Unitárius Élet, 1986 (40. évfolyam, 1-6. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Találkozó egyházi vezetőkkel HARMONIKUS EGYÜTTMUNKÁLKODÁS A Hazafias Népfront dec.-i országos kongresszusáról, melynek meghívott vendégei sorában egyházunk püspöke is jelen volt, annak idején lapunk olvasói is bő tájékoztatást kaptak a napilapok, a TV és a Rádió útján. Az ott elhangzottakkal egyetértettünk. Nem látjuk értelmét az elhangzott legfontosabb megállapítások ismétlésének, hanem közöljük — kissé rövidítve — a Magyar Nemzetben a kongresszust követő napon megjelent írást, mely az egyház és állam közötti kapcsolatok lényegére mutatott rá. A tanácskozás szünetében Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára köszöntötte a magyarországi egyházak és felekezetek képviselőit, a kongresszuson részt vevő egyházi személyiségeket. A félórás találkozón jelen volt Kállai Gyula, a HNF elnöke és Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. — Nagy öröm számunkra, hogy kongresszusi jelenlétükkel, érdeklődésükkel, megnyilvánulásaikkal nemzeti egységben való részvételüket nemcsak demonstrálták, hanem egyszersmind a cselekvésben való közreműködést is vállalták. Megfigyelhettük valamenynyien, hogy a kongresszuson jól fogadták ezt a szándékot és a tanácskozás minden részvevője, világnézetre való tekintet nélkül érezte, hogy ebben a vallásos hívő tömegek, a lakosság, tisztes honfitársaink, magyar állampolgárok az egész országépítés részeseinek érzik magukat, egy viszontagságos, néha megterhelő feltételek, viszonyok között élő országban együtt keresik hívők és nem hívők a kibontakozás, a megújulás, az előrehaladás lehetőségét — mondta Pozsgay Imre. S noha a kongresszus előkészítésében arra törekedtek, hogy minden véleményt szóhoz juttassanak, nem lehetett hallani olyan megnyilvánulást, amely kétségbe vonná, hogy a szocializmus ennek a népnek vállalt és identitásának is megfelelő kifejezési formája; itt akar élni ebben a hazában és jobb szocializmust akar megélni hívő és nem vallásos állampolgár egyaránt. Egyik nagy nyeresége a népfront VIII. kongresszusának, hogy ez ország-világ előtt láthatóvá, érzékelhetővé vált. Ez nincs ellentétben a vallásos meggyőződésű emberek lelkiismeretével sem. Mindaddig így lesz ez vallásos és nem vallásos emberek számára egyaránt — fejezte ki meggyőződését a HNF főtitkára —, amíg ez a párt bizonyítani tudja alkalmasságát arra, hogy iránymutató programokat dolgoz ki az egész ország építése számára. S a párt gyakorlati tevékenységében megvan a biztosíték erre. Ha van ügy, amelyben a nemzeti közmegegyezés keretei a legszélesebbre nyithatók, az éppen a béke ügye, s ennek kérdésében is együttműködés és egyetértés nyilvánult meg a népfront kongresszusán. Szavaiért dr. Tóth Károly, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke mondott köszönetet. A kibontakozó kötetlen eszmecserében többen is kifejtették véleményüket. Azonos volt álláspontjuk abban, hogy növekedett egymás szavának megértése mind az egyházban, mind a társadalomban, őszinte, nyílt beszéd ez, s a jövő biztosítékát jelenti. Ennyire talán sosem került közel egymáshoz az egyház és a társadalom, sosem volt ilyen nyilvánvaló az együttmunkálkodásra való készség. De a fő kérdés az: mit tehetnek az egyházak a mindennapi gyakorlatban a társadalomban jelentkező gondok megoldásáért. DR. KÁLDY ZOLTÁN, az Evangélikus Egyház országos elnökpüspöke felszólalásában hangsúlyozta: az evangélikus egyház otthon érzi magát ebben a társadalomban és a társadalom sem érzi az egyházat idegennek. Tagjai cselekvő társként vesznek részt a szocializmus építésében, osztoznak örömeiben, gondjaiban. Köszönhető ez a népfrontmozgalomnak is, amelyik jó módszerekkel, helyes elképzelésekkel tömöríti soraiba a hívő és nem hívő embereket és fórumot ad az egyházak képviselőinek ahhoz, hogy a néppel együtt munkálkodhassanak a közös törekvések megvalósításában. A népfrontmozgalom egyik legfontosabb célkitűzéséről, a szocialista nemzeti egység erősítéséről szólva rámutatott arra, hogy e program valóraváltásához mindenekelőtt békére, bizalomra, közös cselekvésre van szükség. Arra is felhívta a figyelmet, hogy tisztelni kell egymás álláspontját, tolerálni a hívők és nem hívők közötti különbségeket, hiszen egyetlen ember sem lehet hitvallása miatt másodrangú állampolgár. Huszonöt éves a Megindulása óta olvasója vagyok ennek a materialista világnézeti szemlének. Magam és egyházam nevében e sorokon keresztül tisztelettel köszöntöm a Lukács József professzor vezette szerkesztőséget és a munkatársakat. Örömmel láttam, hogy a 25 éves folyóiratot, mely az utóbbi esztendőkben a marxista-keresztény dialógusnak is egyre több oldalt szentelt, igen sokan köszöntötték. Kádár János a jubileumi számban megjelent üdvözlések élén közölt írásában többek közt ezeket írta: „A mi társadalmunk fejlődését azonban nem volna lehetséges biztosítani, ha csak a marxisták erejére és tevékenységére támaszkodnánk. Ugyanannak a marxistának, aki vitázik és állást foglal saját világnézete mellett,."figyelembe kell vennie azt is, hogy a békére és a haladásra, a társadalmi igazságosságra, a nép jólétére, egységének megóvására, az együttélés, a magatartás fejlettebb kultúrájára, a családi élet megszilárdítására országunkban sokan törekszenek, s köztük nagy számban vannak más világnézetet valló és vallásos emberek is. Ezek az emberek saját világnézetük, erkölcsük alapján is értéket látnak a szocializmus számos célkitűzésében és ezért szövetségeseink a társadalmi feladatoknak a megvalósításában. Szocialista fejlődésünk értékes, megőrzendő vívmánya a lakosság vallásos részének, a magyarországi egyházaknak a szocializmusba való beilleszkedése. A „VILÁGOSSÁG" vallásos lakosság nagy része politikailag és erkölcsileg támogatja a szocialista fejlődést.. A számos hozzászólás közül még idézünk egy-egy gondolatot a következőkben. Köpeczi Béla művelődési miniszter úgy látja, hogy az értékrendszer zavarai valóban léteznek. E problémakörben „az emberi együttélés szabályairól van szó, és ezért neo lehet elodázni a válaszokat”. Az üdvözlőik soraiban fejtegetéseket olvastunk két egyházi embertől is. Magyar Ferenc,akatolikus Új Ember főszerkesztője megállapítja, hogy meg kell ismerkednünk azzal a tézissel, amelyik szerint „a kereszténység és a marxizmus legjelentősebb közös vonása, hogy mindkettő tudatosan és hangsúlyozottan a jövőre orientál”.. Dr. Pákozdi László Márton, a budapesti Református Teológiai Akadémia tudós professzora, ismert vallástörténész többek közt a következőket állapítja meg: „Korunk két nagy dialógus táborát közös ügyünk, a dialogestálat köti össze: a keresztény teológiának a mai kifejtése, egymás szóértése, vitája, tárgyalása, vagyis egy részleges megértése, egyetértése nem lehetséges a marxizmusnak atheizmus értelmében vett konfrontációja nélkül.” Az unitárius gondolat képviselői hazáinkban gondos figyelemmel kísérik a Világosság minket különösen érdeklő írásait. Legyen szabad megemlíteni azt, hogy az egyes egyházak teológiai és társadalmi felfogását időnként elemző írások sorában örvendenénk annak, ha vallamelyik tudós szerző az unitárius gondolattal is foglalkoznék. F. J. UNITÁRIUS ÉLET 3