Unitárius Élet, 1994 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1994-01-01 / 1. szám

Újévi pásztorlevél „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” Máté 5,7. Kedves Atyánkfiái! Unitárius testvéreim! A „Hegyi beszéd” kilenc tétele közül, újév napján, e mai istentiszteleten az ötödiket szólaltatom meg előttetek, ked­ves Unitárius Testvéreim! Teszem ezt azért, mert a Maka­rizmák, a boldogságról szóló jézusi tanításoknak ez az ötö­dik szakasza különleges híradással szól hozzánk. Termé­szetesen a Hegyi beszéd mind a kilenc tétele hozzánk szól, érettünk és számunkra adatott, de ez az ötödik tétel egészen sajátos módon közelíti meg egyéni életünket. Hangsúlyo­zom: egyéni, személyes voltunkban és öntudatos tevékeny­ségünkben foglal el igen-igen jelentős helyet! Arra utal ugyanis, hogy ami tőlünk indul el, az visszaér­kezik hozzánk! „ Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmas­ságot nyernek!" Tehát igen megszívlelendő figyelmeztetés rejlik ebben a jézusi tanításban­­ megállapításban,­­ éppen ezért ízlelgetnünk, forgatnunk kell szívünkben, lelkünkben és értelmünkben, különösképpen pedig tudatos tevékenysé­günkben. Azt a nagy igazságot fogalmazza meg ugyanis ez a rövid megállapítás: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmas­ságot nyernek”, hogy ha adunk, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy kapunk. Ha tehát könyörülő vagyok, ha meg­bocsátó és megértő vagyok, ha szívem melegével, jószán­dékával és segítőkészségével odahajolok embertársamhoz,­­ ha tehát irgalmas vagyok,­­ én is könyörületet, megbocsá­tást, megértést, szívmelegséget, jószándékot, segítséget, egyszóval irgalmasságot kapok viszonzásképen cserébe. Nagyon fontos megállapítása ez az Úr Jézusnak, hogy ti. „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyer­nek”­. Ettől függ ugyanis az emberiség együttélése ezen a föl­dön. Vagyis, ami kiáramlik abból a mérhetetlen „tenger­ből”, amit vagy akit embernek, saját lelkünknek, bensőnk­nek nevezünk, tartunk és ismerünk, az vissza is áramlik eb­be a tengerbe, vagyis saját emberségünkbe. Nem mellékes tehát, hogy miként élünk, érzünk, gondolkodunk és cselek­szünk. Fontos, hogy mértéket vegyünk, mégpedig Jézustól. Ő ugyanis a mi életünknek zsinórmértéke, az Ő követése által irgalmasok és megbocsátók tudunk lenni. Istennek, a mi mennyei Atyánknak jóra való segedelme megadatik a mi számunkra. Kedves Atyánkfiai! Ebben az új esztendőben töreked­jünk Istennek tetsző életet élni. Az együttimádkozás hajlé­kában, templomainkban épüljünk mind lelkiekben, mind testiekben. Soha se feledjük el azt, hogy külön-külön min­­denikünk nagy felelősséget hordoz magyarságunkért, a ha­tárokon belüliekért és az azokon kívül rekedtekért. Kétszer is meg kell gondolnunk, hogy miként szólunk. Szavaink­nak, mondanivalónknak mindig legyen igazságtartalma. És legyen bennünk állhatatosság a jónak és az igaznak képvi­seletében. Ismétlem: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmassá­got nyernek”! Gyarapítsuk magunkban a jót és az igazat, hogy legyen miből adnunk másoknak,­­ bizony-bizony mondom: visszakapjuk kamatostul. Adjon a jó Isten mindannyiunknak boldog új esztendőt! Atyafiságos tisztelettel és szeretettel Bencze Márton püspökhelyettes Budapest, 1994. január 1-én.

Next