Unitárius Élet, 1987 (41. évfolyam, 1-6. szám)

1987-01-01 / 1. szám

Nekünk sem lehet szentebb életcélunk ez új esz­tendőben, mint ama közös boldogságra vezető ösvé­nyeket megújítani, építeni. Minden útnak, ösvény­nek az a rendeltetése, hogy kisebb vagy nagyobb közösségeket, emberek sokaságát elvezesse egy cél­hoz. Nem egy embert, hanem embereket, minket is, másokat is. Sajnos, mindig hajlamosak voltunk arra, hogy csak saját, egyéni utainkat járjuk, saját boldo­gulásunkat keressük. Ez soha nem volt helyes, de ma különösen elfogadhatatlan magatartás. Nekünk ma együtt, közösen kell építenünk, békés, boldog életünket, vállat vállnak vetve, egymás terhét is hordozva. Ha így járunk 1987-ben, akkor az újévi jókívánságok valóra válhatnak, akkor az új év való­ban új lesz, és talán boldogabb is a régieknél. Ezért nem szabad megfeszülnünk imádkozni és minden tőlünk telhető jót meg is cselekedni. Bajor János : UNITÁRIUS ÉLET Dr. Erdő János: Teológiai tanulmányok Hézagpótló könyv jelent meg 1986-ban az Unitárius Egyház ki­adásában Kolozsvárott, a romániai egyházunk főjegyzőjének, a kitűnő teológiaprofesszornak tizenhat ta­nulmányát tartalmazó gyűjtemény, amely az unitárius gondolkodás alap­vető kérdéseit tárgyalja. Több évti­zedes elmélyült hittani, valláserköl­csi és egyháztörténeti kutatómunka nagyszerű eredményét veheti kézbe az olvasó. Az unitárius egyház történetét a Dávid Ferenc születésétől halálának 400. évfordulójáig kronologikus hű­séggel egybefogó bevezető rész min­den fontos eseményről, drámai for­dulatról rendkívül tanulságos és szemléletes áttekintést ad, majd ezután következnek az unitárizmus múltját és jelenkori helyzetét elemző és feltáró tanulmányok. A kötet nem jelöli az egyes írások keletke­zési idejét, de ezzel végső soron való egységének illúzióját erősíti az olva­sóban. Erdő János két tanulmánya fog­lalkozik Dávid Ferenccel, s mindjárt elöljáróban kidomborodik, mennyire pótolhatatlanok az elméleti munkák hitéletünkben, a segítségadás a mi­nél egyértelműbb eszmei eligazodás­hoz. Rendkívül fontos tétel annak kinyilvánítása, hogy Dávid Ferenc lényegében nem volt hitújító, hiszen csupán visszatért a niceai zsinat előtti őskeresztény szemlélethez, vagyis a hamisítatlan Bibliához („Dávid Ferenc biblicizmusa”, Dávid Ferenc és a vallási türelem problé­mája”). ,,A 16. század — írja Erdő János — határkő Európa történeté­ben. Ekkor szabadult fel a szellem az egyház gyámkodása alól, alakult ki egy autonóm értékrendszer, szü­letett meg az egyéniség tisztelete, és indult útnak egy új szellem.” Ennek a szellemnek egyik leglénye­gesebb vetülete a vallási türelem amely „lehetővé teszi a gondolatok, eszmék és tapasztalatok szabad ki­cserélését, a vallásos nézetek köze­ledését, hogy az emberek egymás személyét és hitfelfogását kölcsönö­sen tiszteljék, s egymással békében éljenek. Mindez egyet jelent a sza­badságban megnyilvánuló ember­szeretettel.” ,,A türelem és határai” c. tanul­mányban Erdő János még visszatér a kérdésre, és rendkívül mélyen­szántó gondolatmenetben meghatá­rozza a türelem önvédő, tehát fi­gyelmen kívül nem hagyható hatá­rait is. A történelmi ihletésű írások közül külön említést érdemel az unitáriz­mus nagy alakjának, Heltai Gáspár­nak megidézése, életútjának bemu­tatása, amíg az írói és könyvkiadói munkásságával korszakalkotó jelen­tőségű Heltai sok vargabetűn át az unitárizmusig eljutott, s mint lelkész, a kolozsvári szószékről unitárius módon igét hirdetett. Ugyancsak nagy érdeklődésre tarthat számot az észak-amerikai unitárizmus két nagy alakját felidéző egy-egy tanulmány. Az egyik az amerikai unitárizmus atyjának nevezett, igen nagy elmé­leti munkásságot hátrahagyó Wil­­liam Ellery Channing, különös tekin­tettel Kriza János által magyarra fordított kátéjára, a másik: minden idők egyik legnagyobb unitáriusa, Ralph Waldo Emerson, filozófus és költő, a tizenkilencedik századi észak­amerikai irodalom büszkesége. Külön kiemelem „A tekintély for­rása a vallásban” c. tanulmányt, amelyben a szerző a tekintély fogal­mának vallástörténeti ismertetése végén kifejti, hogy az unitárius ke­reszténység „függetlenítette magát a külső tekintélytől, és a belső te­kintély alapján áll, melynek forrása az értelem és a lelkiismeret.” S ékes­sége a kötetnek a sorrendben első tanulmány, amely az erdélyi unitá­rius egyház püspökválasztási jogá­nak drámai fordulatokban gazdag történetét tárgyalja. Erdő János tanulmánykötete nagy nyeresége unitárius irodal­munknak, megismerése az eddig talán homályban maradt hitkérdé­sek világosabb átgondolásához se­gítheti olvasóját. Kevesen fogalmaz­ták meg életük eszményét napja­inkban olyan világosan, mint a gon­dolatokban oly gazdag Erdő János a következő sorokban (és ez talán a kötet legfőbb tanulsága is): „Akik elfelejtik a múltat, kénytele­nek azt megismételni. Azok pedig, akik emlékeznek a múltra, benne út­mutatást találnak a jelenre és a jövőre egyaránt, s gazdag hagyományt tud­nak feleleveníteni. Mi megtanultuk a múltból, hogy sok idő és tapasztalat szükséges, amíg az ember eljut annak felismerésére, hogy egyetlen dogma sem érdemli meg, hogy érette szembe­szálljunk és vétkezzünk az emberség és a szeretet ellen." Török Tamás Hírek a Dunántúlról örvendetes jelenségek mutatkoz­nak a Dunántúli Unitárius Egyház­­község életében. Polgárdiban az egy­házközség székházát és a gyülekezet temetőjét az Ifjúsági Bibliakör Pol­­gárdiba kiránduló tagjai rendbe tet­ték, és a lelkészi lakásban imater­met, valamint vendégszobát alakí­tottak ki. Az őszi hálaadó istentisz­teletet és az utána következőket már itt tudtuk megtartani. Külön köszönet illeti Takács János gond­nok atyánkfiát és feleségét, akik az önkéntes munkások jóltartásáról sok szeretettel gondoskodtak. A szórványélet is fellendülést mutat. 1984 óta konfirmációt tar­tottunk, minden évben volt keresz­telő és két alkalommal esküvői szol­gálatot végzett a lelkész. Ezekkel az alkalmakkal színesebbé és örven­detesebbé vált az anyakönyvünk összképe, amelybe — sajnos — mintegy tíz éven keresztül csak a temetési anyakönyvbe történtek be­jegyzések. Hálás szívvel emlékezünk meg az adakozókról is, akik az egyházköz­ség működését segítették. Külön meg kell említenünk özv. Imreh Lázárné kedves atyánkfiát, aki ezer forintot adományozott egyházköz­ségünknek abból az alkalomból, hogy orvosdoktorrá avatták unoká­ját, Bakos Ildikót. (Ildikó különben aktív tagja, férjével együtt, az Ifjú­sági Bibliakörnek is.) Egyházközségünk fő céljának az elkövetkező évekre a polgárdi szék­ház tatarozását tűzte ki. Sz. J. BIBLIAI ÓRÁKAT tart Huszti János lelkész, püspök­helyettes az alábbi időpontokban mindig hétfői napon, délután 17 órai kezdettel a II. emeleti belső irodá­ban a következő időpontokban: febr. 23., márc. 9. és 23., ápr. 13. és 27., máj. 11. és 25., jún. 8.

Next