Unitárius Élet, 1986 (40. évfolyam, 1-6. szám)

1986-01-01 / 1. szám

Találkozó egyházi vezetőkkel HARMONIKUS EGYÜTTMUNKÁLKODÁS A Hazafias Népfront dec.-i országos kongresszusá­ról, melynek meghívott vendégei sorában egyházunk püspöke is jelen volt, annak idején lapunk olvasói is bő tájékoztatást kaptak a napilapok, a TV és a Rádió útján. Az ott elhangzottakkal egyetértettünk. Nem látjuk értelmét az elhangzott legfontosabb megál­lapítások ismétlésének, hanem közöljük — kissé rövidítve — a Magyar Nemzetben a kongresszust kö­vető napon megjelent írást, mely az egyház és állam közötti kapcsolatok lényegére mutatott rá. A tanácskozás szünetében Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára köszöntötte a magyarországi egy­házak és felekezetek képviselőit, a kongresszuson részt vevő egyházi személyiségeket. A félórás találko­zón jelen volt Kállai Gyula, a HNF elnöke és Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke is. — Nagy öröm számunkra, hogy kongresszusi jelen­létükkel, érdeklődésükkel, megnyilvánulásaikkal nem­zeti egységben való részvételüket nemcsak demonst­rálták, hanem egyszersmind a cselekvésben való köz­reműködést is vállalták. Megfigyelhettük valameny­­nyien, hogy a kongresszuson jól fogadták ezt a szán­dékot és a tanácskozás minden részvevője, világné­zetre való tekintet nélkül érezte, hogy ebben a val­lásos hívő tömegek, a lakosság, tisztes honfitársaink, magyar állampolgárok az egész országépítés részesei­nek érzik magukat, egy viszontagságos, néha megter­helő feltételek, viszonyok között élő országban együtt keresik hívők és nem hívők a kibontakozás, a meg­újulás, az előrehaladás lehetőségét — mondta Pozsgay Imre. S noha a kongresszus előkészítésében arra tö­rekedtek, hogy minden véleményt szóhoz juttassanak, nem lehetett hallani olyan megnyilvánulást, amely kétségbe vonná, hogy a szocializmus ennek a népnek vállalt és identitásának is megfelelő kifejezési for­mája; itt akar élni ebben a hazában és jobb szocia­lizmust akar megélni hívő és nem vallásos állampol­gár egyaránt. Egyik nagy nyeresége a népfront VIII. kongresszusának, hogy ez ország-világ előtt láthatóvá, érzékelhetővé vált. Ez nincs ellentétben a vallásos meggyőződésű emberek lelkiismeretével sem. Mind­addig így lesz ez vallásos és nem vallásos emberek számára egyaránt — fejezte ki meggyőződését a HNF főtitkára —, amíg ez a párt bizonyítani tudja alkal­masságát arra, hogy iránymutató programokat dolgoz ki az egész ország építése számára. S a párt gyakor­lati tevékenységében megvan a biztosíték erre. Ha van ügy, amelyben a nemzeti közmegegyezés keretei a legszélesebbre nyithatók, az éppen a béke ügye, s ennek kérdésében is együttműködés és egyetértés nyilvánult meg a népfront kongresszusán. Szavaiért dr. Tóth Károly, a Dunamelléki Reformá­tus Egyházkerület püspöke mondott köszönetet. A ki­bontakozó kötetlen eszmecserében többen is kifejtették véleményüket. Azonos volt álláspontjuk abban, hogy növekedett egymás szavának megértése mind az egy­házban, mind a társadalomban, őszinte, nyílt beszéd ez, s a jövő biztosítékát jelenti. Ennyire talán sosem került közel egymáshoz az egyház és a társadalom, sosem volt ilyen nyilvánvaló az együttmunkálkodásra való készség. De a fő kérdés az: mit tehetnek az egy­házak a mindennapi gyakorlatban a társadalomban jelentkező gondok megoldásáért. DR. KÁLDY ZOLTÁN, az Evangélikus Egyház or­szágos elnökpüspöke felszólalásában hangsúlyozta: az evangélikus egyház otthon érzi magát ebben a társa­dalomban és a társadalom sem érzi az egyházat ide­gennek. Tagjai cselekvő társként vesznek részt a szo­cializmus építésében, osztoznak örömeiben, gondjai­ban. Köszönhető ez a népfrontmozgalomnak is, ame­lyik jó módszerekkel, helyes elképzelésekkel tömöríti soraiba a hívő és nem hívő embereket és fórumot ad az egyházak képviselőinek ahhoz, hogy a néppel együtt munkálkodhassanak a közös törekvések meg­valósításában. A népfrontmozgalom egyik legfontosabb célkitűzéséről, a szocialista nemzeti egység erősítéséről szólva rámutatott arra, hogy e program valóraváltá­­sához mindenekelőtt békére, bizalomra, közös cselek­vésre van szükség. Arra is felhívta a figyelmet, hogy tisztelni kell egymás álláspontját, tolerálni a hívők és nem hívők közötti különbségeket, hiszen egyetlen ember sem lehet hitvallása miatt másodrangú állam­polgár. Huszonöt éves a Megindulása óta olvasója vagyok ennek a materia­lista világnézeti szemlének. Magam és egyházam ne­vében e sorokon keresztül tisztelettel köszöntöm a Lukács József professzor vezette szerkesztőséget és a munkatársakat. Örömmel láttam, hogy a 25 éves folyóiratot, mely az utóbbi esztendőkben a marxista-keresztény dialó­gusnak is egyre több oldalt szentelt, igen sokan kö­szöntötték. Kádár János a jubileumi számban megjelent üdvöz­lések élén közölt írásában többek közt ezeket írta: „A mi társadalmunk fejlődését azonban nem volna lehetséges biztosítani, ha csak a marxisták erejére és tevékenységére támaszkodnánk. Ugyanannak a mar­xistának, aki vitázik és állást foglal saját világnézete mellett,."figyelembe kell vennie azt is, hogy a békére és a haladásra, a társadalmi igazságosságra, a nép jó­létére, egységének megóvására, az együttélés, a maga­tartás fejlettebb kultúrájára, a családi élet megszilár­dítására országunkban sokan törekszenek, s köztük nagy számban vannak más világnézetet valló és val­lásos emberek is. Ezek az emberek saját világnézetük, erkölcsük alapján is értéket látnak a szocializmus szá­mos célkitűzésében és ezért szövetségeseink a társa­dalmi feladatoknak a megvalósításában. Szocialista fejlődésünk értékes, megőrzendő vívmá­nya a lakosság vallásos részének, a magyarországi egyházaknak a szocializmusba való beilleszkedése. A „VILÁGOSSÁG" vallásos lakosság nagy része politikailag és erkölcsileg támogatja a szocialista fejlődést.. A számos hozzászólás közül még idézünk egy-egy gondolatot a következőkben. Köpeczi Béla művelődési miniszter úgy látja, hogy az értékrendszer zavarai valóban léteznek. E problémakörben „az emberi együttélés szabályairól van szó, és ezért neo­ lehet el­odázni a válaszokat”. Az üdvözlőik soraiban fejtegeté­seket olvastunk két egyházi embertől is. Magyar Fe­renc,­­a­­katolikus Új Ember főszerkesztője megállapít­ja, hogy meg kell ismerkednünk azzal a tézissel, ame­lyik szerint „a kereszténység és a marxizmus legjelen­tősebb közös vonása, hogy mindkettő tudatosan és hangsúlyozottan a jövőre orientál”.. Dr. Pákozdi László Márton, a budapesti Református Teológiai Akadémia tudós professzora, ismert vallás­­történész többek közt a következőket állapítja meg: „Korunk két nagy dialógus táborát közös ügyünk, a dialogestálat köti össze: a keresztény teológiának a mai kifejtése, egymás szóértése, vitája, tárgyalása, vagyis egy részleges megértése, egyetértése nem lehetséges a marxizmusnak atheizmus értelmében vett konfrontá­ciója nélkül.” Az unitárius gondolat képviselői hazáinkban gondos figyelemmel kísérik a Világosság minket különösen érdeklő írásait. Legye­n szabad megemlíteni azt, hogy az egyes egyházak teológiai és társadalmi felfogását időnként elemző írások sorában örvendenénk anna­k, ha vallamelyik tudós szerző az unitárius gondolattal is foglalkoznék. F. J. UNITÁRIUS ÉLET 3

Next