és jelképes értelme van ennek az ese­ménynek. Az unitárius egyház melynek tagjai a jé­­zusi parancs értelmében „minden értelmükkel is” szolgálni és szeretni akarják az Istent és az embert, vallásos életük dolgaival foglalkozva, megszakítják tanácskozásukat és a templomban, szót adnak a kor tudományának, mert a hit mellett a tudást is Isten ajándé­kának vallják és arra a folytonos isteni kinyilat­koztatásra is figyelmeztetni akarnak, amely a tudo­mány igazságainak nyelvén szól az emberhez. Ez al­kalommal László Gyula professzor remek és lebilin­cselő előadását hallgattuk végig magyarságunk szár­mazási kérdéseiről. Termés­etesen voltak közgyűlé­sünknek vitái és véleménykülönbségei is. Gondola­tok, szavak, szenvedélyek nyilatko­zak meg, de most valóban „parlamentárisan” és hívő emberekhez il­lően s ez legyen záloga jövendő munkánknak is. R. F. I. UNITÁRIUS ÉLET 1

Next