Unitárius Élet, 1977 (31. évfolyam, 1-4. szám)

1977-01-01 / 1. szám

INTERNATIONAL ASSOCIATION FOR RELIGIOUS FREEDOM (IARF) Dr. Kovács Lajos püspök, az IARF elnökének üzenete 1977. nemzetközi vasárnapján A mi 76 éves szövetségünknek első neve ez volt: „Az unitárius és más liberális gondolkodók és dolgo­zók tanácsa.” Azért alapították, hogy „kapcsolatba ke­rüljenek azokkal, akik minden országban azon igye­keznek, hogy egyesítsék a tiszta vallást a teljes sza­badsággal és megerősítsék a testvériséget és együtt­működést”. Szövetségünk 1900 óta változásokon ment át, és en­nek eredményeképpen a nevét is többször megváltoz­tatta. Nagyszerű korszaka az első világháborúig tartott. A Bostonban 1907-ben, Berlinben 1910-ben és Párizs­ban 1913-ban megtartott kongresszusok kiváló alkal­mak voltak a liberális kereszténység számára. Charles Wendte amerikai lelkész, a szervezet titkára, a pá­rizsi kongresszuson tartott beszámolójában nagy meg­elégedéssel mondhatta, hogy az idő és a körülmények minden szempontból kedvezőek a liberális keresztény gondolkozásnak. Ezután, mint ahogyan azt mindannyian tudjuk, a mozgalom erős hanyatlása következett be. A második világháború utáni újraszervezéssel mun­kája szélesebb körűvé vált. Fejlődésének jelenlegi stá­diumában nem csupán a liberálisan gondolkozó ke­resztény egyházak és egyének szervezete többé. A ne­ve ma: „A vallási szabadság nemzetközi szövetsége.” Amit dr. Max Knapp (USA), a szervezet egykori tit­kára mondott a londoni kongresszuson 1966-ban, még ma is fennáll: „Dacára a sok nehézségnek és bizony­talanságnak, a vallásos liberalizmus közössége létezik, bár sohasem valósultak meg teljesen az alapítók és utódaiknak álmai. Az őszinte, liberális, vallásos em­ber, szellemi rokonságot és transzcendentális célokat keres, ami több mint lokális, több mint felekezeti, több mint nemzeti. Ha nem lenne az IARF, úgy meg kellene alapítani, mert tagságának határozott a lojali­tása a nemzetközi közösség ideáljához, és ahhoz a reménységhez, hogy nagyobb jelentőségűvé fog ki­alakulni.” A múlt év legfontosabb történelmi eseménye az IAAF japáni konferenciája volt. Egy „új út volt a megértéshez, siker, ami felülmúlta a legnagyobb vá­rakozásokat is, olyan élmény, ami egy életben csak egyszer fordul elő”. A találkozáson kitűnt, hogy hidak léteznek a keleti áhítatosság és a nyugati vallásosság között. Az amerikai unitárius univerzalisták Kalifor­niában, június végén tartott kelet-nyugati IAAF- találkozója is nagy siker volt. A szövetség elnökeként meglátogattam a múlt év­ben különböző­ tagcsoportokat Hollandiában és Észak- Írországban, részt vettem az angol unitáriusok Edin­burghban tartott közgyűlésén; júniusban szívesen lá­tott vendége voltam az Egyesült Államok unitárius és univerzalista egyházának, meglátogattam a központot Bostonban, New Yorkban és Chicagóban több gyüle­kezetét. Ebben az évben különböző regionális konferenciákat és bizottsági gyűléseket fogunk tartani, amelyeknek célja a három évenként tartandó IAAF-kongresszus előkészítése, amely Oxfordban lesz 1978 augusztusá­ban. Az április 15. és május 13. közötti időre dr. Robert N. West, az amerikai unitárius univerzalista egyház elnöke, nagyszerű programot állított össze számomra, hogy látogassunk meg együtt több nagy várost az Egyesült Államokban, ami lehetővé tenné számomra, hogy beszélhessek a gyülekezetek tagjaival, mint az IARF elnöke és mint a Romániai Unitárius Egyház püspöke. Továbbá július 21—23. között egy regionális IARF theológiai konferenciát készítünk elő Kelet-Európa ré­szére Kolozsváron, Romániában, amelyen a nyugati világ gyülekezeteinek képviselői is részt fognak venni. A mi feladatunk nemes. Ahogyan az IAAF előző el­nöke dr. Dana McLean Greeley (USA) mondta: „A vallás a megújulást szolgálja ... meg kell mutatni az utat egy új korszakhoz, és feladata, hogy békét és testvériséget követeljen... A liberális vallásnak kü­lönösen ebben az irányban kell haladnia. Feladatunk az kell és kellene, hogy legyen, hogy mindenkit szeres­sünk ... még akkor is, ha gyűlöljük a bűnt és az erő­szakot.”­­ A nemzetközi vasárnap egy olyan alkalom, amikor gondolnunk kell Szövetségünk gazdag programjára, és hogy ebben az évben is mindent elkövessünk, ami erőnkből telti, hogy elősegítsük a nemzetek közötti megértés szellemét, „a megbékélés hatalmas feladata az, hogy a fegyvereket ekevassal helyettesítsük, hogy a gonoszt a jóval legyőzzük, és hogy a jóakarat árasz­­sza el a földet, ahogy a víz a tengert”. „A mi igánk könnyű, és a mi terhünk gyönyörűsé­ges.” AZ ORSZÁGOS BÉKETANÁCS ÜLÉSE Az Országos Béketanács január 28-án a Parlament­ben tartott ülésén tudomásul vette az 1976. évi mun­káról szóló beszámolót, mely hangsúlyozta, hogy az 1976 októberében, Budapesten tartott Fejlődési Világkonfe­rencia a nemzetközi és a magyar békemozgalom ki­emelkedő eseménye volt. A beszámoló megállapította, hogy: „A magyarországi egyházak, a korábban kiala­kult gyakorlat szerint kapcsolódtak be az Országos Bé­ketanács éves munkaprogramja célkitűzéseinek m­eg­­valósításába. Az egyházak vezetői és papjai, a hivők mind szélesebb körben vesznek részt a békéért foly­tatott küzdelemben. Az egyházi vezetők törekedtek arra, hogy a fiatal papokat is fokozottabban bevonják a békemunkába. A nemzetközi tanácskozáson részt vevő magyar egyházi személyiségek aktív közreműkö­dése fokozott figyelmet, elismerést váltott ki.” Sebestyén Nándorné főtitkár vázolta az 1977-ik esz­tendő fontosabb feladatait. Ezek közül kiemeljük a Bé­ke és Barátsági hónap célkitűzései közül a május 4-én a Parlamentben tartandó megnyitóülést, továbbá a kö­vetkezőket : Az Országos Béketanács szeptemberben Országos Bé­kekonferenciát hív össze a nemzetközi békemozgalom időszerű kérdéseinek megvitatására. Októberben ünnepi ülésen emlékezik meg a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójáról. Végül támogatja a Béke-vi­­lágtanács által javasolt kulturális évfordulókról való megemlékezéseket, köztük novemberben Ady Endre születésének 100-ik évfordulóját. Az Országos Béketanács részletesen kidolgozott mun­kaprogramját a hazai egyházak is támogatják, akiknek nevében a januári ülésen dr. Cserháti József pécsi me­gyepüspök szólalt fel. Az Országos Béketanács munkáját támogatva, Hel­sinki szellemében készülődünk az ősszel Belgrádban tartandó beszámolóra, mely reményünk szerint előre­lépést jelent a béke útján. 2 UNITÁRIUS ÉLET

Next