Unitárius Élet, 2014 (68. évfolyam, 1-6. szám)
2014-01-01 / 1-2. szám
Húsvét felé két tanítvány haladt az emmausi úton. Csalódottak voltak és szomorúak, Jézus meghalt! Nem erre számítottak. A nagyheti eseményekről beszélgettek, talán így akartak könynyíteni lelkük terhén, hiszen a fájdalom is enyhül, ha kibeszélik. És ekkor váratlanul, Jézus szegődött melléjük, mint ismeretlen útitárs és együtt ment velük. Annyira el voltak merülve a bánatban, hogy nem ismerték meg. De elmeséltek neki mindent a prófétáról, aki nagy volt szóban és cselekedetben Isten és a nép előtt, de a főpapok letartóztatták és átadták a katonáknak, hogy keresztre feszítsék. Egyedül maradtunk, nekünk ő volt a szabadulás reménye... — mondták. Este lett, és ők kérlelték, hogy maradjon még velük. Eljött a vacsora ideje, az ismeretlen útitárs pedig vette a kenyeret, hálát adván megtörte és odanyújtotta neki... és akkor felismerték őt! Hiszen megtörte a kenyeret és megosztotta azokkal, akiknek szüksége volt rá! Eddig tartott az élmény... aztán eltűnt a szemük elől. A két tanítvány pedig boldogan szaladt, hogy megossza mindenkivel, hiszen az öröm akkor az igazi, ha mindenki részesedik belőle. Ez húsvét csodája: a ma is élő jézusi tanítás. Engedjük, hogy megváltoztassa életünket és osszuk meg mindenkivel, mert az általa hirdetett szeretet mindig megnyitja a megértés kapuit akkor és ott, amikor szükségünk van rá. Kriza János Ajánló a tartalomból. • Dr. Szent-Iványi Sándor Unitárius Gyűjtemény névadó ünnepség és konferencia • Közös jövőnk - közös felelősségünk • ICUU konferencia • Az unitárius Thomas Mann • Vermes Géza emlékezete • Hétköznapi hit könyvbemutató • Egyházközségeink életéből • Nőszövetségi beszámoló • Ünnepre hangoló