Unitárius Élet, 1965 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1965-01-01 / 1. szám

Az Országos Béketanács elnökének válasza: Köszönettel vettem március 15-én kelt levelüket, amelyben a Magyarországi Unitárius Egyház­közi Ta­nácsa mélységes szomorúságát és fájdalmát fejezi ki afelett, hogy a törvényes jogaikért tüntető békés állam­polgárokra brutálisan rátört az önkényeskedő hatalom, és James J. Reed unitárius lelkész életét vesztette. Biztosíthatom Önöket, hogy nemcsak hazánkban, de az egész világon az emberek többsége megveti a faji gyűlölet minden megnyilvánulását. A Magyar Országos Béketanács kezdettől fogva harcol a jogtiprás és az embertelenség ellen, minden faji és egyéb megkülön­böztetéssel szemben. Éppen ezért mélységesen elítéljük a Selma városbani történteket. Az Országos Béketanács nevében táviratilag részvétemet fejeztem ki a hős lel­kész özvegyének és árváinak. Megköszönöm elismerő szavaikat, amelyekkel a Béke­világtanács és a Magyar Országos Béketanács munká­ját méltatják. Továbbra is töretlen lendülettel küz­dünk azért, hogy a földön megvalósuljon a tartós béke és ahogy Önök oly szépen megfogalmazták,­­ „az emberi és polgári jogok részeseivé váljanak azok, akik a szabad emberek és a szabad­­népek jogait, örömét és méltóságát eddig el nem érhették”. Ismételten megköszönöm jókívánságaikat. Szakasité Árpád s. k., elnök _______­___________________________________________ UNITÁRIUS ÉLET 3 A 90 éves Schweitzer Albert köszöntése Valaki nemrégen azt mondotta, hogy a világ nagyon szegény igazán meggyőző erejű és példamutató szemé­lyiségekben. Schweitzer Albert azok közül a kevesek közül való, akik életükkel valóban példát mutatnak és a jézusi lelkületű, magasrendű ember­i nevezetet min­denképpen kiérdemlik. Ez a nagyszerű férfiú egyedül­álló, ritkán megismétlődő sokrétűséget testesít meg önmagában. Sokan csak azt tudják róla, hogy évekkel ezelőtt megnyerte a Nobel és Goethe békedíjakat; a haladó protestáns közösség úgy tartja számon, mint a ma élő egyik legnagyobb teológust, akinek korszak­­alkotó munkái a Jézus- és Pál-kutatás bonyolultságá­ban világosságot árasztottak és évtizedeken keresztül irányt mutattak. Az elméleti zenészek tisztelik benne a J. S. Bachról szóló legalaposabb könyvnek a szerző­jét; az orgonaszakértők úgy tekintenek fel reá, mint aki valóban egyedülálló módon Európa szinte minden orgonáját ismeri és azoknak értékéről a leghozzá­értőbb tájékoztatót írta; a zenekedvelők a ma élő egyik legnagyobb orgonavirtuózt csodálják benne, akinek hangversenyeire még a legutóbbi években­ is már na­pokkal előre nem lehetett jegyet kapni. De az ő leg­nagyobb tettéért, azért a kórházért, amit tiszta emberi önfeláldozásból, egy szomorú európai adósság parányi törlesztéseképpen, Afrika őserdejében, lényegében egyedül, minden hivatalos támogatás nélkül megala­pított, kiépített és mind a mai napig töretlen lendü­lettel irányít, ezért az egyedülálló és példát adó csele­kedetéért szereti és csodálja mindenki, aki az emberi­séget értékeli; tiszteli és csodálja mindenki, akinek számára az idealizmus csak akkor tűnik nagynak, ami­kor az a kimondott és leírt szavakon túl nagy és nemes önfeláldozásban példamutató cselekedetté magasztosul. —­o — 1927-ben, abban az esztendőben, amikor egyik leg­nagyobb teológiai munkája „Pál apostol misztikája” címen megjelent, Schweitzer Albert nagy kitüntetés­­ben­­ részesült. Az emberiség javáért végzett munkája elismeréséül megkapta a tekintélyes összeget jelentő Goethe-díjat. Ebből, saját tervei alapján egy egyszerű, kedves hajlékot épített Günsbachban, egy kis elszászi faluban, ahol édesapja mint evangélikus lelkész hosszú időn keresztül működött, és ahová őt az otthon, a gyermek - és ifjú évek boldog emlékei elszakíthatat­lan erővel vonzották és vonzzák mind a mai napig. AZótu, tehát­­ IV. IV.,' 00 P’"' vn­m­lírf iff morf VM01 Pl —­hányszor megerőltető afrikai tevékenysége közben két­­három hónapra visszatér Európába. Schweitzer 1935 nyarán is 3 hónapot Günsbachban töltött, de közben néhány napra több alkalommal el­látogatott Strasbourgba is, ahol állandóan rendelkezé­sére áll egy dolgozószoba. Itt kerestem fel őt stras­­bourgi tartózkodásom idején összesen négy alkalom­mal, segítséget és útmutaást kérve doktori dolgoza­tommal kapcsolatosan, amelynek tárgya Jézus Isten­országáról szóló tanítása értelmezésének története és értékelése volt, amellyel Schweitzer is ifjú éveiben olyan behatóan foglalkozott. Nagy jóakarattal és sze­retettel állott rendelkezésemre, felhívta figyelmemet fontos könyvekre és tanulmányokra és ő maga is köny­vekkel Lambarene-i kórháza működésével kapcsolatos képekkel, valamint aláírásával ellátott saját "fényképé­vel ajándékozott meg. Schweitzer egész életében erőteljes testalkatú, szívós, kemény, minden tekintetben egészséges ember volt. „Életemből és gondolkozásomból” című önéletrajzában elmondja, hogy egyetemi hallgató korában, amikor dol­gai nagyon összegyűltek, többször fordult elő hogy két napot és egy éjszakát megszakítás, minden pihenés, alvás nélkül dolgozott, anélkül, hogy különösebb fárad­ságot érzett volna. Ez is egyik előfeltétele volt annak, hogy évtizedeken keresztül olyan túlfeszített munkát végezhetett, amire egy átlagember nem lett volna ké­pes. Emellett azonban a döntő mégis vasakarata, ki­tartó szorgalma és mindenek felett lángoló, diadalmas hite volt: hite Istenben és abban, hogy hivatása van ezen a földön és azt helyette senki el nem végezheti. Schweitzer egyéniségében van valami zord és mégis vonzó, faragatlan őserő; egész magatartása már első pillanatra tiszteletet parancsoló, tekintélyt árasztó. Tekintetéből egy határozott, szellemi és lelki erejének tudatában levő embernek a méltósága árad, aki tudja, hol áll, mit akar, miért él. Aki találkozott vele, fel­tétlenül gazdagabbá vált és megerősödött abban a meg­győződésében, hogy hinnie kell rendületlenül Istenben és megingathatatlan kitartással küzdenie kell azért, hogy a jóság, a részvét, a minden élőlény iránti fel­tétlen tisztelet szebbé és nemesebbé formálja az emberi életet. Ezt éreztem én is strasbourgi egyetemi hallgató ko­romban, amikor 30 esztendővel ezelőtt e nagy emberrel­­ néhány nagyszerű órát együtt tölthettem. E találko­zások engem is sok-sok embertársammal együtt segí­tettek abban, hogy életszemléletem derűs, optimista le­gyen és tudjak hinni abban, hogy az emberiség élete, sok ellenkező látszat ellenére is, szüntelenül, fokoza­tosan az eszményi világ, a jó és igaz győzelme felé halad. Schweitzer Albertben magunk előtt látunk egy hoz­zánk, unitáriusokhoz életfelfogásában és általános em­beri magatartásában nagyon közelálló jézusi lelkületű személyiséget, aki mögött ott áll diadalmasan az er­kölcsi cselekedet, akinek sikerült az eszmét és a való­ságot összhangba hoznia, egységbe kapcsolnia. Ezt a nagyszerű embert mindenki megérti, mert a szeretet nyelvén beszél, és az élet előtti tiszteletről, a veneratio vitae-ról szóló tanítása létezésünk szentségét és élet­igenlésünk helyes voltát az értelem érveivel és erejé­vel is igazolja. Schweitzer Albertet ezekben a napokban nagyon sokan ünnepük. Ő azonban, minden bizonnyal, minden ünneplés és elismerés ellenére is, továbbra is meg­marad egyszerű, önmagába mélyedő, szellemi és gya­korlati tekintetben 90 évével is szüntelenül munkál­kodó, az ünneplésektől menekülő, a dicsőítést magától elutasító keresztény embernek, , Tiszta szívből, hálás érzésekkel, bol­dogan száll feléje köszöntésünk és imádságunk. Dr. Kovács Lajos, egyházi főjegyző

Next