Unitárius Élet, 1984 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1984-01-01 / 1. szám

XXXVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1984. JANUÁR-FEBRUÁR UNITÁRIUS ÉLET Imádságok új esztendő reggelén Örökkévaló Isten! Elbúcsúzva az elmúlt esztendőtől, reménységgel és bizakodással léptem át az új esztendő küszöbét. Mint eddigi életemben annyiszor, most is áhítattal veszem aj­kamra szent neved, s küldöm Hozzád lelkem első fo­hászát, melyben benne van a múltban élvezett lelki és testi áldásaidért fakadó köszönetem­ és hálám. Ugyanakkor alázatos lélekkel kérlek, hogy megkezdett, ismeretlen jövendő felé vezető utamon Te légy vezé­rem és oltalmam. Nem kérek földi kincseket, anyagi ja­vakat. Te úgyis tudod, mire van gyermekednek szük­sége. Hiszen amióta világodat megalkottad, s benne a magad képére és hasonlatosságára teremtett embert el­indítottad e földi tereken, áldott gondviselésed soha meg nem szűnt. Te táplálsz és éltetsz mindeneket. Nem kérek rangot, dicsőséget, mert tudom, hogy mindezek ideig-óráig valók. Adj nekem lelki kincseket, melyek által lelkem nyugalmát és tisztaságát megnyerhetem és megőrizhetem. Taníts engem úgy számlálni napjaimat, hogy bölcs szívhez jussak. Áldó kezed tartsd fölöttem szüntelenül, Uram, és táp­láld szeretetednek forrását bennem, hogy az soha ki ne apadjon. Add állandóan éreznem, hogy Te vagy az örök szeretet. Áldj meg az élet örömeivel. Munkám után add meg a mindennapi kenyeret, s imádságom után lelkem nyugalmát. Tégy boldoggá családi ottho­nomban, s áldd meg azokat, kiket nekem adtál: hitve­semet, gyermekeimet, unokáimat és a hozzám tartozó­kat. Add, hogy mindig a szeretet parancsa legyen éle­tem törvénye, értelme, tartalma és célja. Tégy megelé­gedetté embertársaim között, s add, hogy úgy éljek és úgy cselekedjem, hogy látván az emberek, dicsőítsenek Téged. — Add Uram, hogy soha senkit meg ne bánt­sak, se szóval, se tettel, s ha mégis megbántanék vala­kit, adj készséget a bocsánat kérésére, s ha engem bán­tanak, tudjak szívből megbocsátani. És kérlek, Uram, Te bocsáss meg nekem, ha megszegem a Te törvényei­det, s vétkezem Ellened. Taníts meg engem a Te akaratodat teljesítenem, mert Te vagy Istenem. A Te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.” (Zsolt 143. 10) Ezeket kérem az esztendő első reggelén. Hallgasd meg könyörgésemet. Ámen. Miklós István Örökkévaló Isten, mennyei jó Atyám, legyen áldott szent neved, hogy az új esztendő első napjára elvezé­reltél. Legyen áldott gondviselésed, hogy életem javait s házam népét, családom tagjait is megőrizzed. És most, küszöbén az új évnek, ismét csak Téged hívlak segít­ségül, mert nem tudom, mi vár reám, mit hoznak az elkövetkező napok. Sűrű köd homálya borítja a közeli és távoli jövőt egyaránt. Csak azt tudom, hogy az előt­tem álló új naptárnak egymás után következő fekete és piros betűs napjai minden reggel felvirradnak — mert ez a Te törvényed —, de hogy melyik nap szá­momra mit rejt magában, milyen eseménnyel lesz ter­hes, milyen meglepetést fog hozni, örömet, sikert, meg­elégedést, vagy csalódást, fájó veszteséget vagy könny­fakasztó gyászt, — ezt elrejtette véges elménk elől a Te bölcs végzésed, mert a Te uraid nem a mi uraink... Azért könyörgök hát most Tehozzád, adj erőt, hogy jóban el ne bizakodjam, hogy Benned való bizalommal várjam, keressem és munkáljam a jót. Mert minden egyes nap, ami reám virrad, egy áldott alkalom arra, hogy jót cselekedjem, minden kísértés azért van, hogy hitemet és emberségemet próbára tegye, minden szomo­rúság arra szolgál, hogy gyermeki hittel forduljak Fe­léd a vigasztalásért. Kezedbe teszem hát Uram ez év kezdetén, és gondviselésedre bízom sorsomat, jövőmet, javaimat és szeretteimet, azzal a megnyugtató hittel, hogy „akik Téged szeretnek, azoknak mindenek egy­formán javukra szolgálnak”. Ámen. Gál Gyula Jan. 1-jén, az istentisztelet után, melyen Huszti János prédikált, a püspöki irodában összegyűlt hívek előtt dr. Nyiredy Szabolcs főgond­­nokhelyettes mondta az alábbiakat: Főtisztelendő Püspök Úr, tisztelt Főgondnok Úr, Kedves Atyámfiai! 12 éve múlt annak, hogy egyete­mes egyházunk nevében a Brassai serleggel köszönthettem az akkor első ízben megválasztott dr. Ferencz József püspök urat és Bar­tók Béla főgondnok urat. Az egyház felelős képviselőinek akarata azóta már két ízben nyil­vánult meg az akkorival egybe­hangzóan — legutóbb mintegy 2 hó­napja. ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ Annak idején elsősorban a biza­lom alapján szóltam, mert hittem abban, hogy Püspök Úr és Főgond­nok Úr személyében két olyan jeles férfiú kerül az Egyház két vezető tisztségébe, aki minden szempontból alkalmas arra, hogy a belé fektetett bizalomnak teljes mértékben meg­feleljen. Ma, amikor az 1984-es év első napján köszöntöm elsősorban Anya­­szentegyházunk két legfőbb tisztség­­viselőjét, ebben már nemcsak a bi­zalom vezet, hanem az elismerés, a tapasztalataim is. Hiszen tanúja vol­tam és vagyok annak a munkának, amit több mint 12 év óta mindnyá­junk örömére, közmegbecsülésre végeznek. Hogy a megbecsülés nem csak egyházunk tagjaira korlátozó­dik, annak ékes bizonysága az a ki­vételesen magas állami kitüntetés is, amelynek — ebben a vonatko­zásban rendkívül rövid időn belül — mindketten tulajdonosai lettek. Ha visszatekintek a vezetésük alatt eddig eltelt időre, számos do­log jut az eszembe, mely működé­süket fémjelzi. A teljesség és a rangsorolás igénye nélkül szeretnék ezek közül néhányat megemlíteni: egyházközségeink életéért folyta­tott eredményes, nemes harcukat; az unitárius múlt és még inkább az unitárius eszmevilág ismerteté­séért különböző hazai és nemzet­közi fórumokon egyaránt kifejtett tevékenységüket.

Next