Unitárius Élet, 1985 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1985-01-01 / 1. szám

XXXIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1985. JANUÁR-FEBRUÁR UNITÁRIUS ÉLET LEVÉL AZ OLVASÓHOZ Számot szoktunk vetni esztendőfordulókor, s így jöt­tem rá arra, hogy lapunk UNITÁRIUS ÉLET elneve­zéssel immáron a XXXIX. évfolyamába fordult. 1985 gazdag az évfordulókban, melyekről a napisajtó mel­lett, lapunk terjedelméhez mérten, mi is meg fogunk emlékezni. Az elgondolás késztetett arra, hogy kezembe vegyem könyvtárunkban az UNITÁRIUS ÉLET és elődje, az UNITÁRIUS ÉRTESÍTŐ eddigi évfolyamait. Józan Miklós budapesti lelkész, 1902-től esperes, 1920-tól püspöki vikárius, majd 1941—46 között kolozs­vári unitárius püspök volt az Unitárius Értesítő ala­pítója és első szerkesztője. Kezdetben a lap tulajdono­sa a budapesti unitárius egyházközség volt. Az Uni­tárius Értesítő utolsó száma 1944 szeptemberében je­lent meg. Az Unitárius Értesítő szerkesztésének munkájában Józan Miklóst követően még a következők szolgáltak: Barabás István, dr. Iván László és Pethő István, 1937—1942 közt Ferencz József, és a megjelenés utolsó éveiben Szent-Iványi Sándor, akinek segítőtársa Ke­­reki Gábor volt. A második világháború befejeződése után pár évig szünetelt a megjelenés. A lap címe alulírott javasla­tára megváltozott, és UNITÁRIUS ÉLET címen indult meg, és tulajdonosa azóta a Magyarországi Unitárius Egyház. 1947-ben a szerkesztés munkáját dr. Csíki Gábor kezdte meg és folytatta 1957-ig. Segítőtársa a szerkesztésben dr. Nyiredy Géza, aki akkoriban egy­házunk előadó tanácsosa volt. Az egyházvezetésben bekövetkezett változással Pethő István lett a lap szerkesztője, akinek a következő év­től kezdve Bencze Márton volt a segítőtársa. 1966-ban az egyház­vezetésben újabb változás tör­tént, Pethő István lemondása után R. Filep Imrét vá­lasztották meg püspöki helynökké. Az Unitárius Élet felelős kiadója Filep Imre, felelős szerkesztője Bencze Márton lett, akik négy éven át szerkesztették a lapot. 1970 decemberében Filep Imre váratlanul elhunyt, s a lap szerkesztését alulírott vette át, s mint felelős szerkesztő és kiadó jegyzi ma is, immáron 14 eszten­deje. A munkatársak, főként a lelkészek alkották a szerkesztő bizottságot. A felelős kiadói feladatkört néhány évig Huszti Já­nos látta el. Ma Szent-Iványi Ilona, mint felelős szer­kesztő-helyettes segít a nehéz, hálátlan, de mindig egyházunk javát és a haza üdvét szolgáló szerkesztői munkában. 1922 óta egyik kézből a másikba ment át a szerkesz­tés munkája, és népes munkatársi tábor segítette a mindenkori vezető szerkesztőt. A lap cikkírói lelké­szeink mellett világi híveink, de sokan támogattak cikk írásával, vagy már megjelent cikkük újraközlé­sének átengedésével az egyházunk táborán kívül élők közül is. 1971-ben, amikor alulírott a lap szerkesztését átvet­te, évente csak négy alkalommal jelent meg összesen 32 oldalon. Ma már évente hat alkalommal jelenünk meg — karácsonykor és húsvétkor dupla oldalterje­delemben —, vagyis évente összesen 64 oldalon szol­gáljuk hívein­ket és olvasóinkat. Körösi Csom­a Sándor Japánba indulásunk előtt olvastunk arról, hogy buddhista körök az évforduló alkalmából Körösi Cso­m­a Sándorról, a jeles magyar orientalistáról szobrot készítettek, és azt a japáni fővárosban tartott ünnep­ségek rendjén avatták fel. Tokióban, a magyar nagykövetségen tett látogatá­sunk alkalmával tudtuk meg, hogy a szobrot a tokiói Nemzeti Múzeum őrzi, és megígérték, hogy a szoborról fényképet szereznek be és azt megküldik az Unitárius Életben való közlés céljából. Nagykövetségünk szíves utánjárása után a fénykép megérkezett. A közölt ké­p alkotója japán művész, a szobor csak az alkalmi kiállításán volt látható, s azt — amint már jeleztük — ma a tokiói Nemzeti Múzeum gyűjtemé­nyében őrzik. (Dr. F. J.)

Next