Unitárius Élet, 1995 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Újévi pásztor levél „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet”. Máté 5,5. Kedves Atyámfiai, Testvéreim! Isten jóvoltából reánk köszöntött az új esztendő, Jézus születése óta az 1995-ik. Ebből az alkalomból örvendező lélekkel köszöntelek mindannyiotokat. Adjon a jó Isten nékünk reménységgel teljes szívet, testi és lelki erőt, hogy sikerrel tudjuk elvégezni feladatainkat, melyek ebben az új esztendőben is bizonyosan bőven adódnak. Bízunk abban, hogy megoldási törekvéseink eredményesek lesznek közösségi, családi és egyéni életünkben egyaránt. Hiszem, hogy ebben az igyekezetünkben segítséget és biztos támaszt jelent az Úr Jézus tanítása: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet”. Jó és szükséges elgondolkodnunk Jézusnak ezen a megállapításán, miszerint „Boldogok a szelídek...”, mivel jelen van életünkben ennek az ellentétei! Jelen van a hirtelen harag a maga sokféle változatával és következményeivel, mint például a kártevő szándék, az ingerlékenység, a riadtság, a bizonytalankodás és így tovább. Amikor a nemtelen indulat valamilyen formája és fajtája eluralkodik rajtunk, mind a magunk, mind környezetünk számára fagyossá válik még a levegő is. A különböző ellentétek pedig, mint a betegség és egészség, a jóindulat és rosszindulat, a segítés és kártétel, egyértelműen meggyőznek a szelídségnek, a szelíd lelkűségnek nyilvánvaló értékéről. A szelíd lelkiség nyugalmi állapotot jelent emberi bensőnkben, egyúttal felnyitja testi és lelki szemeinket a jóra, s kivezető utat mutat nehézségeinkből. A szelídség a léleknek egy igen-igen szép és megejtő tulajdonsága. A szelíd lelkületű ember, aki tehát nincs haragban önmagával, embertársaival és teremtő istenével nyitott a jóra, a szeretetre, a tisztességes szándékra és a munkálkodás értékének felismerésére. A szelíd lelkületű ember sohasem társtalan, mivel a hasonló értékeket hordozó embertársaival összehozza jó sorsa. A bajban van kire támaszkodnia. Esetleges nincstelenségének állapotában az ajtaján kopog a segítőkészség. A szelíd lelkületű ember sohasem kérkedik tudásának sokaságával, mivel igaz nagyon szerényen, de birtokában van az istenismeretnek, valamilyen fokon természetesen, s ez számára éppen elég. Kitekintés nyílik ugyanis a maga emberségének bensejéből a nagyvilág felé, amelyben felismeri Istennek, a legfőbb Rendezőnek munkáját, és ezzel együtt valamilyen fokon értékelni képes a saját emberségében, és a minden létezőben jelenlévő teremtő és megtartó isteni erőket. A szelíd lelkületű ember békében él önmagával és gondviselő istenével. Ennélfogva van ideje és ereje magára venni mások gondjait is, és szereti az olyan emberi közösségeket, amelyekben az emberek otthon érzik magukat, testvéreknek tekintik egymást. Céljaink és elképzeléseink szerint milyen közösség az anyaszentegyház, mivel az Úr Jézus szelleme vezeti. A szelíd lelkületű ember, az Unitárius Anyaszentegyház tagjaként imádkozik egymagában, és imádkozik gyülekezetének közösségében. Fogékony az igazság iránt, mivel Jézustól tanulja meg az élet értelmét, s aki ilyen iskolába jár, annak biztos az előmenetele az Békés, boldog új esztendőt kívánunk kedves olvasóinknak!