Unitárius Élet, 2001 (55. évfolyam, 1-6. szám)
2001-01-01 / 1. szám
kadnak cselekedeteink. A reánk bízott kincsekkel, tálentumokkal - egyszer - mindannyian el kell, hogy számoljunk. Ha gazdái legyetek, a reátok bízott nyájnak, közösségnek, családnak, amelyekben éltek és szolgáltok! És kívánom, hogy szívetek csordultig legyen szeretettel, mert akkor, szátok is azt fogja szólani! A Gondviselő Egy Igaz Isten áldása, szeretete, békessége és jósága kísérjen Titeket az elkövetkezendő esztendőben is! Budapest, 2001. január 01. Atyafiságos üdvözlettel és főpásztori szeretettel: Bencze Márton püspök Kolozsvári pásztorlevél Szeretett Híveim, Lelkésztársaim, Ünneplő Gyülekezet! Történelmi pillanatokat éltünk át. Magunk mögött hagytuk nemcsak az elmúlt évet, de egy századot, sőt egy évezredet is. Legyen hála érte a megtartás Istenének, áldassék az ő szent neve. A hivatását ismerő ember úgy néz vissza az elmúlt időre és évre, mint amelynek folyamán elvégezte, amit tudott, de egyben elő is készítette azt, amit a következő évben tennie kell. A múltba való visszatekintés sohasem öncél, még kevésbé alkalom az önmegnyugtatásra és önelégültségre. A múlt felé való fordulás valójában mérlegkészítés, amelyben meglátjuk Isten szeretetének és igazságának kitörülhetetlen jegyeit, s ennek birtokában erőt gyűjtünk a jövőre. Az elmúlt év nem volt könnyű. Úgy is mondhatnánk, mi akartuk, hogy ne legyen Azzal, hogy újabb és újabb feladatokat vállaltunk magunkra, hiszen tudtuk: minél többet és jobban dolgozunk, életünk annál gazdagabb és teljesebb lesz. Időszámításunk szerint nemcsak léptünk egyet előre, hanem feljebb jutottunk a minőségben. Reménnyel és bizakodással tekintünk az új év felé, mert tudjuk, hogy azt boldoggá tenni, önmagunknak boldogságot teremteni elsősorban rajtunk múlik, a mi közös feladatunk. Az ember azonban önmagában kicsi és gyenge. Nagy eszmékre és igazságokra van szüksége, hogy azok szolgálatában kiteljesedhessék élete, és másokat is éltető erővé válhassék igaz embersége. Ezért az új év küszöbén Isten felé fordulunk, aki „hajlékunk volt nemzedékről nemzedékre”, és kérjük őt indítson el és vezessen a 2001-dik év, de az új évszázad útjain. Mert mi „új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik” (2 Pét 3,13). Bátran és félelem nélkül nézünk a jövőbe, még ha az ismeretlen is számunkra, mert bízunk Isten ígéretében. Benne még sohasem csalatkoztunk. Az akadályok, a nehézségek arra valók, hogy a jó Isten segítségével legyőzzük azokat. Vajon milyen lesz az új év? Hisszük, hogy méltó az eddigiekhez, eredményeiben több az elmúltakénál. Az idő újabb és újabb célokat hoz, egyre magasabbra állítja a mércét, mind a munkában, mind egyéni és közösségi életünkben. A várt új világ előfeltétele az új ember, így válik az új világ születése az ember személyes ügyévé és életprogramjává. Mi vagyunk az új világ lehetősége, de akadálya is. Aki békésebb világ után vágyik, először maga béküljön meg haragosaival; aki testvéribb világot akar, először maga legyen testvére embertársainak; aki szabad világra törekszik, először magát szabadítsa fel a rossz uralma alól; aki pedig igazságosabb világot óhajt, először maga legyen igazabb. Mindezt Isten is akarja és várja tőlünk. Azért ígéri az „új eget és új földet”. Azért ajándékozott meg az élettel és helye „A régi Torockó” Fotó: Fischer J. 1938 4 UNITÁRIUS ÉLET