Unitárius Élet, 2015 (69. évfolyam, 1-6. szám)

2015-01-01 / 1. szám

Utak... Az új évben az ember a számvetés mellett a változás óhaját és lehető­ségét is kifejezésre juttatja. Ilyenkor születnek a fogadalmak, mi az, amit másképpen szeretnénk a jövőben, mi az, amit nem óhajtunk tovább vinni eddigi utunkon, vagy akár mindent magunk mögött hagyva, teljesen új útra kívánunk lépni, ahol úgy vél­jük, hogy könynyebbek lesznek a ter­­heink. Jézus tanításában a keskeny és a széles útról beszél. Az út, az útonjá­­rás az ember erkölcsi magatartásá­nak szimbóluma. Jézus-követőként a számvetés pillanatában elgondolko­dunk: mi vajon melyik úton jártunk? A változás lehetőségét mérlegelve, azt kérdezzük: Isten felé, Istenhez ve­zető utat keresünk, vagy csak önnön érdekeinket nézzük, hogy nekünk könnyebb legyen? A tettek számítanak, nem a sza­vak. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy az ember úgy gondol­kodik vagy beszél mint Jézus, ha­nem, hogy hozzá hasonló módon cselekszik. A keskeny út „szűkössé­géből" fakadóan, kevésbé feltűnő és nyilvánvaló, ezért az ember nem mindig veszi észre. Kereséséhez és felfedezéséhez néha az egyéni törek­véseket háttérbe szorító elkötelezet­tség és bátorság szükségeltetik. Az élet keskeny útjára térni a ta­­nítványság tettekben való kifejezését jelenti, hiszen ez az egyetlen út, amely, ha nem is nagyon komfortos, de oda visz, ahol az Élet méltó erre a névre. Kriza János Ajánló a tartalomból: • Hétköznapi evangélium • A dunapataiji unitárius egyázközség megalakulása • 125 éves a Nagy Ignác utcai templom • Fény a Bibliában (II. rész) • Farkas Weltmann Éva versei • Egyházközségeink életéből • A nők szerepe egyházunkan

Next