Unitárius Élet, 1988 (42. évfolyam, 1-6. szám)
1988-01-01 / 1. szám
UNITÁRIUS ÉLET XLII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1988. JANUÁR-FEBRUÁR ÚJÉVI PÁSZTORLEVÉL Ünneplő Gyülekezet, kedves Atyámfiai, Testvéreim! A magvető példázatában olvasható jézusi mondással köszöntelek titeket újév reggelén: „A jó földbe vetettek (azaz a gyülekezeti tagok) azok, akik hallják az igét, azt beveszik és gyümölcsöt teremnek, némelyek harmincannyit, némelyek hatvanannyit, némelyek százannyit.” Hangzik ez a köszöntés híveink lélek- és szeretetközössége, minden buzgó egyháztag felé. Ilyenkor, az óesztendőt magunk mögött hagyva és az ismeretlen új év küszöbét átlépve, egy néhány pillanatra megállunk, önmagunkban számadást végzünk és feltesszük a kérdést: mi célja, értelme van életünknek, mi a helyünk a világban? Mi, vallásos emberek még tovább kérdezünk: van-e időszerűsége egyházunknak ? Van-e célja és értelme az evangélium gyülekezeteinkben való hirdetésének? Újév reggelén mély, tiszta áhítattal gondolunk arra, hogy Jézus ezekre a kérdésekre a magvető példázatában határozott, megnyugtató, derűlátó választ adott, amely így hangzik: az evangélium hirdetésének jogosultsága nyilvánvaló, mert annak valamilyen eredménye minden körülmények között jelentkezik. Ezért gyülekezeteinkben vasárnapról vasárnapra és minden adandó alkalommal töretlenül, diadalmasan hirdetni kell a hitet és szeretetet az értelem világosságával egybekapcsoló, az egyistenhitet a magasrendű humanizmussal békésen kiegyenlítő evangéliumi örömüzenetet. Hangzik az új esztendő kezdetén felénk, késői tanítványok felé az időszerűségét soha el nem veszítő, régi és mégis mindig új, kötelező evangéliumi életprogram, amely a kettős jézusi szeretetparancs és az ahhoz kapcsolódó többi valláserkölcsi követelmények következetes hirdetését és cselekvését foglalja magában. Hálát mondunk örökkévaló Istenünknek, hogy nap-nap után megnyilvánuló gondviselésével, végtelen, kifogyhatatlan szeretetével az elmúlt esztendő folyamán is velünk volt; hogy segített minket abban, hogy állampolgári kötelességeinknek maradéktalanul eleget téve, a szocialista közösség nemes tevékenységében legjobb lelkiismeretünk szerint, állampolgári öntudattal részt vállaljunk; hogy simogató, oltalmazó, könnyeinket letörlő, reménységet és békességet árasztó, újjáteremtő áldását boldogan, áhítatos érzések közt állandóan élvezhettük. Megelégedéssel mondhatjuk el, hogy az évekkel ezelőtt megkezdett püspöki vizsgálatokat három egyházkörünkben befejeztük és a kolozs-tordai egyházkor egyházközségeinek egy részét is meglátogattuk. Jól esett tapasztalnunk, hogy gyülekezeteink kivétel nélkül mindenütt a vizitáció fogadására komolyan felkészültek, a templomokat és lelkészi lakásokat kijavították, szeretetotthonokat építettek és egyházszeretetükről, hithűségükről és áldozatkészségükről újra meg újra áldott tanúbizonyságot tesznek. Kérem gondviselő Istenünket, oltalmazza, védelmezze templomainkat és otthonainkat. Segítse egyetemes egyházunk, egyházköreink, egyházközségeink vezetőit és gyülekezeteink minden buzgó tagját, hogy ennek az évnek a folyamán is fáradhatatlan odaadással, evangéliumi lelkülettel, jézustanítványokként vegyenek részt az evangélium szent ügyében. Isten áldása legyen Szocialista Köztársaságunk vezetőin és állampolgárain, megszentelő áldása nyugodjék meg szeretett egyházunkon és minden önmagából békességet és szeretetet árasztó emberen szerte a világon. Egy Istenünk adjon mindnyájunknak békés, eredményes új esztendőt. Atyafiságos üdvözlettel és főpásztori szeretettel Dr. Kovács Lajos Kolozsvár— Napoca, 1987 december hava püspök