Unitárius Élet, 2010 (64. évfolyam, 1-6. szám)

2010-01-01 / 1. szám

CSODÁLATBÓL GYŰLÖLETBE OLVASMÁNY: LK 4, 21-30 TEXTUS: EK 4, 21 _­­­­ i ii iiw i WH i miiMinm i»hihiiiiiii A ma egy heti bibliai szakasz ,TMii,IÍÉÍJ folytatásával kezdjük a mai istentiszteletünket. Arról beszéltem ma egy hete, hogy Jézus Isten lelkének erejével ment vissza szülőföldjére Ná­­záretbe tanítani. Ahogy a zsinagógába ért Ézsa­­iás próféta könyvéből olvasott fel: • „Az Úrnak lelke van énrajtam, mivel fel­kent engem, • Hogy evangéliumot hirdessek a szegények­nek, • Azért küldött el, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, • Hogy szabadon bocsássam az elnyomotta­kat. • Hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. ” (Lk 4,18-19), majd ezt magyarázta. És innen folytatnám ma egy hete megkezdett elmélkedésemet. Az első bibliai verse ennek a mai szakasznak, ami textusunk is, így hangzik: „Mindnyájan egyetértettek vele, és elcsodál­koztak azon, ahogy a kegyelem igéit hirdeti.” (Lk 4, 21.) És itt álljunk meg egy pillanatra. Gondoljunk abba, hogy: 1. A csodálat, amiről itt szó van, gyor­san átcsaphat gyűlöletbe. Valljuk be ma-Szavaink nyomán elmúlhat a csodálat, és a leg­mélyebb gyűlölet léphet a helyébe hallgatósá­gunk részéről. Politikán és dogmatikán gyorsan és alaposan össze lehet veszni. Ha e két tárgy­ban megsértjük valakinek a meggyőződését, a felfogását­­ megtapasztalhatjuk, hogy azt az igazságot, amit Jézus szülőfalujában, Názáret­­ben átélt: „Mindnyájan csodálták szavait, ame­lyek kedvesen ömlöttek szájából. ” (Lk 4, 22) Aztán csodálatuk hirtelen csapott át gyűlö­letbe, mert egy adott pillanattól nem Jézus sza­vait figyelték, hanem saját vallásos felfogásu­kat, elképzelésüket védelmezték, és mindezt in­dulattal felfokozottan tették. 2. A második alapigazságot ezzel kapcsolat­ban fogalmazzuk meg­­ a hallottak tapasztalata alapján így: a honfitársak nehezen viselik el föl­dijeiket, ha azok kiemelkednek az átlagból. Pedig az elismerés és a büszkeség lenne az igazi megoldás, ha valaki kiemelkedik övéi kö­réből tehetségével, tudásával, szorgalmával. De - és ezt mi magyarok nagyon jól tudjuk - nem ez az általános. Az irigység, a megvetés, a gyűlölet, a megszólás gyakrabban megjelenik ilyenkor, "■"■■■■^^^^mint a csodálat. (Lásd Fodor Sándor Tűzoltózenekar című könyvében A hűtlen c. írást). Pedig ha helyén lenne az önismeretünk és a szívünk, gondoljunk bele mekkora öröm lenne osztozni annak örömében, eredményeiben, aki kiemelkedik közülünk, és az átlag fölé tud fej­lődni. Amíg megvetés, irigység, kitaszítás lesz szel­lemi nagyjaink iránti érzésünk, magatartá­sunk, addig biztos nem lesz felemelkedés, meg­újulás, lelki ébredés. Pedig erre az elmúlt közel egy évtized óta igencsak nagy szükségünk len­ne. 3. Jézus bizonyította hallgatóinak, hogy az üdvösség nem csupán egy népnek szól. A názáretiek szíve akkor telt meg gyűlölettel, amikor Jézus példákat mondott arról, hogy a prófétáknak nem csak a saját nemzetükhöz volt küldetésük, hanem minden néphez, még a zsi­dók által pogányoknak tartottakhoz is. Jézus későbbi tanításaiban is többször di­csérte a pogányokat, vagy pl. a zsidók által meg­vetett szamaritánusokat. • Asszony, nagy a te hited. ” Mondta Jézus a sziro­föniciai asszonynak (Mt 15, 21-28) • „Mondom nektek, nem találtam ekkora hi­tet Izraelben. ” Mondta Jézus a kapernaumi szá­zadosról (Lk 7, 1-10) • A gyűlöletes szamaritánusok közül az egyi­ket, az irgalmas szamaritánust meg egyenesen példának állította. Lk 10, 25-37 • A szamáriai asszonnyal való beszélgetés után nagy hatással prédikált a városukban. (Jn 4, 7-42) 4. A próféta saját hazájában, az övéi között eredménytelen. Az lenne logikus, ha a mieink körében, ahol megbecsülnek, elfogadnak, ismernek - ott ér­nénk el a legnagyobb eredményeket. Mégsem így van. Miért? • Mert túlságosan közelről látják gyarlósá­gunkat? • Nem veszik észre, nem akarják észrevenni szellemi, lelki növekedésünket? • A sorból való kilógásnak tartják eredmé­nyeinket, fejlődésünket? • Régi énünket szívesebben látják, látnák, mint az újat? Unitárius Élet !

Next