Unitárius Élet, 1978 (32. évfolyam, 1-6. szám)

1978-01-01 / 1. szám

ÚJESZTENDEI KÖSZÖNTÉS RÉSZLET DR. KOVÁCS LAJOS PÜSPÖK, AZ IAAF ELNÖKE KÖRLEVELÉBŐL Újévi köszöntésem alapjául két bibliai verset választottam. Az egyik a Királyok 1. könyvé­ben, a másik a Máté szerinti evangélium 10. fejezetében olvasható. Az ótestamentumi szö­veg így szól: „Egy halk és szelíd hang hallat­szék.” Az Újszövetség szózata pedig ez: „Le­gyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok”. Ismert hely mindkettő, is­mert és időszerű. Az első Isten lényével kap­csolatos, a második embertársaink iránti ma­gatartásunk tekintetében ad számunkra eliga­zítást. Az Ószövetség Istene az erős, hatalmas, szentségében és igazságosságában is zord, ir­galmatlan Isten volt, aki megbüntette az atyák vétkeit a fiúkban, és ítéletével keményen le­sújtott mindazokra, akik hozzá hűtlenné vál­tak, és parancsolatait nem teljesítették. Ehhez az Istenhez csak félve, porig megalázkodva lehetett közelíteni. Ez az Isten, aki viharban, szélvészben szokott megnyilatkozni, akinek a járása nyomán sziklák szakadoztak szét és megingott a föld, ez az Isten szólott annak ide­jén a tudósítás szerint az ő prófétájához, Illés­hez, nem parancsoló, büntető, ítéletet hirdető módon, ahogyan azt a próféta várta, hanem „halk és szelíd hangon”. Ez azt jelenti, hogy Illés ezelőtt közel 3000 esztendővel már meg­sejtett valamit Isten simogató jóságából, sze­rető gondviseléséből, és ha egyelőre még ho­mályosan is, de ráeszmélt Isten atyaságának magasztos voltára. Illést Jézustól időben szinte egy egész évez­red választja el. Hosszú utat kellett tehát Illés utódainak megtenniök, amíg a jézusi magaslat­ig elérkeztek, ahol tisztán, világosan jutott ki­fejezésre a szerető, édes, jó Atya fogalma, aki­nek lényege a békesség és szeretet, aki halk és szelíd hangon szól az ő gyermekeihez, és sze­retettel öleli magához legnemesebb teremtmé­nyét, az embert. A halk és szelíd hangon hozzánk közeledő édes, jó Atya, az ő legjobb fián, a Názáreti Jézuson keresztül kétezer év óta szüntelenül árasztja felénk az üzenetet: „Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok”. Ez azt jelenti, hogy okosan, józan szemlélettel, de ugyanakkor szelíden, a szeretet legfőbb pa­rancsolata értelmében kell élnünk földi éle­tünket, hogy az eszményi világhoz, Isten orszá­gához közel jussunk. Hálát mondunk Istenünknek, hogy simogató, védő, oltalmazó gondviselésével velünk volt a tovatűnt esztendőben is. Köszönjük gondviselő Istenünknek, hogy a mindennapi élet zajából az elmúlt esztendőben is kihallhattuk a felénk forduló, újra meg újra hozzánk érkező halk és szelíd isteni hangot. Köszönjük Istenünknek, hogy adottságaink fi­gyelembevételével, legjobb tehetségünk sze­rint, az evangélium szellemében az elmúlt esz­tendőben is okosan és szelíden, Istenbe vetett feltétlen, diadalmas hittel, de ugyanakkor jó­zan megfontoltsággal irányíthattuk egyházunk életét. Sok újat Újév reggelén nem mondhatunk. Tulajdonképpen ott kell mindent folytatnunk, ahol a tegnapi napon abbahagytuk. Egyházunk életprogramja az evangéliumban, egyházalapí­tónk, Dávid Ferenc tanításában és hitvédő őse­ink példamutatásában meg van határozva. El­ismerjük, hogy gyarló voltunkban ennek a programnak a végrehajtása a múltban csak részben valósult meg. Arra kell tehát töreked­nünk, hogy az új évben istenhitünk még erő­teljesebbé, közösségi munkánk még eredmé­nyesebbé váljék annál, amilyen az elmúlt esz­tendőben volt. Gondviselő Istenünk szeretete, békessége, ál­dása legyen mindannyiunkkal. Kolozsvár: Dr. Kovács Lajos

Next