Unitárius Élet, 1985 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1985-01-01 / 1. szám
XXXIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1985. JANUÁR-FEBRUÁR UNITÁRIUS ÉLET LEVÉL AZ OLVASÓHOZ Számot szoktunk vetni esztendőfordulókor, s így jöttem rá arra, hogy lapunk UNITÁRIUS ÉLET elnevezéssel immáron a XXXIX. évfolyamába fordult. 1985 gazdag az évfordulókban, melyekről a napisajtó mellett, lapunk terjedelméhez mérten, mi is meg fogunk emlékezni. Az elgondolás késztetett arra, hogy kezembe vegyem könyvtárunkban az UNITÁRIUS ÉLET és elődje, az UNITÁRIUS ÉRTESÍTŐ eddigi évfolyamait. Józan Miklós budapesti lelkész, 1902-től esperes, 1920-tól püspöki vikárius, majd 1941—46 között kolozsvári unitárius püspök volt az Unitárius Értesítő alapítója és első szerkesztője. Kezdetben a lap tulajdonosa a budapesti unitárius egyházközség volt. Az Unitárius Értesítő utolsó száma 1944 szeptemberében jelent meg. Az Unitárius Értesítő szerkesztésének munkájában Józan Miklóst követően még a következők szolgáltak: Barabás István, dr. Iván László és Pethő István, 1937—1942 közt Ferencz József, és a megjelenés utolsó éveiben Szent-Iványi Sándor, akinek segítőtársa Kereki Gábor volt. A második világháború befejeződése után pár évig szünetelt a megjelenés. A lap címe alulírott javaslatára megváltozott, és UNITÁRIUS ÉLET címen indult meg, és tulajdonosa azóta a Magyarországi Unitárius Egyház. 1947-ben a szerkesztés munkáját dr. Csíki Gábor kezdte meg és folytatta 1957-ig. Segítőtársa a szerkesztésben dr. Nyiredy Géza, aki akkoriban egyházunk előadó tanácsosa volt. Az egyházvezetésben bekövetkezett változással Pethő István lett a lap szerkesztője, akinek a következő évtől kezdve Bencze Márton volt a segítőtársa. 1966-ban az egyházvezetésben újabb változás történt, Pethő István lemondása után R. Filep Imrét választották meg püspöki helynökké. Az Unitárius Élet felelős kiadója Filep Imre, felelős szerkesztője Bencze Márton lett, akik négy éven át szerkesztették a lapot. 1970 decemberében Filep Imre váratlanul elhunyt, s a lap szerkesztését alulírott vette át, s mint felelős szerkesztő és kiadó jegyzi ma is, immáron 14 esztendeje. A munkatársak, főként a lelkészek alkották a szerkesztő bizottságot. A felelős kiadói feladatkört néhány évig Huszti János látta el. Ma Szent-Iványi Ilona, mint felelős szerkesztő-helyettes segít a nehéz, hálátlan, de mindig egyházunk javát és a haza üdvét szolgáló szerkesztői munkában. 1922 óta egyik kézből a másikba ment át a szerkesztés munkája, és népes munkatársi tábor segítette a mindenkori vezető szerkesztőt. A lap cikkírói lelkészeink mellett világi híveink, de sokan támogattak cikk írásával, vagy már megjelent cikkük újraközlésének átengedésével az egyházunk táborán kívül élők közül is. 1971-ben, amikor alulírott a lap szerkesztését átvette, évente csak négy alkalommal jelent meg összesen 32 oldalon. Ma már évente hat alkalommal jelenünk meg — karácsonykor és húsvétkor dupla oldalterjedelemben —, vagyis évente összesen 64 oldalon szolgáljuk híveinket és olvasóinkat. Körösi Csoma Sándor Japánba indulásunk előtt olvastunk arról, hogy buddhista körök az évforduló alkalmából Körösi Csoma Sándorról, a jeles magyar orientalistáról szobrot készítettek, és azt a japáni fővárosban tartott ünnepségek rendjén avatták fel. Tokióban, a magyar nagykövetségen tett látogatásunk alkalmával tudtuk meg, hogy a szobrot a tokiói Nemzeti Múzeum őrzi, és megígérték, hogy a szoborról fényképet szereznek be és azt megküldik az Unitárius Életben való közlés céljából. Nagykövetségünk szíves utánjárása után a fénykép megérkezett. A közölt kép alkotója japán művész, a szobor csak az alkalmi kiállításán volt látható, s azt — amint már jeleztük — ma a tokiói Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzik. (Dr. F. J.)