Unitárius Élet, 1983 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1983-01-01 / 1. szám

A svájci evangéliumi egy­házaik s s­egélyszervezetének, a Hilfswerk der Evangelischen Kirchen der Schweiz központi titkára az alábbi levelet in­tézte a szervezettel kapcso­latban álló belföldi­­és kül­földi barátaihoz: Kedves itthoni és külföldi Bará­taim! A legenda szerint 1633-ban Rómá­ban Galileo Galilei a Szentszék előtt — amit akkoriban inkvizíciónak ne­veztek — visszavonván szavait (ami valójában az életét mentette meg), ezt mondta magában „és mégis mo­zog” — mármint a föld és sok más csillag a nap körül. Galilei az ink­vizíció felügyeletében eltöltött 9 évi házifogság után halt meg 1642-ben. És mégis mozog a föld. Hová, menrefelé visz az útja? — teszik fel szorongással a kérdést a föld lakói mindenütt. Vajon mire vezet az esz­telen fegyverkezési ámokfutás? Azt hiszem, ma ez a legaggasztóbb kér­dések egyike a világon, ami össze­köti az embereket egymással, de ugyanakkor ellenséggé is­ teszi ke­­resz­tül-kasul a kontinenseken át. És mi a helyzet az egyházzal az em­beri társadalomban? Mozdul-e még? Ez a hitbeli kérdések egyike, amit mindannyiunkna­k feltesznek és amire kertélés nélkül kellene vála­szolnunk. Szilárd kell legyen az ál­lásfoglalásunk az egyházi „törvé­nyek” világát érintő minden kérdés­ben. Milyen kimagasló a rendelteté­sünk éppen most, 1983-ban, Luther emlékévében, hogy tanúskodhatunk arról és kihirdethetjük azt, hogy nem vagyunk mozdulatlanok. Mozog és él nem csak a mi egyházunk, ha­nem Jézus Krisztus nagy egyháza is. Azonban nem önmagától mozog, ha­nem a rajta kívüli mindenséget át­ható, mindenható, hű és szerető Is­ten dinamizmusa a mozgatója. Olyan úton halad, ami nem a halálhoz és a pusztuláshoz vezet, hanem az éle­tet és az új világot jelenti. Mozgá­sát tanúsítja az is, hogy emberek so­kasága kiáll, szóban vagy más mó­don kifejezni azt, hogy mindenek fö­lött bízhatunk Istenben, a mi Urrunnkban. Rajtunk múlik, hogy egyházaink ne legyenek mozdulatlanok. Csupán annyit kell tennünk, hogy ne csak mormoljunk, hanem hangosan hir­dessük: egyházunk mozog és él. Is­ten az egyház mozgatója és ez a mi reménységünk és bizodalmunk. Vé­­gülis vajon nem ez-e a világ egyet­len reménysége? Kedves Barátaim, hálás vagyok azért, hogy e reménység és bizoda­­lom révén közületiek oly sokakkal összetartozom határokon innen és határokon túl. Együtt kell marad­junk. Megtehetjük ezt. Az ő fénye áthatol minden sötétségen. Ennek bizonyságában kívánok ál­dásos új esztendőt. Fordította: Vadady Vera Dr. Hans Schaffert 2 UNITÁRIUS ÉLET ÚJÉVI ÜDVÖZLET Részlet dr. Kovács Lajos romániai unitárius püspök újévi pásztorleveléből Néhány órával ezelőtt, az éjféli harangok zúgása közben búcsúztunk a tovatűnt esztendőtől. Ebben az ünnepi órában, amikor az 1983-ik évet köszöntjük, szavakban alig kifejezhető, különös érzés vesz erőt rajtunk. Rövid időre, tudatosan vagy csupán sejte­­lemszerűen, de mégis egész valónkat megrendítő mó­don magával ragad egy ünnepi hangulat. Egyfelől el­vonul lelki szemeink előtt egy esztendő, örömteli, lelkesítő, vagy könnyes eseményeivel; másfelől be­lefúrni próbáljuk tekintetünket egy új esztendő ti­tokzatos világába. Közben, gyarló, véges, múlandó voltunkra eszmélve, belekapaszkodunk az örökkéva­ló és mindenható Isten, gondviselő Atyánk erős, biz­tos, simogató kezébe, aki velünk volt a végtelen idő­ben tovatűnt esztendőben is, és akinek segítségét kér­ve, remegő bizalomma­l és reménységgel lépünk rá az új év ismeretlen útjára. A Lukács szerinti evangélium 12. részében ezt ol­vashatjuk: „Azért jöttem, hogy e világra tüzet bo­csássák.” Kevés jézusi mondás van az evangéliumokban, amely példaadó tanítómesterünk missziói tevékeny­ségének lényegét ennél a bibliai versnél találóbban fejezné ki. Minden idők prófétáinak legfőbb jelleg­zetessége a lángolás, az izzó lelkesedés, a szüntelenül tüzet gyújtó, az eszme zászlaját minden körülmények közt magasra tartó, önzetlen, önfeláldozó élet. Az ed­dig élt próféták közül a legnagyobb, a názáreti Jé­zus, e vershez kapcsolódva, körülbelül ezeket mond­hatta: Az én szerepem az, hogy tüzet élesszek, a hi­vatástudattal, maradéktalan kötelességteljesítéssel dolgozó és mély, tiszta áhítattal imádkozó lelkekben újra meg újra meggyújtsam a lélek szent tüzét, az evangéliumi lángot, hogy az szórja fényét, melegít­sen, világítson és az örök emberi hivatásra állandóan emlékeztessen. A Jézus szellemét hordozó, egyházalapítónk, Dávid Ferenc és hitvédő őseink lánglelkével megszentelt unitárius egyháznak az volt a feladata a múltban és az lesz hivatása ebben az esztendőben is, hogy mint prófétai lelkületű vezetők által irányított szeretetkö­­zösség híveink körében szüntelenül élessze az evan­gélium magasztos tüzét, és vigye teljes diadalra a magasrendű emberi életet hirdető jézusi örömüzenet áldott életprogramját. Meghatottan teszünk arról tanúbizonyságot, hogy híveink az elmúlt évben is nemes áldozatkészségük­ről, öntudatos lelkületükről, buzgó egyházszeretetük­­ről és rendíthetetlen élniakarásukról újra meg újra áldott tanúbizonyságot tettek. Újév reggelén az a mi lélek szerinti kívánságunk, hogy híveink legyenek ez­után is egyházunk áldozatkész, öntudatos tagjai, a szeretet és békesség hirdetői és cselekvői, legyenek a felekezeti és nemzeti korlátokon felülemelkedő, ál­lampolgári kötelességeiket hűségesen teljesítő , ma­gasrendű ember példaképei. Adjon az áldások Istene mindnyájunknak és min­den jóakaratú embernek szerte a világon eredmé­nyekben gazdag, megelégedett, boldog új esztendőt. Kovács Lajos püspök KÖSZÖNTŐ Elhunyt Dr. Gergely Pál Fájdalommal értesültünk a szomo­rú hírről, hogy dr. Gergely Pál, a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott főmunkatársa 80 éves korában elhunyt. Nem volt unitá­rius, de kolozsvári kollégiumunk ne­velte, s az ott kapott indítékok egész életének meghatározói voltak. Halá­láig tartotta a kapcsolatot egyházunk­kal, s nem egyszer résztvevője, elő­adója volt ö­sszejöviekeintének. Tar­talmas életében bőven volt mire emlékeznie: ifjú éveiben egyik ösz­­szeta­rtója volt az Erdélyből szárma­zó, Magyarországon tanuló fiatalok­nak, és nemes lelkesedéstől fűtve, nagy anyagi áldozat hozatalával megalapítója, gazdája volt a Híd cí­mű folyóiratnak, azzal a kitűzött céllal, hogy kulturális hidat építsen a magyarországi és az utódállamok­ban kivirágzó magyar irodalmi élet között. Könyveiben és a hírlapokban megjelent tanulmányszámba menő közleményeiben jelentős részt kap­tak az unitárius vonatkozások. A második világháború után az Aka­démia pincéjében megtalálta a Kriza János gyűjtötte „Vadrózsák” eddig nem közölt anyagát s azt külön kö­tetben kiadta. Áhítatos tisztelettel ápolta Arany János hagyatékát és emlékét, lelkiismeretes őrzője volt drága hagyományainknak. Dr. Ger­gely Pál kedves alakja hiányozni fog kolozsvári alma materünk volt ta­nítványainak össze-összegyülekező sorai közül. Dr. Vernes Gyula

Next