Unitárius Élet, 1968 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1968-01-01 / 1. szám

UNITÁRIUS ÉLET 3 80 éves dr. Kiss Elek püspök A Magyarországi Unitárius Egyháznak a második világháborút követően szembe kellett néznie a történelmi valósággal. Kilenc egyházköre közül nyolc, az ősi püspöki székhellyel együtt, Romániában fektette új alapokra életét, új egyházalkotmánnyal, amely a Romániai Unitárius Egyház Szervezeti Szabályzataként nyert törvényes elismerést. A régi nyolc egyházkör(esperesség) hat új egyházkörbe tömörült. A Magyarországi Unitárius Egyház, ősi Szervezeti Törvénye alapján, de ugyancsak a megváltozott történelmi helyzet követelményeinek megfelelően szervezte újra életét. A régi kilenc egyházkörből csak egy maradván Magyarország területén, természetszerűleg kellett összevonni az egyetemes egyházi jog- és feladatkört az egyházkörivel. A Magyarországi Unitárius Egyház központi székhelyét Budapestre kellett helyezni. Az esperesi tisztség, amely a második világháború után mintegy két évig külön zsinati felhatalmazással püspöki helynöki feladatkörré bővült, a Romániai Unitárius Egyház új Szervezeti Szabályzatának életbelépése pillanatától (1949-től) iurisdictionálisan a Szervezeti Törvény püspöki jogkörével azonosult. Ennek ellenére magyarországi unitárius egyházunkban megmaradtunk a „püspöki helynök”-i cím használatánál, mert függetlenül attól is, hogy az Erdélyen kívüli magyarországi területek már a XVI. században is külön püspökséget alkottak és külön püspökük volt Karádi Pál személyében, mégis megmaradtunk a jelenleg is használt magyarországi egyházfői címnél a 400 éves közös történelmi múltra és a töretlen lelki egységre való utalás jelképeként. A romantikus unitárius köztudat amúgyis úgy tudja és úgy melengeti szívében az „unitárius püspök” fogalmát, mint amelyből valóságosan, személyre vonatkozóan csak egy van az egész világon! Vitathatatlan tényként szögezhetjük le mi is, hogy a világon minden unitárius ember és hitközösség ugyanazzal a tisztelettel tekint a mindenkori kolozsvári unitárius püspökre, mint amilyennel pl. a keleti ortodox egyházak a konstantinápolyi eokumenikus pátriárkára tekintenek, vagy mint amilyen szeretet és elismerés övezi a „primus inter pares” elv alapján a keleti ortodox egyház moszkvai pátriárkáját. A mi „eokumenikus pátriárkánk” a Dávid Ferenc püspöki székében egyházát kormányzó és 80. születésnapját március 28-án betöltött dr. Kiss Elek püspök. Bár a XC. Zsoltár 10. verse azt mondja, hogy „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő...” mi mégis azért adunk hálát Istennek, hogy ezt a „legfeljebbet” dr. Kiss Elek püspök személyében úgy bizonyította, hogy olyan szellemi és testi erővel, egészséggel áldotta meg, hogy bizton remélhetjük, hogy még hosszú, nagyon hosszú éveken át fogja tudni szolgálni fáradhatatlan munkásságával az unitárius gondolatot. Dr. Kiss Elek a huszonhetedül, Dávid Ferenc püspöki székében, Medeséren született, Udvarhely vármegyében, 1888. március 28-án. A nyolc gyermekes családban ő volt az ötödik. Szülei a firtosmartonosi születésű Kiss András és a medeséri Dobos Berta voltak. Egyszerű földr míves emberek, de a székely emberségnek abból a fajtájából, akik gyermekeiket igényesen nevelték szegénységükben is és az útitarisznya hamuban sült pogácsája mellé hozzá tudták adni a szellemnek és a léleknek azt a kenyerét is, amely nagyszerű lelki elemózsiául szolgált egy hosszú élet számára is. Dr. Kiss Elek elemi iskoláit Medeséren, alsófokú gimnáziumi osztályait Székelykeresztúron, a felsőfokúakat a kolozsvári Unitárius Főgimnáziumban végezte. Itt tett érettségit is. 1908. szeptemberében kezdte meg tanulmányait a kolozsvári Tudományegyetem bölcsész karán. A rá következő esztendőben az Unitárius Teológiai Akadémia hallgatója is lesz. 1913-ban fejezi be egyetemi tanulmányait és írja meg bölcsészdoktori disszertációját „A személyiség pedagógikájának alaptényezői”-ről címmel. Ugyanebben az évben fejezi be tanulmányait az Unitárius Teológiai Akadémián is, mint évfolyamának kitűnőrendű hallgatója. A Tudományegyetemen olyan kiváló professzorok dicsérték képességeit, mint Schneller István, Böhm Károly és Pauler Ákos. Az Unitárius Teológiai Akadémián pedig dr. Boros György, Csifó Salamon és Gálfi Lőrinc professzorok méltányolták kiváló szorgalmát és tehetségét. 1913-tól 1915-ig az angliai Manchaster College tudományos kutatással foglalkozó lelkészjelöltje Oxfordban. Nagy hatással van rá dr. Carpenter, a világhírű tudós, akinek tanítványa. Az első világháború megszakítja angliai tanulmányait és csak a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével tud Dánián keresztül hazájába visszatérni. 1915. augusztus 12-én kezdi meg unitárius lelkészi pályafutását és munkálkodását az Udvarhely megyei kissolymosi egyházközségben. 1921-ben a Főtanács a kolozsvári Teológiai Akadémia ótestamentumi tanszékére választja meg, nyilvános rendes professzornak. Számos cikluson keresztül dékánja is a kitűnő nevű Teológiai Akadémiának. 1938- ban a Főtanács a főjegyzői tisztségre választja meg. Józan Miklós püspök halála után pedig, 1946. szeptember 15-én, a Székelykeresztúron tartott zsinaton püspökké választja az egyházi közakarat.. Dr. Kiss Elek püspök úgy tanári, mint főjegyzői, valamint püspökségének nehéz egyházkormányzati feladatai közepette is mindig időt talált arra, hogy gazdagítsa a tudományos teológiai és általános egyházi irodalmat egyaránt. Már az 1916— 17-es években megjelenik kitűnő pedagógiai munkája „Az értelmi és erkölcsi nevelés viszonya” címen. Lefordítja dr. Carpenternek két könyvét. 1924-ben jelenteti meg kitűnő tankönyvét az ótestamentumi teológiai tudományok szakköréből „Az isteni törvény úttja” címmel. 1925- ben jelenik meg „Unitárius hit és erkölcstanba. Ugyanezen évben látogatást tesz Angliában és 1931-ben Dániában. 1933-ban közzé teszi az amerikai testvéregyház fejének, dr. Alfred Hall-nak munkáját „Egy unitárius hitvilága” címen. A második világháború kitöréséig számos nemzetközi konferencián vesz részt és aktív tevékenységet fejt ki az IARF világszövetségben. Ott van Arnhemben, Hollandiában, a dániai Koppenhágában és az angliai Oxford konferenciáin. 1933—35 között adja ki „Unitárius evangélium” című folyóiratát. Emellett állandó munkatársa minden unitárius folyóiratnak és egyházi lapnak. Szerkesztője volt hosszú időn át az Unitárius Közlönynek és társszerkesztője hírneves tudományos folyóiratunknak, a Keresztény Magvetőnek. 1949-ben jelenteti meg a modern élet problémáit felölelő könyvét: „A világ fejlődése az atom szemléletében” címen. Lehetetlen, felsorolnunk akárcsak legjelentősebb alkotásainak megjelent, vagy még kéziratban kiadásra váró műveinek címét és jelentőségét, még kevésbé van lehetőségünk itt most arra, hogy kiemelkedő tudományos és irodalmi tevékenységét részletesebben elemezzük és értékeljük. Bizonyos azonban az, hogy mi.