Unitárius Élet, 1966 (20. évfolyam, 1-4. szám)

1966-01-01 / 1. szám

XX. ÉVF., 1. SZÁM Húszéves vagyok Az UNITÁRIUS ÉLET ezzel a példánnyal a husza­dik évfolyamába lépett. Azért, most, amikor a kezedbe veszed Testvérem, — bárhol ezen a Glóbuson, — halld meg és értsd meg — mint valami boldog Zsoltárt — feléd is énekelik a betűk és a sorok együtt a húszévesek dalát. Örömének ez és ujjong­ás, mert az egész időben, amit mi emberek a földön megélhetünk, a húsz év a legszebb. A láng lelkű és viharosan égő költőnk szívét is megihlette ez a kor s midőn a két évtized mesgyé­­jén emlékeit gyűjtögeti már, így sóhajt fel: ,,Húsz esz­tendő, az idő hogy eljár”! Pedig az évek súlyát ebben a korban már nem a számok mérik, hanem a munka adja meg, melyet végeztünk. Az alkotások, melyeket megterveztünk és felépítettünk. Az esztendők tartalma ugyanis maga az élet, melynek erein végigcsörgedez­­nek a percek és Újévtől Szilveszterig minden rezzené­sét megszentelik a múló időnek, ha mi hasznosan és okosan használtuk fel azok lehetőségeit. Egyházi életünk rendje szerint minden gyülekeze­tünknek van egy lelkipásztora. Az UNITÁRIUS ÉLET, egyedül, az összes gyülekezeteink közös lelkipásztora. Palástja a szeretet, melyet tőlünk kap. Szószéke azok­nak szíve, akik olvassák. Munkaterülete a teljes élet. Bibliája az Evangélium. Zsoltárai a mi örömeink. Az ihletet a békében élő és szépen fejlődő élet termékeny összhangjából kapja. És osztódás útján szaporodik. Minél többet adhat önmagából, minél több családhoz eljut, annál többnek érzi magát. Lelkileg, szellemileg és anyagi vonatkozásban egyaránt abból él, amit jó lélekkel, szeretettel, benső indításainkból fakadóan, azoktól kap, akik valamilyen módon támogatják. Az UNITÁRIUS ÉLET húsz évvel ezelőtt a béke bölcsőjében­­ született s ezzel el is jegyezte magát a legszentebb cél szolgálatára, az ember egyetemes és általános jólétének, a viruló és szakadatlanul épülő életnek lelki és szellemi megmunkálására. Öröm nekünk, ha fáradozásaink eredményeként kül­ső vonatkozásaiban tágul, terebélyesedik s napról-napra gazdagabb lesz az élet. Mert szeretjük az életet, mint legnagyobb adományt és áldott alkalmat a jóra, a szépre, a legkáprázatosabb elképzeléseink és terveink­­kiművelésére. Tudjuk azonban azt is, hogy a külső épít­kezésekkel, a technikai s általában az úgynevezett anyagi vonatkozású fejlődéssel párhuzamosan, minden­kor lépést kell tartania a benső, a lelki és szellemi fejlődésnek is, mert az az ember, aki minden gondját a külső világ kibontakoztatására fordítja s közben ön­magát, a maga benső emberi világának lelki és szellemi fejlesztését elhanyagolja, az olyan ember előbb-utóbb törpe nemzedékké válik, akinek a kezében elporladnak a legmaradandóbb dolgok is, eszményei pedig tisza­virágként terméketlenül hullanak a porba. Az a nem­zedék pedig, amelynek munkája nyomán nemcsak a külső világ gazdagodik, hanem emberségének építésé­vel valósággal megéli eszményeit, az olyan generáció kezében állandóan izmosodik az élet s­­zükségleteire, ha kell vizet fakaszt a sziklából és a sivatagból egy­aránt. Szeretjük az életet: — a szép, — a jó, a fennkölt és tartalmas életet, mely kiküzdötte ma­gát a halál­­völgyéből és békéjének, fejlődésének lehetőségét és bizonyságait önmagában hordja. Ennek a tiszta és igazi emberi életnek a kiteljesedését,­­ az örökké­valóságnak, a múlandóság feletti győzelmét, az­ emberi élet manifesztációját ünnepeljük meg a közelgő Hús­­vétban. Mert Húsvét az élet ünnepe. Most fakadnak a rügyek. Ébrednek a csírák. Festenek a bimbók. Virí­tanak a virágok. Most még a sírokon is zöldell a fű. Benépesül a természet világa s csordultig telik élettel. Sokat ígérő, harmonikus, boldog élettel. Az élet szere­­tetével és feltétlen tiszteletével köszöntjük ezt a szín­pompás, dús, újjáéledő tavaszi életet a természetben és az emberi közösségekben egyaránt. Ez a csodálatos emberi élet a maga eszményeivel olyan fenséges összhangban még sehol nem volt, mint Jézusnál, ezért nekünk ő az eszményképünk, élete pél­daadás, eszményei, ha megtudjuk élni azokat kezessé­gei az üdvösségnek. Az üdvösséges emberi élet diadal­napjára, Húsvétra adjon Isten boldog ünnepeket min­den­­keresztény testvérünknek és békességet az egész emberiségnek. Szívemből kívánom. Pethő István püspöki helynök ÁPRILIS 4 Évenként visszatérő ünnepi fényében mind jobban bontakoznak ki az eredmények, amelyeket népgazdasá­gunk fejlődése, szociális, gazdasági és kulturális éle­tünk területén a legújabb adatok tükrében tár elénk. Népköztársaságunk ez évi költségvetésének kiadásaiból közel ötven százalékot a népgazdasági terv célkitűzései szerint megvalósítandó ipari beruházásokra, az ipari üzemek korszerűsítésére, a közlekedés fejlesztésére, egészségügyi, oktatási és egyéb kulturális intézmények hálózatának bővítésére kell fordítani. E célkitűzések sikeres megvalósítását szolgálja a kö­zelmúltban széles körben megvitatott gazdasági irá­nyítási rendszer reformja is, amelyről az ország leg­magasabb tudományos testületében ,az Akadémián le­zajlott vita eredményeként állapították meg, hogy je­lentőségében általános érdekű mind az eddig elért ki­magasló eredmények, mind pedig a jövőbeli tervek bölcső­jeként. 1945. április 4. Ezen az emlékezetes évfordulón, ami­kor kegyeletes érzésekkel adózunk az életüket felál­dozott hősök emlékének, megbecsülő szeretettel fordu­lunk az egyszerű dolgozók tízezrei felé, akik a minden­napi munka alkotó fegye­reivel igyekeznek győzelemre vinni az építés szellemének mind szélesebb területeket meghódító békés haditervét, 1966. JANUÁR—MÁRCIUS

Next