Unitárius Élet, 1994 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1994-01-01 / 1. szám
Újévi pásztorlevél „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” Máté 5,7. Kedves Atyánkfiái! Unitárius testvéreim! A „Hegyi beszéd” kilenc tétele közül, újév napján, e mai istentiszteleten az ötödiket szólaltatom meg előttetek, kedves Unitárius Testvéreim! Teszem ezt azért, mert a Makarizmák, a boldogságról szóló jézusi tanításoknak ez az ötödik szakasza különleges híradással szól hozzánk. Természetesen a Hegyi beszéd mind a kilenc tétele hozzánk szól, érettünk és számunkra adatott, de ez az ötödik tétel egészen sajátos módon közelíti meg egyéni életünket. Hangsúlyozom: egyéni, személyes voltunkban és öntudatos tevékenységünkben foglal el igen-igen jelentős helyet! Arra utal ugyanis, hogy ami tőlünk indul el, az visszaérkezik hozzánk! „ Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek!" Tehát igen megszívlelendő figyelmeztetés rejlik ebben a jézusi tanításban megállapításban, éppen ezért ízlelgetnünk, forgatnunk kell szívünkben, lelkünkben és értelmünkben, különösképpen pedig tudatos tevékenységünkben. Azt a nagy igazságot fogalmazza meg ugyanis ez a rövid megállapítás: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”, hogy ha adunk, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy kapunk. Ha tehát könyörülő vagyok, ha megbocsátó és megértő vagyok, ha szívem melegével, jószándékával és segítőkészségével odahajolok embertársamhoz, ha tehát irgalmas vagyok, én is könyörületet, megbocsátást, megértést, szívmelegséget, jószándékot, segítséget, egyszóval irgalmasságot kapok viszonzásképen cserébe. Nagyon fontos megállapítása ez az Úr Jézusnak, hogy ti. „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”. Ettől függ ugyanis az emberiség együttélése ezen a földön. Vagyis, ami kiáramlik abból a mérhetetlen „tengerből”, amit vagy akit embernek, saját lelkünknek, bensőnknek nevezünk, tartunk és ismerünk, az vissza is áramlik ebbe a tengerbe, vagyis saját emberségünkbe. Nem mellékes tehát, hogy miként élünk, érzünk, gondolkodunk és cselekszünk. Fontos, hogy mértéket vegyünk, mégpedig Jézustól. Ő ugyanis a mi életünknek zsinórmértéke, az Ő követése által irgalmasok és megbocsátók tudunk lenni. Istennek, a mi mennyei Atyánknak jóra való segedelme megadatik a mi számunkra. Kedves Atyánkfiai! Ebben az új esztendőben törekedjünk Istennek tetsző életet élni. Az együttimádkozás hajlékában, templomainkban épüljünk mind lelkiekben, mind testiekben. Soha se feledjük el azt, hogy külön-külön mindenikünk nagy felelősséget hordoz magyarságunkért, a határokon belüliekért és az azokon kívül rekedtekért. Kétszer is meg kell gondolnunk, hogy miként szólunk. Szavainknak, mondanivalónknak mindig legyen igazságtartalma. És legyen bennünk állhatatosság a jónak és az igaznak képviseletében. Ismétlem: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”! Gyarapítsuk magunkban a jót és az igazat, hogy legyen miből adnunk másoknak, bizony-bizony mondom: visszakapjuk kamatostul. Adjon a jó Isten mindannyiunknak boldog új esztendőt! Atyafiságos tisztelettel és szeretettel Bencze Márton püspökhelyettes Budapest, 1994. január 1-én.