Unitárius Élet, 1973 (27. évfolyam, 1-4. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Tanácsválasztások küszöbén Április 15-én, néhány nap múlva urnák elé járul hazánk hétmillió választópolgára, hogy az elkövetkező négy évre több tízezer tanácstagot válasszon a helyi tanácsokba. A választási előkészületek már régóta folynak, de a nagy nyilvánosság számára a nyitányt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának február 9-én megtartott ülése, illetve a Hazafias Népfront február 25-én a választókhoz írt levele jelentette. Mindkettő közös feladatainkról szólott, az előttünk álló sok tennivalóban való együttes részvételről, vagyis annak még fokozottabb felismeréséről, hogy hazánk minden egyes polgára a maga munkahelyén szocialista társadalmunk hűséges építője lehet, illetve kell hogy legyen, mivel azt akarjuk, hogy népünk tovább haladjon előre a felszabadulásunk óta követett úton. A Hazafias Népfront politikája tehát egyértelmű és világos: a kulturális és gazdasági felemelkedés további biztosítása s ebben hazafiúi kötelességtől és a népünk iránti szeretettől indíttatva természetszerűleg vesz részt hazánk minden becsületes dolgozója, vallásos és nem-vallásos beállítottságúak egyaránt. A magyarországi egyházak, köztük a Unitárius Egyház vezetői, lelkészei, presbiterei és hívei a Hazafias Népfront keretében, fórumain, békegyűlésein, társadalmi megmozdulásain, a közös ügy szolgálatát célzó akcióiban nagy számban és tevékenyen részt vesznek, hallatják szavukat, elmondják véleményüket s azok meghallgatásra találnak, formálják a közvéleményt, vagyis elősegítik a Hazafias Népfront politikájának érvényre jutását, népünk felemelkedését, kultúrájának még erőteljesebb gyarapodását s gazdaságának további erősödését. Egyházainknak ez a következetes és népünk érdekében való hűséges munkája legutóbb éppen a Hazafias Népfront Országos Tanácsának február 9-én tartott ülésén kapta meg a méltó elismerést Kádár Jánosnak, az MSZMP első titkárának felszólalásában. Ebből idézzük az alábbi nagyon jelentős mondatokat: „ ... a Horthy-rendszerben az egyházak nem voltak azonos helyzetben és a vallásszabadság sem volt korlátlan. Az egyházak között volt hegemón helyzetben levő, visszaszorított és üldözött egyház. A népi Magyarországon a hitélet szabad, és vallásszabadság van abban az értelemben is, hogy biztosítottak a vallási élet minden megnyilvánulásának törvényes és egyéb feltételei; biztosítva van az emberek lelkiismereti szabadsága, és vallási meggyőződése miatt senkit semminemű hátrány nem érhet.”Nyilvánvaló, hogy az a politikai vonalvezetés, amely hazánkban ma érvényre jut, megteremtette és ezután is megteremti egyházaink számára a közös munkálkodás igen sokféle útját-módját, lehetőségét. Annál is inkább állíthatjuk ezt, mert — s ezt Kádár János külön is hangsúlyozta — hazánkban a munkásosztály államvezetési elve és annak gyakorlati alkalmazása megteremtette a parasztság az értelmiség és a kispolgárság számára a jobb életlehetőséget. De ugyanez a munkásosztály megteremtette az egyházak működéséhez, tevékenységéhez is a lehetőséget. A munkásosztály nem önmagának, hanem hazánk minden dolgozójának, egyházunk híveinek is az új, a szebb a szocialista Magyarországot akarja megteremteni, mindannyiiunk közös munkájával. E közös munkának kiváló szervezője a Hazafias Népfront. A munkásosztály az önzetlenség és az áldozatkészség szellemét vitte és viszi bele az államvezetés gyakorlatába, s amikor a Hazafias Népfront keretei között hazánk minden dolgozója megtalálja a közös ügy szolgálatának nagyszerű munkaterületeit, az önzetlenségnek és az áldozatkészségnek a szelleme válik elevenen ható erővé, előre vivő lendületté mindannyiunk életében. Úgy is mondhatnék ezt, az egyház nyelvezetét használva, hogy addig nem üdvözülhetek én magam, míg vannak elkárhozott lelkek, vagyis nem lehet teljes az egyik ember öröme, míg a másik ember lelke telve van szomorúsággal, nem érezheti tiszta lelkiismerettel és nyugodt lélekkel egy összkomfortos nagy lakás jól berendezett kényelmét annak lakója, míg sokan mások lakásra várnak , amíg egy szobában többen szoronganak. A Hazafias Népfrontban mindannyian ott vagyunk, ott kell lennünk s nyitott szemmel kell meglátnunk az előre mutató tendenciákat, a jól dolgozó embereket, a hűséges szolgálattevőket, a tiszta kezűeket és az egyenes beszédűeket, és azon kell lennünk, hogy ezek reflektorfénybe kerüljenek, példaadásuk követőkre találjon. A Hazafias Népfrontban, vagyis széles e haza minden munkaterületén meg kell látnunk a visszahúzó erőket, a mi közös nagy családunk, népünk jobb életének munkálását akadályozó visszahúzó erőket, azokat, akik csak „szájukkal dicsérik az Urat”, de a munkálkodásban hanyagok, a nép javait pazarolják, s ezek ellen fel kell vennünk a harcot. Unitárius egyházunk szép tradíciót örökített át a mi számunkra. Azt a tradíciót, hogy az egyházi szolgálat, az egyházhoz való tartozás népünk fokozottabb szolgálatára való alkalmasságunkat hivatott előmozdítani — tehát nem az elkülönülést népünk, nemzetünk sorskérdéseitől és mindennapi munkájától, hanem éppen azoknak hűséges vállalását. Ezért kell jelen lennünk és ezért lehetünk jelen a Hazafias Népfront politikájának munkásai között. Az április 15-én megválasztandó tanácstagok között ott lesznek a különböző egyházak lelkészi és világi munkásai közül igen sokan, mint ahogy a népfrontbizottságokban is számosan tevékenykednek. Itt csak unitárius részről Bartók Béla főgondnokunkat említjük, aki a XI. kerületben a kerületi Népfront elnökségének a tagja és a kerületi Helytörténeti Bizottság vezetője. Híveinket arra kérjük, hogy a közelgő tanácsi választásokat és annak fontosságát jelző politikai aktivitásban, ennek az aktivitásnak elevenen tartásában vegyenek részt mindannyiunk jól felfogott érdekében, támogassák a Hazafias Népfront széles körű munkáját a választások lebonyolításában s április 15- én, a választás napján szavazzanak a jelölő gyűlések megfontolt munkája nyomán listára kerültek közül a legalkalmasabbakra, hogy aztán négy éven keresztül érettünk és népünkért, természetesen velünk együtt, végezhessék felelősségteljes munkájukat, hogy épüljön fel az új, szebb, a szocialista Magyarország! AZ INTERNATIONAL ASSOCIATION FOR RELIGIOUS FREEDOM ELNÖKI TANÁCSÁNAK 1973. JANUÁR 14-ÉN R. NIXON AMERIKAI ELNÖKHÖZ INTÉZETT TILTAKOZÓ TÁVIRATA: „Elnök Úr! Alulírottak az IAAF elnöki tanácsának nevében mélységes felháborodásunknak adunk kifejezést az Észak-Vietnam elleni állandó bombatámadások miatt és az emberiesség nevében kérjük, hogy ennek a borzalmas eljárásnak vessen véget.” John Kielty, elnök, Anglia Heinz Schlötermann, alelnök, NSZK; Hans Crucq, Hollandia; Diether Gehrmann, főtitkár, USA UNITÁRIUS ÉLET 3