Unitárius Élet, 1979 (33. évfolyam, 1-6. szám)

1979-01-01 / 1. szám

Megemlékezés az állam és az unitárius egyház között kötött egyezmény harmincadik évfordulójáról Nov. 28-án Egyházi Képviselő Tanácsunk ünne­pi ülésen emlékezett meg erről a jeles évfordu­lóról. Lapunk múlt számában közöltük a Ta­nács egyhangúlag elfogadott nyilatkoza­tát. Az ünnepi ülést Bajor János bibliaolvasása és imája vezette be, Bartók Béla főgondnok nyitot­ta meg az ülést üdvözölve a megjelenteket, köz­tük Straub István elnökhelyettest és dr. Pozso­nyi László főosztályvezetőt az Állami Egyház­ügyi Hivatal képviselőit. Az esemény történeti hátterét dr. Jakab Jenő előadása világította meg. Huszti János olvasta fel a már említett nyilatkozatot. Straub István elnökhelyettes fel­szólalását az alábbiakban közöljük. A felszóla­lást dr. Ferencz József püspök köszönte meg és zárta be az ünnepséget. STRAUB ISTVÁN ELNÖKHELYETTES FELSZÓLALÁSA Igen tisztelt Püspök Úr, Főgondnok Úr, tisztelt Egyházi Képviselő Tanács! őszinte tisztelettel köszöntöm a Magyarországi Unitá­rius Egyház Képviselő Tanácsának tagjait, a megje­lenteket. Köszönöm a megtisztelő meghívást, a lehetőséget a szólásra. Engedjék meg, hogy átadjam az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, Miklós Imre államtit­kár úr köszöntését. Az elmúlt években több esetben is kifejezésre jutott mind állami, mind egyházi részről, hogy államunk és az unitárius egyház között létrejött a két fél érde­keit kifejező gyakorlati, politikai együttműködés, szi­lárd alapokon áll és eredményesen fejlődik. Az ünnepi megemlékezésükben részletesen foglalkoz­tak az Unitárius Egyház történelmi múltjával, jelen­legi helyzetével, méltatva az 1948-ban kötött egyez­mény jelentőségét. Az állam és az Unitárius Egyház zavartalan jó viszo­nyáról szólva mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném azoknak az egyházi személyeknek történelmi érde­meit, akik fáradoztak és harcoltak az egyezmény meg­kötéséért, és az egyezményben foglaltak alapján a he­lyes gyakorlat, a jó kapcsolatok kialakulásáért és fej­lesztéséért. Mindenekelőtt, magasra értékeljük dr. Ferencz Jó­zsef püspök úr munkásságát, aki az egyezmény alá­írásától és megfogalmazásától kezdve harminc éven át napjainkig fáradhatatlanul, következetesen dolgozott és dolgozik az egyezmény szellemének megvalósítá­sán, és az elért közös eredmények megszilárdításán. A Püspök Úr által képviselt — mind szocialista ha­zánk, mind az Unitárius Egyház érdekeit szolgáló — elvi alapokon nyugvó társadalmi-politikai egyházi teo­lógiai állásfoglalások, a sokoldalú hazai és nemzetközi békemunka, méltó elismerést szerzett a Püspök Úr és az Unitárius Egyház számára. Nemcsak hazai, hanem külföldi egyházi és még szélesebb körben is. Amikor a Püspök Úr sokoldalú munkásságáról a leg­nagyobb elismeréssel szólok, szeretném kifejezésre juttatni azt a kívánságunkat, hogy még sokáig végezze Bartók Béla főgondnok úr és a lelkész­társak támo­gatásával felelősségteljes egyházvezetői tevékenységét. Az állam és az Unitárius Egyház közötti, ma már szinte természetesnek tűnő jó viszony a harminc év­vel ezelőtti időkben nem volt ilyen természetes. Ezért talán nem felesleges újra és újra végiggondolni, mi­ben jelentett újat az egyezmény szocialista társadalmi viszonyainkban élő egyházak számára. Az egyezmények, kétségtelen, az aláíró két fél, az állam és az egyházak közötti viszony rendezését je­lentik, a legalapvetőbb kérdésekben, összefoglalják kétoldalúan azokat a normatívákat, amelyek betartá­sát vállalják és biztosítják. Legfőbb értéke, hogy a nyilvánvaló világnézeti különbözőségek mellett is for­rása a kölcsönös bizalom kiépülésének és elmélyülé­sének. Az egyezmények keretet jelentenek, de egyben biz­tonságot is az egyház számára a hitélet alakulásában, és segítséget az együttélés során keletkező konfliktu­sok elkerülésére, vagy a vitás kérdések tárgyalások útján történő rendezésére. Az egyházak m­űködési le­hetőségei az egyezményekben rögzített formákban nem szűkösek és legtöbb esetben a teljes kitöltésük okoz gondot az egyházak vezetőinek, papjainak. Az egyezmények egyszerre fejezik ki az állam és egy­házak részére. Ezen az úton haladva együtt munkál­juk a közös érdekeket, amelyek lehetővé teszik, hogy az eltérő, ütköző érdekek miatt, ne válljunk ellensé­gekké, hanem a dialógus, a párbeszéd feszültségében ugyan, de együttműködőként folytassuk történelmi utunkat, népünk javára. A szocialista haza, társadalom a nép iránti kötelessé­gek teljesítése függvényében az egyházi vezetők, pa­pok és a hívők jogai természetesen nyernek érvénye­sülést, a hátrányos megkülönböztetések kizárásával. Ez az egyetlen biztonságos út, amely a szocializmus­ban hosszútávon biztosíthatja az állam és az egy­házak kiegyensúlyozott jó viszonyát, együttélését, gya­korlati együttműködést. Ezt az utat magukénak tekin­tik, helyeslik és óvják a hívő emberek milliói is, hi­szen legfőbb érdeküknek a békés, nyugodt szocialista építésnek, ez felel meg egyedül! A triumfáló, tárgyalásokat, egyezményeket kerülő, har­cos egyházi törekvések Magyarországon már 1948—49- ben véglegesen kudarcot vallottak. Beigazolódott, hogy ez az itt, a politikai harc útja, zsákutca az egyházak számára, amihez többé nem akarnak és nem is lehet visszatérni! Ezért van jelentős történelmi súlya annak, hogy a protestáns, unitárius, izraelita egyházak ezt felismer­ve az egyezmények útján haladva, elsőként és követ­kezetesen építették a jelenlegi kedvező viszonyok ki­alakulását. A jelenlegi jó gyakorlati politikai együttműködés fej­lődése, a jó légkör, arra ösztönzi az egyház lelkészeit és híveit, hogy ki-ki maga lehetősége, képessége sze­rint munkaterületén aktívan kivegye részét a társa­dalmi fejlődés elősegítésében, örülünk annak, hogy az Unitárius Egyház vezetőinek, papjainak és híveinek társadalmi közéleti aktivitása tovább fokozódott, mind a Hazafias Népfront VI. kongresszusán elfogadott program megvalósítása érdekében, mind a hazai és nemzetközi békemunka vonatkozásában. Biztos vagyok abban, hogy államunk és az Unitárius Egyház egyezményen alapuló jó kapcsolata eredmé­nyesen alakul a jövőben is. Folytassák tovább a köz javát szolgáló aktív munkájukat, szeretett magyar né­pünk boldogulása érdekében és fokozzák erőfeszítései­ket a békéért, a háborús feszültség enyhüléséért foly­tatott küzdelemben! Köszönöm figyelmüket. Köszöntés D. Dr. Káldy Zoltán, a magyarországi evangélikus egyház elnök-püspöke húsz esztendeje áll egyháza élén. Mi is köszöntjük ebből az alkalomból, csatlakoz­va egyháza, a testvéregyházak és az Állami Egyház­­ügyi Hivatal jókívánságaihoz. Nehéz körülmények között vette át egyházkerülete ve­zetését, mely ma példaadóan tevékenykedik. Alig van egy-két gyülekezete, melyet ne látogatott volna meg húszéves szolgálata rendjén. Prédikátor és könyvíró, kitűnő szónok, akinek beszédeit más egyházak hívei is, és szerteszét a hazában és a nagyvilágban a béke­­építő emberek sokasága hallgatta mondanivalóját, megbecsülő és tisztelő figyelemmel. Életére és munkásságára továbbra is Isten gazdag ál­dását kérjük. unitárius Élet­e

Next