Unitárius Élet, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

UNITÁRIUS SZEMMEL Elölj­áró beszéd A közgyűlés alkalmával tartott lelkészi értekezlet ja­vasolta az „Unitárius Élet” szerkesztőjének, hogy ve­zessen be egy új rovatot „Unitárius szemmel” címen, mely hónapról hónapra az egyház, vagy a nagyvilág időszerű kérdéseire világítson rá. Ennek a rovatnak a vezetésével engem s debreceni lelkésztársamat bíztak meg. Előfordulhat tehát, hogy ketten két különböző véleményt vetünk papírra , s ugyanarról a kérdésről másképpen vélekedünk. Jogosan kérdezhetné valaki, hogy ugyanarról a kér­désről lehet-e két unitárius lelkésznek más-más véle­ménye, s ha igen, akkor mi szükség van arra, hogy „unitárius szemmel” nézzük a dolgokat. Nos itt van valahol a lényeg, amit ki akarunk tapin­tani, ki akarunk domborítani mindjárt elöljáróiban. — Ha valamit „unitárius szemmel” nézünk az nem jelent feltétlenül más, vagy külön véleményt más felekezetű vagy akár más világnézetű emberek felfogásával szem­ben. Ez a rovat nem akar konfesszionális lenni. Öröm­mel üdvözöl minden olyan törekvést, ami szebbé, jobbá és boldogabbá kívánja tenni az ember életét, akár re­formátus, lutheránus vagy katolikus kezdeményezésről legyen szó. Még a kereszténység elkülönítő fogalmához sem ragaszkodik mereven. Nem logikai vagy erkölcsi fikciókra támaszkodik, hanem a való életre. Csak két tekintélyt ismer: az értelmet s a lelkiismeretet. Ebből természetesen az is következik, hogy ha valami az ér­telemnek, vagy a lelkiismeretnek ellentmond, azt nem fogadja el igazságnak még akkor sem, ha azt a római pápa, vagy az uppsalai érsek állítja is. Hogy példával éljünk: örömmel üdvözöljük a szov­jet tudomány nagyszerű újévi ajándékát, a holdraké­tát. Hisszük, hogy örömünkben­ osztozik mindenki, aki hisz az örök fejlődésben, akár mohamedán, zsidó, bud­­hista vagy keresztény. De elítélünk minden olyan dog­mát, mely a fejlődést gátolja, bármilyen jószándékkal alkották is meg azokat annak idején az egyházi atyák és zsinatok. Egyik napilapunk a múlt héten ilyen című vezércik­kel jelent meg: A csillagok felé. A technika tudománya ezzel a zseniális találmánnyal valóban megtalálta az utat a csillagok felé. — Mi, hivő keresztények megtalál­­juk-e a béke útját az emberek felé? A holdrakéta ter­vezői és építői töretlen úton jártak. Nekik kellett min­den számí­áást és tervezést elvégezni. Példára, mintára nem támaszkodhattak. A béke útja nem töretlen. A názáreti ácsmester fia már kétezer éve hív minket erre az útra. Az ember Jézus eleven példakép. Követ­­jük-e? ... Hódmezővásárhely Dr. Jakab Jenő Líz esztendő Unitárius múltának kutatása néhány év óta fellen­dült, örvendetes, hogy kétirányú komoly kutatás is fo­lyik. Az egyikben dr Esze Tamás és munkatársai az al­földi és duna-melléki unitáriusok levéltári adatait tár­ják fel. A másikban Pirnát Antal a kezdeti unitáriz­­mus szellemi­­hátterét igyekszik megrajzolni. A magyarországi unitárius jelen egyetlen bibliai igé­vel jellemezhető: az aratni való sok, és a munkás kevés. Mi lesz az unitárius, jövővel. Ezen a téren meg kell kezdeni egy unitárius hitbeli összefoglaló alapvető mun­kálatait. Semmiféle önkéntes szolgálat és a világi mun­katársak beállítása sem pótolhatja az unitárius hit szépségeit összefoglaló és rendszerező könyv hiányát. Modern unitárius hittankönyv nincs. Mi hiszünk a fej­lődő világban és az ember hivatásában. Tudjuk azt is, hogy a végső alapelvek örökkévalósága mellett az emberiség nagy szellemi fejlődésének során újra meg kell fogalmazni azt az igazságot, amit a végső alapelvek a kor nyelvén mondanak. Ennek a megfogalmazásnak még csak kísérlete sem történt meg az atomkor embe­rének gondolkodási szintjén. Remélem, ez az esztendő — ha nem is eredményeket ■—, de a problémák felveté­sét és alapvetését meghozza. 1959. január 3. délelőtt 11 óra 20 perc. A rádió mel­lett ülök, amikor valami sajátosan fütyülő, zúgó, zaka­toló­­hang szólal meg. Naprendszerünk első mesterséges bolygója adja le jelzéseit. Minden egyes felhang az isten­ alkotta ember ragyogó tehetségének tanúbizony­sága. Az emberi gondolkodás diadala a világ és annak mechanikus erői felett. Nem árt megállni egy pillanatra unitárius szemmel e nagyszerű tény előtt. Jelentősége rendkívüli. Jelenti azt, hogy az emberi tudás csodákra képes. Jelenti azt, hogy kijutunk fokozatosan a szűk földi szférákból. ... Igen! és még jelent valamit. A mesterséges égi­testnek az atomenergia adta meg azt a mérhetetlen sebességet, hogy kezdeti lendületével legyőzhette a Föld vonzóerejét. Ugyanaz az atomenergia, amely egyetlen bombába belesűrítve százezreket pusztíthat el másod­percek alatt. Csupán a tudományos, a pozitív felhasz­nálást kell katonai, negatív felhasználássá tenni. És hogy pozitíven, vagy negatívan használjuk fel ezt a mérhetetlen energiát, ez egyesegyedül a lelkiismeret kérdése. Ez a pont pedig már nem a tudomány, hanem az erkölcsi felelősség kérdése. A XX. század emberét, de különösen a második világháború nemzedékét zápo­rozzák az új élmények és benyomások. Világunk akko­rát fejlődött, az emberek előtt olyan lehetőségek táruld­tak fel, amelyről álmodni sem mert azelőtt. Ez a mér­­hetetlen lendület felkavarta egész bensőjét, emberi fe­lelősségérzetét és erkölcsi elveit. Sokszor csak az esz­közt látja, a felfedezett új találmányt és, elfeledkezik annak hatalmáról és veszélyeiről. Inkább száz mester­séges bolygó könnyyen a világűrben, mint egy atom­bomba robbanjon békés vár­o­s fölött, nyomort és szeren­csétlenséget öntve szerteszét. A huszonnegyedik órában él a világ és tőle függ, hogy elpusztítja, vagy boldoggá tesz önmagát. Úgy vélem, hogy a pozitív úton legalább olyan döntő jelentőségű a rádióból felharsanó hang, mint tudományos szempontból. Debrecen Szász János EGYHÁZKÖRÜNK NYUGDÍJALAPJÁRA az alábbi adomá­nyok érkeztek be: Mitr­iczkiné Vágh Márta 15 Ft, Szilágyi I­oán 2, Ferencz József főgondnok 32, Szirm­onidesz Gyuláné 10, özv. Kmetty Jánosné 5, Józsa Gyula 10, Gimesi István (Gyál) 5, Papp Sándor (Mohács) 50, Weltinné Páll Mária 6, özv. Páll Miklósné 2, Páll Mik­ós 2, Buksa Att­la 8, Ütő Lajos 20, Ká­dár István (Hódmezővásárhely) 20, dr.­­ Salacz Aladárné (Szarvasi 5, Ligeti Istvánná (Pápa) £0, özv. Jáki Nándorné 5, Pethő István püspöki helynök £0, P. O. 10. Adományok a 221.374 VIII. Unitárius Egyházkor Nyugdí­jtanácsa elneve­zésű csekkszámlára fizethetők. CSONGRÁD MEGYEI TANÁCS Művelődésügyi Osztálya ál­tal a Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett megyei középiskolás szavaló versenyen 27 versenyző közül Jakab Mária hajo­ezővásárhelyi lelkészünk II. gimna­zista lánya nyerte az első díjat, több mint 300,— Ft. értékű könyvet. 2 UNITÁRIUS ÉLET A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA nevében Kállai Gyula országos elnök és dr. Ortutay Gyula országos főtitkár köszönő leve­lben fejezte ki elismerését dr. Jakab Jenő hódmezővásárhelyi unitárius lelkésznek a november 16-i választások érdekében kifejtett tevékenységéért.

Next