Unitárius Élet, 1971 (25. évfolyam, 1-4. szám)
1971-01-01 / 1. szám
buddhista misszió vezetője egyaránt osztoztak gyászunkban. Táviratok és levelek sokasága kopogtatott be a gyászoló család és egyház ajtaján, tolmácsolva a jóbarátok, a tisztelők együttérzését. A külföldi részvétnyilvánítások sorát dr. McLean Greeley, az IAAF elnöke és dr. Kiss Elek kolozsvári unitárius püspök táviratai nyitották meg. A nagyvilág unitárius életének képviselői Amerikától Ausztráliáig és Dániától a Dél-afrikai Unióig, Japán, India stb. egyházai nyilvánították ki a fájdalom feletti veszteségüket, a testvéri együttérzés gondolatát. Az angol, amerikai, japán, svájci, holland, nyugatnémet és francia, egyházunkkal rokonszenvező sajtóorgánumai, részben a Hungarian Church Press angol és német nyelven szétküldött együttérző méltatása alapján emlékeztek meg egyházunk veszteségéről. Méltatták a nagy halott egyéniségét, megemlékeztek kiváló szónoki képességéről, komoly teológiai gondolkodásmódjáról és szeretetreméltó emberségéről. Svájc francia nyelvű liberális protestáns lapja is, a „Le Protestant” januári számában kegyelettel emlékezik néhai Főpásztorunkra, kinek elhunytat a svájci keresztény közösségek számára is nagy veszteségnek tekinti. A cikk írója — Bernard Reymond lausanne-i egyetemi lelkész — méltatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket R. Filep I. kifejtett annak érdekében, hogy a XVI. század végén megszakadt szálakat egyházaink között újra összekösse. Ezek az erőfeszítések 1965-ben, 66-ban vettek nagy lendületet, néhai főpásztorunk splügeni és a környékbeli gyülekezetekben végzett szolgálataival. 1969-ben pedig a Zwingli-ünnepségek hivatalos vendégeként elismerést kiváltó módon szolgálta az együvétartozás gondolatát. A svájci liberális keresztények közül sokan megfordultak Budapesten is, R. Filep Imre baráti vendégeiként, és különösen mély nyomot hagyott lelkükben az 1968. évi budapesti zsinata az Unitárius Egyháznak, a 400-ik évforduló alkalmából. Bernard Reymond nagy teret szentel cikkében néhai Főpásztorunk IARF-beli hasznos és gyümölcsöző tevékenységének is. Megállapítja a továbbiakban, hogy R. Filep Imrén keresztül a magyar unitáriusokat úgy ismerték meg, mint akik hitelvileg minden más magyarországi protestáns i hitfelfogásnál közelebb állnak a svájci protestánsokhoz. Az unitáriusok ugyanis — írja B. Reymond — nem álltak meg a vallásos fejlődésben a XVI. századnál, mint ahogy ezt sokan tették. A svájci protestáns liberalizmus kiváltképpen az utóbbi száz évben a Dávid Ferenc által is megjárt hitnek az útjára tért. „ÉS AMI A PORBÓL VÉTETETT...” R. Filep Imre hamar megfáradod testének hamvait Huszti János lelkész szolgálata mellett, édesanyjának a Farkasréti temetőben pihenő sírjában helyeztük el örök nyugalomra. Az ugyanaznap délután tartott gyászistentiszteleten László Andor lelkész imádkozott, és a gyülekezet tagjai megrendült lélekkel hallgatták végig Verdi Requiem-jét. Requies cat in pace. VÁLASZTÁSOK ELŐTT ÁLLUNK Április negyedikének eredményei Hazánk felszabadulásának huszonhatodik évfordulója két jelentős eseményre irányítja figyelmünket. Az egyik az április 25-én sorra kerülő országgyűlési és tanácsválasztások, a második a negyedik ötéves terv. Mind a kettőnek ugyanis április negyedikében van a forrása. Az igazi népképviseletről sokat írtak hazánkban az ún. kiegyezés után, 1867 után, de tulajdonképpen csak 1945 után öltött testet. S hazánk iparosítását és mezőgazdasága színvonalának felemelését is sokan szorgalmazták, de csak 1945 után volt ereje és lehetősége ennek a népnek, hogy e tekintetben is évszázados lemaradást hozzon be. Pedig csak romokból állott ez az ország 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg az utolsó maradványait is kiverte hazánkból a német fasiszta seregeknek. S ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a legnagyobb nehézségek felett is úrrá tud válni a nép alkotó ereje, ha tudatában van saját erejének s bizonyos a felől, hogy övé lesz munkájának gyümölcse is — tehát nemcsak a kín, a fáradság és a mellőztetés az ő osztályrésze, mint volt azelőtt. Népünk megépítette népgazdaságát, kiegyensúlyozottá tette politikai éleslátását, fogékonnyá vált a kultúra kincsei iránt, belső morális tartást teremtett magában a közügyek iránt, érzékenyen őrködik egész közösségünket szolgáló szocialista államrendünk felett, s természetesnek tekinti, hogy amikor április 25-én az urnák elé járul, közreműködése által olyan összetételű új országgyűlés és községtanácsi szervezet kerül a parlamentbe, illetve a tanácsokba, amely az eddig járt utat tovább egyengeti, a hibákat kiküszöböli, és életünket még fokozottabban építi a negyedik ötéves terv célkitűzései szerint. Bizalommal tekintünk kormányunknak különösen az olyan intézkedéseire, amelyek a gyermekáldás kérdésében hoznak újabb előrelépéseket. Azt az egyedülálló akciót, amelynek folyományaképpen a szülő anyák két és fél éven keresztül kimaradhatnak a munkából s ez alatt havi 600,5 forint gyermekgondozási segélyt kapnak, most egy újabb követi, mely szerint az új házasok, amennyiben 6 éven belül, legalább két gyermekük születik, új otthonuk építésének költségeiből 60 ezer forintot elenged az állam. Unitárium egyházunk hívei és munkásai ott voltak és ott vannak a mi új gazdasági, társadalmi és szellemi életünk építői között. UNITÁRIUS ÉLET 3 Agresszió Laosz ellen Negyedévenkénti megjelenésünk nem tette lehetővé, hogy tiltakozásunknak már korábban hangot adjunk. Egyházunk elnöksége és a lelkészi kollégium legutóbbi ülésén magáévá tette a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Elnökségének a napi sajtóban közzétett nyilatkozatát. Velük együtt mi is tiltakozunk az indokínai háborúnak Laosz területére történt kiterjesztése miatt. „Nyilvánvaló, hogy a háborúnak Laoszra való kiterjesztése nem fogja biztosítani a kívánt cél elérését, mert minden elnyomó, szabadságellenes és igazságellenes vállalkozás megtörik az indokínai népek harcán és a békeszerető emberek millióinak összefogásán.” Örömmel állapítjuk meg azt, hogy az elmúlt hetekben az amerikai és angol unitáriusok számos gyülekezete is felemelte szavát a laoszi agresszió ellen.