Unitárius Élet, 1989 (43. évfolyam, 1-6. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Pásztoriévá! (1989) ”Ne dobjátok el... bizalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szük­ségetek, hogy az Isten akaratát cse­lekedvén, elnyerjétek az ígéretet.” (­ Zsidókhoz írt levél 10. rész 35— 36. versek .) Kedves Atyámfiai, kedves Unitárius Testvéreim! Az 1989. év kezdetén őszinte szeretettel küldöm új­évi üdvözletemet híveinknek, gyülekezeteink elöljárói­nak és lelkésztestvéreimnek. Esztendőről esztendőre különös megrázó élménnyel hat reám szilveszter éjszakáján, az új év kezdetének első perceiben a rádióban és a televízióban elhangzó Himnusz, népünk imádsága. Nem tudom és nem ismerem — néhány kivételtől el­tekintve — a világ népeinek nemzeti imádságait, de azt tudom, hogy nagyon kevés azoknak a nemzeteknek a száma, akiknek himnuszában az Isten neve szerepelne. Mi azon kevesek közé tartozunk, akiknek himnuszában nemcsak, hogy benne van az Isten neve és a hozzá­­fordulás emberi készsége, hanem az első szó, amelyet nemzeti imánkban kimondunk, az ő nevének szólítása. Így kezdtük ezt az évet is. Két és fél hónappal ezelőtt, az október 16-i zsina­tunkon, püspökké történt megválasztásomat követő es­kümet Isten segedelmét kérve tettem le. Új tisztemben e rövid idő alatt múltról még nem szólhatok. Jövőről beszélni, terveket megrajzolni félő és kockázatos. Ahogy népünk Isten áldását kéri Himnuszában, én is Istenhez fordulok, — kérve — hogy segítsen és legyen velem az ismeretlen jövőben és a tőle nyert hit erejé­vel oszlassa el a félelmet és oldja fel a szorongást. De ugyanezért imádkozom híveink és unitárius anyaszent­­egyházunk életére és jövőjére gondolva is. Ő segítse és vezesse a benne bízókat és minden jószándékú és igaz embert azon az úton, amelynek egy szakasza lesz az 1989. évi is. Adjon lelki és fizikai erőt, bátor és őszinte hozzáállást ahhoz, hogy hazánkban és egyházunkban elvégezzük, és jól végezzük el a reánk bízottakat. Hogy járhassunk a békesség és a megbékélés útján a ma­gunk és az emberiség javára és a velünk levő, meg­segítő Istennek dicsőségére. Amikor e sorokon keresztül elmondom én is, hogy ’’boldog új esztendőt kívánok”, teszem ezt ezzel az Istenhez kapcsolódó imádságos hittel. Főpásztori üdvözlettel: Huszti János püspök tején fiásztorlevél Szeretett Híveim, kedves Atyámfiai, Testvéreim! Újesztendő reggelén, lelki arcunkkal a jövő felé for­dulva, Pál apostolnak kedves munkatársához, Timo­­teushoz intézett első leveléből ezeket a verseket idé­zem: ”Te v­oh Istennek embere, kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tű­rést, a szelídséget. Harcold meg a hitnek szép harcát.” Ezek a szavak Jézus tanításainak szellemében arra hívják fel újév reggelén gyülekezeteink tagjait, hogy miképpen kell ”a hitnek szép harcát” úgy megharcol­niuk, hogy Istennek tetsző életük végeztével a látható, múlandó életből a láthatatlan világba távozva, elnyer­jék az örök életet. Az apostol szavainak lényege ez: az élet s­züntelen küzdelem, ”a hitnek szép harca”. Ez a küzdelem időn­ként megtép, megkísért, megsebez, mert igen gyakran nem nemes fegyverekkel folyik. Ezért az apostol bizta­tása szerint az új esztendőben is amiként a múltban tettük, a rosszal, a gonosszal, a gyűlöletet, a bosszút, kegyetlenséget árasztó lelkülettel a nemes harcot meg­állás nélkül folytatnunk kell; a jó, az igaz, a békesség védelmében küzdelmünket feladnunk nem szabad. Szent bizonyossággal hinnünk kell abban, hogy nemes, ’’szép” harcunk eredményeképpen előbb vagy utóbb, de feltétlenül győzni fog a jó a rossz felett, a békesség és szeretet ereje a gyűlölet és erőszak felett. Új esz­tendő kezdetén minden, áhitatos lélekkel imádkozó és mindennapi kötelességét maradéktalanul teljesítő, de időnként megtorpanó hitében megrendülő ember felé az apostol üzenete így hangzik: lángoló lélekkel és fo­kozott akaraterővel hinnünk kell ennek az esztendőnek a folyamán is az evangéliumi láng fényében világossá­gában, segítségében és áldásában. Hinnünk kell abban, hogy akadályokon és megpróbáltatásokon túl az embe­riség fokozatosan a békesség és szeretet eszményi vi­lága felé halad. Ennek a jézusi életprogramnak az alapján igyekezett egyházunk a ’’szép harcot” Istenben való diadalmas hittel és az evangélium szellemét sugárzó hivatástudat­tal élni. Munkánk tetőpontját azon a nagyszabású, fe­lejthetetlen élmény nyújtó Zsinati Főtanácson érte el, amely december első napjaiban Székelykeresztúron zajlott le. Azt a komoly felelősségérzetet, amellyel egy­házi és világi vezetői irányításával a gyülekezet a Zsinatot megszervezte, valamint azt az őszinte, meleg vendégszeretetet, amellyel a hívek az azon résztvevő­ket elárasztották szavakban kifejezni nem is lehet. Ez az áldott találkozás megerősített hivatásunk magasztos voltában és abban a meggyőződésünkben, hogy egyhá­zunknak, amiképpen a múltban volt, a jövőben is ál­dott szerepe lesz népünk és országunk állandóan fej­lődő, boldogabb jövőt építő életében. Mint gyarló de lelki újjászületésre újra meg újra kész Jézus-tanítványok, bizakodó lélekkel kérjük Iste­nünket, hogy továbbra is legyen velünk ’’szép harcunk­ban”, minden nemes célkitűzésünkben és cselekede­tünkben ebben az esztendőben is. Isten áldása legyen Szocialista Köztársaságunk ve­zetőin és minden állampolgárán. Éltető megszentelő áldása nyugodjék meg templomainkon, gyülekezeteink­­ vezetőin és minden tagján és adjon mindnyájunknak békés, eredményes, áldott új esztendőt. Atyafiságos üdvözlettel és főpásztori szeretettel Dr. Kovács Lajos püspök Kolozsvár-Napoca, 1989. január 1. ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooc 2 UNITÁRIUS ÉLET OOOOOOOOOOOOOO-O-O-OOOOOO-OOOOOOOOOOO-O-O-O-OOC

Next