Unitárius Élet, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Egyházunk államsegélye az 1961. évre Egyházközi Tanácsok nyilatkozata Lapunk olvasói előtt ismeretes, hogy már évek óta esedékes lenne az állammal kötött egyezmény szerinti államsegélynek ötvenszázalékos csökkentése. Egyhá­zunk vezetőségének kérésére a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány az 1961. évre is eltekint az Egyez­mény szerint esedékes 50 százalékos csökkentéstől. A népgazdaságunkban általánosságban érvényesülő taka­rékossági szempontok szem előtt tartásával biztosított államsegélyért Egyházunk vezetősége már kifejezésre juttatta köszönetét, nem mulaszthatjuk el azonban, hogy ezen a helyen mi is ne tolmácsoljuk unitárius közösségünk háláját államunk iránt. Az államsegély további folyósítása biztosítékot nyújt arra nézve, hogy egyházunk 1961-ben is akadály nélkül végezheti szolgálatát, s egyben bizonyítéka annak a kölcsönös megértésnek és jóviszonynak is, amely az állam és egyházunk között változatlanul fennáll. Pásztorlevél Pásztorlevelet intézett híveihez Pethő István püspöki helynök az új esztendő alkalmából. „Mint ahogy az esztendők is szorosan egymásba fűződnek, éppen úgy mi is egyenként szervesen beletartozunk az egész em­beriség nagy világközösségébe — hangzik a pásztor­levél. — Tehát nem csupán a magunk egyéni dolga, hogy egyénenként milyenek vagyunk, hogy a kötelessé­günket miként teljesítjük, hogy milyen erős a hitünk, milyen bizakodó a reménységünk, milyen becsületes és igaz az emberségünk, szóval milyen az életünk, mert az egész emberiség mind olyan emberekből áll, mint amilyenek mi vagyunk. Elsősorban tehát mindany­­nyiunknak arra kell törekednünk, hogy a magunk lelki és szellemi portáján teremtsünk rendet, nyugal­mat, békét, biztonságot. Döntsük el magunkban — szól a továbbiakban a pásztorlevél — az igent és a nemet, a békét és a háborút, a szeretetet és a gyűlöletet, egy­szóval mindazt, amivel hozzá kívánunk járulni az egye­temes emberi élet további alakulásához. Cselekedjük hát szüntelenül az Isten dolgait, hogy bennünk és ál­talunk legyen áldott anyaszentegyházunk és nemzeti közösségünk élete a már beállott új esztendőben, mely­ben adjon Isten mindnyájunknak jó egészséget s az egész világnak békességet” fejeződik be a pásztorlevél. A Magyarországi Unitárius Egyházkör Tanácsa kará­csony és az új esztendő közötti időben tartott ülésében foglalkozott a moszkvai békekiáltvánnyal. Ez a megnyi­latkozás a világban szerteszét élő milliók igaz lélek­ből fakadó békevágyát fejezi ki és így benne a saját hangunkat is felismerjük. Örvendünk annak, hogy más világnézetet valló emberekkel együtt mondhatjuk el hivő emberségünket tanúsító érzésként azt, amit a kiáltvány így juttatott kifejezésre: „Napjainkban nincs az emberiségnek halaszthatatlanabb feladata mint az, hogy harcoljon a rakéta- és atomháború ellen, az álta­lános és teljes leszerelésért, a béke fenntartásáért”. Állást foglalunk a gyarmati népek szabadsága mel­lett, és szükségét látjuk annak, hogy a világ jóakaratú emberei világnézeti felfogásra való különbség nélkül összefogjanak a béke érdekében, hogy együttes erővel hárítsák el a háború veszedelmeit. Hisszük, hogy „a né­pek elérik a béke megvédésének nemes és hőn óhajtott célját, ha egyesített erővel, állhatatosan és aktívan harcolnak a békéért, s a népek barátságáért”. E vonat­kozásban jelentősnek tartjuk a prágai keresztény béke­­konferencia eddigi előkészítő munkáját. Örömmel te­kintünk a prágai keresztény békevilággyűlés elé, mely a jövő év derekán Kelet és Nyugat egyházainak kép­viselői jelenlétében előbbre fogja vinni azt a munkát, amit az egyházak e téren kifejthetnek. Ehhez a mun­kához egyházunk támogatását megadjuk és abban szí­vesen részt vállalunk. Híveink hazánk polgárai s mint ilyenek részesei né­pünk igaz törekvéseinek. Mint egyházunk tagjai és mint hazafiak a reánk virradó új esztendőben is azon fogunk munkálkodni, hogy a béke erői továbbra is fö­lényben maradjanak a háború erőivel szemben. Hisz­­szük, hogy a kiáltvány, mely a béke védelmében fel­hívással fordul „minden emberhez, függetlenül poli­tikai és vallási meggyőződésétől, függetlenül nemzeti­ségtől és bőrének színétől, mindazokhoz, akik szeretik hazájukat és gyűlölik a háborút” — hozzánk is szól. Válaszképpen kijelentjük: 1961-ben is hirdetni fogjuk, hogy „a háború nem elkerülhetetlen, a háborút el lehet hárítani, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni”. Üdvözöljük mindazokat, akik ebben a szellemben fognak a jövő évben munkálkodni. A mi esztendeinknek napjai Esztendő elején mindig az a legizgalmasabb kérdés, hogy mire visszük az új esztendőben? Itt áll előttünk egy gyönyörű nyílt tér: 365 napnyi szűzföldje az örök­kévaló időnek. Felkínálkozik, hogy tegyünk vele, amit akarunk. Engedelmes és alkalmas mindenre. Olyan, mint az agyag a fazekas korongján — csak éppen annyi különbséggel, hogy ha elrontjuk, nem lehet újra gyúrni, hogy ismét korongra tegyük és újra formáljuk. Tudato­san, vagy öntudatlanul benne izzik egész lényünkben a kérdés: Mit kezdjünk ezzel az új esztendővel? Hogy fogjunk hozzá s mitevők legyünk, hogy ez valamikép­pen jobb, nyugalmasabb, békességesebb, termeléke­nyebb s így eredményesebb — ahogy mondani szok­tuk — boldogabb legyen, mint a tavalyi volt? Nem arról van szó, hogy a múlt év — legalább nekünk — nem lett volna jó. Hiszen békében dolgozhattunk egész éven át. Nem zavart meg semmi a munkában, vagy az imádkozásban. És ha voltak is nehézségeink, azok rend­szerint az élet természetéből adódtak s azért voltak, mert itt élünk ebben a nagyszerű, de rejtelmes, titok­zatos anyagi világban, melynek ugyan ezer csínját ki­ismertük már, de legalább még annyi ismeretlenség

Next