Unitárius Élet, 1998 (52. évfolyam, 1-6. szám)
1998-01-01 / 1. szám
ÚJÉVI PÁSZTORLEVEL „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5. 13-16) Szeretett Testvéreim! Unitárius Híveim! Tanítványaihoz szól az Úr Jézus az idézett igékben. Feladataikat jelöli meg ezeket mondván: 1. Ti vagytok a föld sói, és 2. Ti vagytok a világ világossága! Amit az Úr Jézus tanítványainak mond, azt nekünk is mondja. Új esztendőnknek emek első napján fontos tudatosítani magunkban, hogy Jézus ugyan meghalt a kereszten, de ez a halál végeredményben születés volt, annak a szellemnek a megszületése és továbbélése, amely a mindent betölteni hivatott szeretetként szétáradt-beépült az apostolok lelkébe és meghatározta cselekedeteiket. Ez a szeretet attól fogva mindannyiunk szívébe-lelkébe bebocsáttatásra vár. Bízunk abban, hogy saját tevékenységünk által valamilyen mértékben ez megvalósul ebben az esztendőben is. Az ebben való bizodalom hangján szólok Hozzátok, kedves Unitárius Testvéreim, Új esztendőnknek emez első napján! Isten jóvoltából befejeződött az elmúlt esztendő! E visszatekintés alkalmával hálát adunk a jó Istennek, hogy velünk volt és arra törekedhettünk, hogy elvégezzük a reánk bízottakat. Hálát adunk azért, hogy Unitárius Anyaszentegyházunkban együtt imádkozhattunk, s ezáltal példát adhattunk gyermekeinknek és mindazoknak, akik még nem jutottak el a Te szent neved tiszteletéig és imádásáig. Segíts meg minket jó Atyánk ebben az új esztendőben, hogy lelkünk fogékonysága minden jó és szép iránt tovább gyarapodjék, és a Veled való lelki találkozásaink tovább bővüljenek, és hogy ennek következményeként létrejöjjenek a jól elvégzett munkának eredményei, anyagi és szellemilelki javak formájában. Sejtelmes holdudvar, jéghideg éjszaka. Dermedt csend. Fenyőág fehéren roskadoz. Kismadár bújt alá. Hallod-e, szíved is hogy dobog? JANUÁR Felsőmarosmenti régi téli út emléke. Zord égi lámpánk néha elbújt. Nyílt pályán fél órát vesztegelve született az ötlet. Abban a reménységben szólok Hozzátok, kedves Atyámfiar, hogy ebben az új esztendőben is megsegít minket a jó Isten! Az ő szent nevének legyen dicséret és dicsőség örökkön örökké! Ámen Bencze Márton püspök