Unitárius Élet, 1973 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1973-01-01 / 1. szám

Tanácsválasztások küszöbén Április 15-én, néhány nap múlva urnák elé járul hazánk hétmillió választópolgára, hogy az elkövetke­ző négy évre több tízezer tanácstagot válasszon a he­lyi tanácsokba. A választási előkészületek már régóta folynak, de a nagy nyilvánosság számára a nyitányt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának február 9-én megtar­tott ülése, illetve a Hazafias Népfront február 25-én a választókhoz írt levele jelentette. Mindkettő közös feladatainkról szólott, az előttünk álló sok tennivaló­ban való együttes részvételről, vagyis annak még fokozottabb felismeréséről, hogy hazánk minden egyes polgára a maga munkahelyén szocialista tár­sadalmunk hűséges építője lehet, illetve kell hogy le­gyen, mivel azt akarjuk, hogy népünk tovább halad­jon előre a felszabadulásunk óta követett úton. A Hazafias Népfront politikája tehát egyértelmű és vi­lágos: a kulturális és gazdasági felemelkedés további biztosítása s ebben hazafiúi kötelességtől és a népünk iránti szeretettől indíttatva természetszerűleg vesz részt hazánk minden becsületes dolgozója, vallásos és nem-vallásos beállítottságúak egyaránt.­­ A magyarországi egyházak, köztük a Unitárius Egy­ház vezetői, lelkészei, presbiterei és hívei a Hazafias Népfront keretében, fórumain, békegyűlésein, társa­dalmi megmozdulásain, a közös ügy szolgálatát célzó akcióiban nagy számban és tevékenyen részt vesz­nek, hallatják szavukat, elmondják véleményüket s azok meghallgatásra találnak, formálják a közvéle­ményt, vagyis elősegítik a Hazafias Népfront politi­kájának érvényre jutását, népünk felemelkedését, kultúrájának még erőteljesebb gyarapodását s gaz­daságának további erősödését. Egyházainknak ez a következetes és népünk érdekében való hűséges mun­kája legutóbb éppen a Hazafias Népfront Országos Tanácsának február 9-én tartott ülésén kapta meg a méltó elismerést Kádár Jánosnak, az MSZMP első titkárának felszólalásában. Ebből idézzük az alábbi nagyon jelentős mondatokat: „ ... a Horthy-rendszer­­ben az egyházak nem voltak azonos helyzetben és a vallásszabadság sem volt korlátlan. Az egyházak kö­zött volt hegemón helyzetben levő, visszaszorított és üldözött egyház. A népi Magyarországon a hitélet szabad, és vallásszabadság van abban az értelemben is, hogy biztosítottak a vallási élet minden megnyil­vánulásának törvényes és egyéb feltételei; biztosítva van az emberek lelkiismereti szabadsága, és vallási meggyőződése miatt senkit semminemű hátrány nem érhet.”­Nyilvánvaló, hogy az a politikai vonalvezetés, amely hazánkban ma érvényre jut, megteremtette és ezután is megteremti egyházaink számára a közös­­ munkálkodás igen sokféle útját-módját, lehetőségét. Annál is inkább állíthatjuk ezt, mert — s ezt Kádár János külön is hangsúlyozta — hazánkban a mun­kásosztály államvezetési elve és annak gyakorlati al­kalmazása megteremtette a parasztság az értelmiség és a kispolgárság számára a jobb életlehetőséget. De ugyanez a munkásosztály megteremtette az egyházak működéséhez, tevékenységéhez is a lehetőséget. A munkásosztály nem önmagának, hanem hazánk min­den dolgozójának, egyházunk híveinek is az új, a szebb a szocialista Magyarországot akarja megterem­teni, mindannyiiunk közös munkájával. E közös mun­kának kiváló szervezője a Hazafias Népfront. A mun­kásosztály az önzetlenség és az áldozatkészség szel­lemét vitte és viszi bele az államvezetés gyakorlatá­ba, s amikor a Hazafias Népfront keretei között ha­zánk minden dolgozója megtalálja a közös ügy szol­gálatának nagyszerű munkaterületeit, az önzetlenség­nek és az áldozatkészségnek a szelleme válik eleve­nen ható erővé, előre vivő lendületté mindannyiunk életében. Úgy is mondhatnék ezt, az egyház nyelve­zetét használva, hogy addig nem üdvözülhetek én magam, míg vannak elkárhozott lelkek, vagyis nem lehet teljes az egyik ember öröme, míg a másik em­ber lelke telve van szomorúsággal, nem érezheti tisz­ta lelkiismerettel és nyugodt lélekkel egy összkom­fortos nagy lakás jól berendezett kényelmét annak lakója, míg sokan mások lakásra várnak , amíg egy szobában többen szoronganak. A Hazafias Népfront­ban mindannyian ott vagyunk, ott kell lennünk s nyitott szemmel kell meglátnunk az előre mutató tendenciákat, a jól dolgozó embereket, a hűséges szol­gálattevőket, a tiszta kezűeket és az egyenes beszé­­dűeket, és azon kell lennünk, hogy ezek reflektor­fény­be kerüljenek, példaadásuk követőkre találjon. A Hazafias Népfrontban, vagyis széles e haza minden munkaterületén meg kell látnunk a visszahúzó erő­ket, a mi közös nagy családunk, népünk jobb életé­nek munkálását akadályozó visszahúzó erőket, azo­kat, akik csak „szájukkal dicsérik az Urat”, de a munkálkodásban hanyagok, a nép javait pazarolják, s ezek ellen fel kell vennünk a harcot. Unitárius egyházunk szép tradíciót örökített át a mi számunkra. Azt a tradíciót, hogy az egyházi szol­gálat, az egyházhoz való tartozás népünk fokozot­tabb szolgálatára való alkalmasságunkat hivatott elő­mozdítani — tehát nem az elkülönülést népünk, nem­zetünk sorskérdéseitől és mindennapi munkájától, hanem éppen azoknak hűséges vállalását. Ezért kell jelen lennünk és ezért lehetünk jelen a Hazafias Népfront politikájának munkásai között. Az április 15-én megválasztandó tanácstagok között ott lesznek a különböző egyházak lelkészi és világi munkásai közül igen sokan, mint ahogy a népfront­­bizottságokban is számosan tevékenykednek. Itt csak unitárius részről Bartók Béla főgondnokunkat említ­jük, aki a XI. kerületben a kerületi Népfront elnök­ségének a tagja és a kerületi Helytörténeti Bizottság vezetője. Híveinket arra kérjük, hogy a közelgő tanácsi vá­lasztásokat és annak fontosságát jelző politikai akti­vitásban, ennek az aktivitásnak elevenen tartásában vegyenek részt mindannyiunk jól felfogott érdeké­ben, támogassák a Hazafias Népfront széles körű munkáját a választások lebonyolításában s április 15- én, a választás napján szavazzanak a jelölő gyűlések megfontolt munkája nyomán listára kerültek közül a legalkalmasabbakra, hogy aztán négy éven keresz­tül érettünk és népünkért, természetesen velünk együtt, végezhessék felelősségteljes munkájukat, hogy épüljön fel az új, szebb, a szocialista Magyarország! AZ INTERNATIONAL ASSOCIATION FOR RELI­GIOUS FREEDOM ELNÖKI TANÁCSÁNAK 1973. JANUÁR 14-ÉN R. NIXON AMERIKAI ELNÖKHÖZ INTÉZETT TILTAKOZÓ TÁVIRATA: „Elnök Úr! Alulírottak az IAAF elnöki tanácsának nevében mélységes felháborodásunknak adunk kifejezést az Észak-Vietnam elleni állandó bombatámadások miatt és az emberiesség nevében kérjük, hogy ennek a bor­zalmas eljárásnak vessen véget.” John Kielty, elnök, Anglia Heinz Schlötermann, alelnök, NSZK; Hans Crucq, Hollandia; Diether Gehrmann, főtitkár, USA UNITÁRIUS ÉLET 3

Next