Unitárius Élet, 1975 (29. évfolyam, 1-4. szám)

1975-01-01 / 1. szám

A HÚSVÉTI GYŐZELEM TITKA .. de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (I. Jan. 2:17) Sokszor előfordul életünkben ez a kérdő szó: mi a halál? Különösen húsvét ünnepén tölti el e kínzó kér­dés minden ember lelkét. Karácsony öröm­ünnepe és a virágvasárnap diadalmas hallelujája után csakha­mar feltűnik a golgotai kereszt és figyelmeztet a kér­lelhetetlen halálra. A gonosz diadalát véljük diadal­maskodni az igazság felett és könnyen megrendül bi­zalmunk, hitünk és reménységünk Isten igazságossá­gában és örök hatalmában. Sokszor úgy gondolkozunk, hogy ha van Isten, akkor miért állította Jézus és mindannyiunk életútjába a kérlelhetetlen halált? Kü­lönös számonkérése ez az emberi léleknek Istennel, a Teremtő Atyával szemben. Gorkij egyik híres munká­jában a gazdag ember a kínzó betegség, a közeledő vég érzésével teszi föl e nagy kérdést a lelkésznek: miért kell meghalni? S a pap csak ennyit válaszol: „elég, hogy tudjuk, hogy van örök élet” és aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. Ez a húsvéti győzelem az életnek a halál felett való diadalának titka! Az unitárius keresztény ember számára is lelki éle­tének és földi útjának szabályozója a Szentírás, a Bib­lia. És amikor mi is feltesszük a nagy kérdést, mi a halál, és hogyan győzhetjük le azt, Pilátus hangja üti meg kétkedő szívünket „Ecce homo” — íme az Em­ber, íme Jézus, aki Isten akaratát cselekedte és meg­mutatta néked, hogy mit kell cselekedj, hogy megma­radj örökké. Földi életünkben sok mindent el tudunk végezni, színes álmokat, csodás terveket tudunk szőni, meg tudjuk hódítani a tengerek mélyét, a titokzatos kozmoszt, de mégis a legnehezebb számunkra Isten akaratát cselekedni. Le tudjuk győzni a háborúkat, megbirkózunk a titkos betegségekkel és bár sokszor túl gazdagok vagyunk anyagiakban, mégsem teljes az éle­tünk. Az igazi élet ott kezdődött a golgotai kereszten, a legfájdalmasabb, de a halált legyőző vallomással: „legyen meg a Te akaratod”. Ez a vallomás mindany­­nyiunk számára ma is érvényes. Nincs nagyobb és szentebb igazsága életünknek, mint Isten akaratának naponkénti teljesítése. Építeni az ő országát, ápolni a szeretetet és irtani a konkolyt, felemelni a szenvedőt és bekötözni a lélek sebeit, felruházni a fázót és meg­nyitni az ajtót az éhező előtt. Isten akarata az is, hogy megtanítsam gyermekemet imádkozni, szeretni, a bé­kességet, és haza segíteni a mennyei Atyához a tékozló ifjút. Nehéz, nagyon nehéz földi utunkon mindig és minden körülmények között csak Isten akaratának en­gedelmeskedni, az ő törvényei szerint élni és a Hegyi Beszéd tanításait betartani. Hogy mivé lettek és lesz­nek azok, akik nem Isten akarata szerint rendezték be életüket, a húsvét legyen számukra komoly figyelmez­tetés, hogy Isten ismeri gyengeségüket és szólítja őket is a megtérésre. Az ő szava mindig történelmi időben, határozott körülmények között és meghatározott sze­mélyekhez szól. Őseink a húsvétot a böjttel kezdték és mi is helyesen tesszük, ha kevélységünkben, önzé­seinkben alázatosan meghajtunk Isten akarata előtt, hogy „megmaradjunk örökké”. Így élve és teljesítve Isten és ember szolgálat törvényét, biztosak lehetünk az Isten és az ember szolgálatának törvényét, biztosak lehetünk afelől is, hogy örök élet vár reánk. Leonardo da Vincit idézem: „Gondolj arra, hogy műved ne taszítsa vissza a nézőt, mint a hideg téli le­vegő a sarjadó búzát, hanem vonzza és megsejtse lel­két, mint ahogyan a tavaszi reggel kellemes üdesége kicsalogatja a föld alól a kék ibolyát és a fehér hó­virágot.” Sarjadó búza legyen a mi életünk és úgy cselekedjük Isten akaratát, hogy az aratás óráján méltók legyünk Isten üdvösségére. Kolozsvár, Dr. Izsák Vilmos unitárius teológiai professzor

Next